Megoldások a városi önkormányzatok számára az élelmiszerpazarlás ellen

Az EU-ban megtermelt élelmiszerek mintegy 20%-át pazarolják el, ami évente 186 millió tonna CO2-kibocsátáshoz vezet - írja Antonio Zafra, az URBACT FOOD CORRIDORS hálózat vezető szakértője egy nemrégiben megjelent cikkében, az Európai Környezetvédelmi Ügynökség adataira támaszkodva. Mivel ennek az élelmiszerhulladéknak több mint 50%-a a háztartásokból származik - átlagosan 47 millió tonna évente -, milyen intézkedéseket tehetnek a helyi önkormányzatok, hogy segítsenek korlátozni és megelőzni ezt a pazarlást? Hogyan támogatja őket az URBACT? Az URBACT program szakértője, Marcelline Bonneau vizsgálja meg a kérdést...

Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) becslése szerint az emberi fogyasztásra előállított élelmiszerek egyharmada minden évben kidobásra kerül. Ez a világon évente 1,3 milliárd tonna élelmiszerpazarlásnak felel meg, összesen 750 milliárd dollár értékben - ami Svájc GDP-jének felel meg. Európai szinten ez évi 89 millió tonna élelmiszert jelent, ami körülbelül 179 kg/fő/évnek felel meg (a teljes ellátási láncban).

Bár a pontos adatok beszerzése rendkívül nehéz, néhány számadattal rendelkezünk. A Brüsszel régióban (Belgium) például a becslések szerint a háztartások évente átlagosan 15 kg élelmiszert pazarolnak el fejenként, ami 30 000 ember napi háromszori étkezésének felel meg egy év alatt.

Miért pazarolunk ennyit otthon?

Az élelmiszerpazarlás okai szorosan kapcsolódnak a mindennapi tevékenységekhez: a vásárláshoz, a főzéshez, az étkezéshez, a hulladék szétválogatásához, de a munkához, a hobbihoz és a szabadidős tevékenységekhez, vagy a városban való mozgáshoz is, ahogy az alábbi képen is látható:Ezek a következőképpen is magyarázhatók:

Ezek a következőképpen is magyarázhatók:

Függünk a termelési és fogyasztási rendszerektől:

• A rendelkezésre álló információk (pl. lejárati idő, akciók...);
• Élelmiszer-kultúra (pl. nagy mennyiségű étel biztosítása a vendégeknek, az élelmiszerbiztonság és az esztétika megértése, "olcsó" ételek...);
• Elérhető termékek (pl. terméktípusok, csomagolás...);

Napi szokások:

• Személyes berögződések (pl. kulináris hagyományok, nem eszik kétszer ugyanazt);
• Ismeretek és kompetenciák (pl. főzni, improvizálni, ismerni a hűtőszekrény és a szekrények tartalmát, előrelátás...);
• Eszközök (pl. tárolás, átalakítás...);

Személyes hatások:

• Képességek (pl. szakmai keretek, bevásárlás gyakorisága...);
• Élettapasztalatok (pl. rendelkezésre álló idő, család, fáradtság...);
• Értékek (pl. a kinti étkezés élvezete, bűntudat...).

Hat tipp az élelmiszer-pazarlás ellen küzdő városok számára

Ennek fényében egyes URBACT-városok számos tevékenységet és kezdeményezést igyekeztek megvalósítani annak érdekében, hogy támogassák a háztartásokat az élelmiszer-hulladék csökkentésében. Tapasztalataikra támaszkodva az alábbiakban hat olyan megoldást mutatunk be, amelyek bármelyik várost ugyanerre ösztönözhetik:

1. Ismerd meg az élelmiszer-pazarlás tényeit

Mindenekelőtt elengedhetetlen a háztartásokban keletkező élelmiszer-pazarlás mérése a megfelelő szakpolitikai intézkedések és eszközök tervezése érdekében (lásd a 2. pontot alább). Rendkívül nehéz azonban megfelelő módszertanokat kialakítani a háztartási élelmiszer-hulladék rendszeres nyomon követésére, az összehasonlítható adatok gyűjtésére stb.. Néhány URBACT-városnak mégis sikerült hasznos kereteket kidolgoznia. Bristol, az URBACT-hálózatban részt vevő brit partner, a Sustainable Food in Urban Communities (Fenntartható élelmiszerek a városi közösségekben) 2016-ban az élelmiszer-hulladék-hierarchia elvein alapuló megközelítést dolgozott ki, amelyet a Bristol Városi Tanács "Towards a zero waste Bristol" (A hulladékmentes Bristol felé) stratégia támaszt alá és amely mérhető sikereket eredményezett az élelmiszer-hulladék csökkentése terén.

Gent (Belgium) is végzett egy élelmiszer-hulladék benchmarking tanulmányt a célok és a Foodsavers Ghent programon keresztül átirányított összes hulladék nyomon követésére, valamint az elkerült üvegházhatásúgáz-kibocsátás kiszámítására. A milánói városi élelmiszer-politikai paktum (MUFPP) tagjaként Gent törekszik arra is, hogy a MUFPP monitoring keretrendszerét beépítse értékelési stratégiájába annak érdekében, hogy nagyobb pontosságot biztosítson élelmiszer-politikája hatásainak mérésében. Egy másik belga város, Brugge, az Eurocities tagja, egy önbevallásos felmérést használt a lakosok körében, hogy mérje a város által megosztott receptek és tippek hatását az élelmiszerpazarlás háztartási szintű csökkentése érdekében. Nyolc évvel a nemzeti szintű elindítása után még mindig aktuális: Franciaországban az ADEME (a Francia Környezetvédelmi és Energiagazdálkodási Ügynökség) egy másik nagyon érdekes tanulmányt végzett, amelynek célja az volt, hogy a háztartások felmérjék saját élelmiszer-hulladékukat.

2. Az élelmiszer-politikai keretrendszer kialakítása

Amint azt fentebb és Antonio Zafra, az URBACT FOOD CORRIDORS hálózat vezető szakértőjének cikkében láttuk, az élelmiszer-pazarlás számos témakört érint. Annak érdekében, hogy holisztikusan foglalkozzanak vele, egyes városok külön szakpolitikákat dolgoztak ki, nemcsak a fenntartható élelmiszerekkel, hanem konkrétan az élelmiszerpazarlással kapcsolatban is. Ez a helyzet Milánóban (Olaszország) is, amely az URBACT jó gyakorlatnak minősült élelmiszerpolitikájának hála, a Milánói Városi Élelmiszerpolitikai Paktum koordinátora és az URBACT NextAgri hálózat vezető partnere lett. Az ’élelmiszer-pazarlás milánói megközelítésének újragondolása’ keretrendszer részeként a fő cél az élelmiszer-hulladék 50%-os csökkentése 2030-ig. Öt fő fókuszterületet határoztak meg:

• A lakosok és a helyi érdekelt felek tájékoztatása és oktatása az élelmiszer-veszteség és -hulladék csökkentéséről;
• Az élelmiszerhulladék visszanyerése és újraelosztása;
• Helyi partnerségek létrehozása, például jótékonysági élelmiszerbankok, szupermarketek és önkormányzati intézmények, valamint ügynökségek között;
• Az élelmiszercsomagolás ésszerűsítése és csökkentése;
• Az élelmiszerrendszerek irányításában a körforgásos gazdaságra való törekvés.

Milánó városa már megtette a kapcsolódó intézkedéseket és az első méréseket. Például a szerves és nem szerves hulladékok szétválasztására ösztönző kampánynak köszönhetően három év alatt a hulladékok 56%-át sikerült ily módon elkülönítve gyűjteni, szemben a 2012-es 36%-kal. Ez az első lépés a háztartásokban elpazarolt élelmiszer mennyiségének tudatosítására.

3. A tudatosság növelése és konkrét tippek adása

Mielőtt a lakosok ténylegesen elkezdenék csökkenteni az élelmiszer-pazarlásukat, el kell gondolkodniuk azon, hogy ez egy valós probléma. Ezért az olyan régiók, mint Vallónia (Belgium) a "Moins de déchets ", és olyan országok, mint Franciaország a "Ça suffit le gâchis", Németország a "Too good for the bin ", és az Egyesült Királyság a "Love Food, Hate Waste(link is external)", külön tájékoztató kampányokat dolgoztak ki, amelyek bemutatják a legégetőbb kérdéseket. Ennél is fontosabb, hogy pontos tippeket osztanak meg a mindennapi életre és tevékenységekre vonatkozóan.

Az Egyesült Királyságban a WRAP nonprofit szervezet által 2007 óta megvalósított "Love Food, Hate Waste" kampány célja a fogyasztók megszólítása és a vállalatokkal, köztük a szupermarketekkel történőszéles körű együttműködés. Plakátkampányokat, rádió- és újsághirdetéseket, valamint buszos hirdetéseket indítanak, felhasználva a közösségi médiát, főzőműhelyeket és London-szerte szervezett rendezvényeket. A "Love Food, Hate Waste" weboldal tippeket és eszközöket is kínál a megfelelő tároláshoz, a maradék receptekhez, a lejárati idő megértéséhez és az élelmiszer-hulladék mennyiségének méréséhez, valamint népszerűsíti az otthoni komposztálás előnyeit.

A "Pénztakarékos alkalmazás" számos recept mellett adag- és ételtervezőt is tartalmaz, és lehetővé teszi a vásárlók számára, hogy nyomon kövessék a már megvásárolt és a megvásárolni tervezett termékeket. A kampánynak köszönhetően az elkerülhető élelmiszer-hulladék mennyisége a becslések szerint 14%-kal csökkent, és egyes háztartások, amelyek aktívan összpontosítottak az élelmiszer-hulladék megelőzésére, 43%-kal csökkentve annak elkerülhető mennyiségét. Fontos, hogy az ilyen kampányok erőforrásait egyirányú kommunikációra tervezték, és a szervezőknek minimális időt igényel a megvalósításuk.

A cikk folytatódik!

Kattints a forrásra: ubact.eu