Egy adattudós kiszámolta, hogy mennyit kell gyalogolni Budapesten a legközelebbi hulladékszigethez
Mit tesz egy adattudós, ha felhúzza magát, hogy 30 percet kell gyalogolnia a legközelebbi üveghulladék-gyűjtőhöz a XI. kerület belső részén? Vásárhelyi Orsolya, a Corvinus Egyetem kutatója fogta magát, az FKF Zrt. honlapjáról összegyűjtötte a hulladékgyűjtő szigetek lelőhelyeit, térképen vizualizálta az egyes pontokat, majd kiszámolta, Budapesten kerületenként átlagosan hány percet vesz igénybe a hulladékszigetek felkeresése. Az eltérések óriásiak: az I. kerületben mindössze hét percnyi, a X. kerületben 29,5 percnyi sétára található a legközelebbi szelektív lerakó.
A következő lépésben arra készül, hogy számításai alapján konkrét javaslatokat tegyen, hova lenne érdemes még néhány üveggyűjtőt és szelektív hulladékszigetet kihelyezni, hogy életszerű opcióvá válhasson az üveg, a műanyag, a papír és más háztartási hulladékok szelektív gyűjtése. Hiszen tegyük a kezünket a szívünkre, mennyire összeegyeztethető az a mindennapokkal, hogy üveghulladékos zsákokat cipeljen bárki a lakásától 30 percnél is távolabbra lévő, közterületekre kihelyezett hulladékszigetekhez?
Tizenöt perces város?
A városok elméletileg a hozzáférésről szólnak: urbánus közegben az emberek olyan szolgáltatásokhoz férnek hozzá, amelyekhez máshol nem. Színházba, moziba, étterembe, kiállításra, állatkertbe járhatnak, speciális orvosi ellátást kaphatnak, iskolák, óvodák, munkahelyek tömkelegéből választhatnak. Carlos Moreno francia-kolumbiai tudós, a párizsi Pantheon-Sorbonne Egyetem professzora szerint az ideális városban 15 percen belül a legtöbb alapvető szolgáltatás elérhető – tömegközlekedés vagy autó használata nélkül. Anne Hidalgo, Párizs polgármestere ennek, vagyis a 15 perces város koncepciójának valóra váltásával kampányolt tavalyi újraválasztásakor.
Ez a koncepció praktikusan Budapesten is azt jelentené, hogy bárki a lakásától maximum 15 perc sétával elérhetné a számára szükséges élelmiszerkínálatot, a munkahelyét, a gyerekei óvodáját és iskoláját, valamint olyan alapvető infrastrukturális elemeket, mint a közterületekre kihelyezett, szelektív hulladékgyűjtők. Vásárhelyi adatgyűjtéséből és számításaiból, valamint a főváros adataiból azonban az látszik, hogy a szelektív hulladékgyűjtés terén az utóbbi években elért eredmények – házhoz menő szelektív hulladékgyűjtési rendszer kiterjesztése, a hulladékszigetek és hulladékudvarok megjelenése – ellenére a közterületi szelektív hulladékgyűjtők, különösen az üveggyűjtők elérhetőségét illetően jócskán lenne tér a fejlesztésre. Az üveg esetében például az Országos Hulladékgyűjtési Közszolgáltatási Tervben az egy évre vonatkozó visszagyűjtésre vagy hasznosításra előirányzott mennyiség 90 százaléka sem valósul meg, míg a papír, a fém vagy a műanyagok visszagyűjtése eszerint kielégítő.
Ehhez az is hozzájárulhat, hogy a szelektív hulladékszigetek, különösen maguk az üveggyűjtők is elég szelektíven helyezkednek el a fővárosban, és Vásárhelyi mérései szerint megközelítésükhöz a legszélsőségesebb esetben akár 59 percet is gyalogolhat az egyszeri városlakó, sőt az FKF adatai szerint a X. és a XIX. kerületben egyetlen szelektív hulladékgyűjtő sincsen. Na, de nézzük részletesen az adattudós módszertanát és a számokat.
Amennyiben a kutatás további részleteiről is szívesen olvasnál, a teljes cikket itt találod.
A kép forrása: szelektalok.hu
