Készüljünk a „1,5 fokos életmódra”

Egy friss tanulmány szerint fogyasztói szokásaink és életmódunk átalakítása lényeges és szerves része a klímaváltozást célzó megoldáscsomagnak, azaz van értelme az egyének szintjén változtatnunk, mert a sok egyéni lépés előbb-utóbb jelentős változáshoz vezet globálisan is.

Régóta folyik a vita a kérdésben, hogy az egyéni cselekvés számít-e valamit a klímaváltozás elleni harcban vagy csak időpazarlás? Mert oké, hogy lelkesen újrahasznosítjuk a hulladékot, de nem lehet, hogy a lelkiismeretünk megnyugtatásán túl nincs az egésznek túl sok gyakorlati haszna? Hiszen a nagy cégek közben úgyis fékezhetetlenül szennyeznek tovább…

A japán Institute for Global Environmental Strategies (Globális Környezeti Stratégiák Intézet) és a finnországi Aalto Egyetem új tanulmánya szerint igenis van értelme az egyének szintjén változtatnunk, mert a sok kis „magánakció” összeadódik és valódi, nagy horderejű változást tudunk elérni. A tanulmány a 1.5-Degree Lifestyles: Targets and options for reducing lifestyle carbon footprints, azaz „1,5 fokos életmódok: célok és lehetőségek életmódunk karbon-lábnyomának csökkentésére” címet kapta. Írói kijelentik, hogy lényegében nincs is választásunk: „Fogyasztói szokásaink és életmódunk átalakítása lényeges és szerves része a klímaváltozást célzó megoldáscsomagnak."

Több ország lakóinak életmódját tanulmányozva a kutatók rámutatnak életünk azon területeire, ahol az egyén szintjén megvalósuló változások a legnagyobb kibocsátás-csökkenést érhetik el: ezek az étkezés (különösen a hús- és tejtermékfogyasztás visszafogása), a lakhatás (a fosszilis energiahordozók használatának csökkentése), és a mobilitás (az átgondolt autóhasználat és légi közlekedés). Ez a három említett terület életmódunk karbon-lábnyomának nagyjából 75%-át teszi ki.

Nos, igen… Amit eszünk, ahol lakunk, és ahogy közlekedünk, nagyjából az egész életünket meghatározza. De hol kezdjük a változtatást? Mennyivel kell csökkentetnünk a kibocsátásainkat?

A tanulmányban szereplő legelső elemzés meghatározza azt a fejenkénti karbon-kibocsátási célt, amit ha időben elérünk, sikerülhet a globális átlaghőmérséklet emelkedését 1,5°C fokban maximalizálni. A célértékek kiszámításához a kutatók a népesedési előrejelzéseket és a háztartások karbon-lábnyomának megoszlását vették figyelembe.

Jelenleg egy átlag finn kibocsátása 10,4 tCO2e[1], az átlag japáné 7,6, egy kínai polgár karbon-lábnyoma pedig 4,2 tonna. A cél az, hogy 2030-ig elérjük a fejenkénti 2,5-3,2 tonnát (majd tovább csökkentsük a lábnyomunkat 1,4 tonnára 2040-ig, és 0,7 tonnára 2050-ig, annak érdekében, hogy a 1,5 fokon belül maradjunk..)

3,2 tonna nem sok. A finneknél csak az élelmiszer lábnyoma 1,75 t, főleg a húsfogyasztás miatt. A lakhatás 0,62 t, nagy része a fűtés következménye. De a fejlődő országokban a közlekedésé a fő szelet, negyede a teljes lábnyomnak. A tanulmány szerint a finnek sokat repülnek, és sokat vezetnek is. A sort a fogyasztási cikkek, a ruhavásárlás és a szolgáltatások zárják, ami 1,3 tonna kibocsátás a finneknél és 1,03 tonna a japánoknál.

Mit tehetünk tehát? A tanulmány szerint „drasztikus csökkentésekre van szükség 2030-ig és 2050-ig."

A táplálkozás terén a legnagyobb lábnyom-csökkentő hatást akkor tudjuk elérni, ha áttérünk vegán vagy vegetáriánus étrendre:

A lakhatás esetében a megújuló erőforrásokra való áttérés a leghatékonyabb, bár a szobakiadás meglepően szoros versenyben van a hőszivattyú beszerzésével vagy az energiahatékonyság növelésével - azoknál, akik üres szobával vagy szobákkal rendelkeznek.

A mobilitásnál egyértelműen az a legésszerűbb, ha letesszük az autót. (A listában furcsa mód nem szerepel a bicikli, és az is kérdés, hogy a járművek hatékonyságnövelése miért jobb vajon, mint ha elektromos biciklivel járunk…) Érdemes azon is elgondolkoznunk, hogy közelebb költözzünk munkahelyünkhöz, vagy lakhelyünkhöz közelebbi munkahelyet válasszunk, hiszen így is jelentősen csökkenthetjük lábnyomunk, és ami nem elhanyagolható, saját jól-létünket is.

Ami tehát biztos, hogy számottevően csökkenti a karbon-lábnyomunkat:

• ha autó nélkül közlekedünk,
• elektromos vagy hibrid autóval járunk,
• növeljük a járművek üzemanyaghatékonyságát (pl. gondosabb vezetéssel),
• csatlakozunk autómegosztó közösségekhez,
• a munkahelyünkhöz közelebb költözünk (vagy a lakhelyünkhöz közel keresünk munkát),
• kisebb lakóteret választunk,
• megújuló energiaforrásból vesszük az áramot,
• vagy hálózaton kívül magunknak termelünk megújuló energiát,
• hőszivattyút használunk,
• vegetáriánus vagy vegán étrendet tartunk,
• és csökkentjük a tejtermékek és a vörös hús fogyasztását, sőt, akár le is mondunk róluk.

Vannak, akik nagyon komolyan veszik a fentieket: a londoni polgármesteri székre is pályázó Rosalind Readhead például megpróbál olyan életmódot kialakítani, amelyben az éves karbon-lábnyoma egy tonna kibocsátás alatt marad. Ne feledjük: egy London-Párizs oda-vissza repülőút kibocsátása 1 tonna, az átlag brit állampolgár kibocsátása 11,7 tonna, egy átlag amerikaié 21 tonna. Ennek fényében 1 tonna kibocsátás körül maradni szinte lehetetlennek tűnik. Nagyon kis területű lakóhely, séta vagy biciklizés mindenhova, ebédre helyi bab, és zéró vásárolgatás – lehet, hogy ez túlzás, de mindenképpen nagyon kemény vállalás és célkitűzés.

Viszont, ha a tanulmánynak igaza van, és az egyén szintjén megtett lépések előbb-utóbb jelentős változáshoz vezetnek globálisan, akkor ideje mindannyiunknak közelebbi pillantást vetnünk a karbon-lábnyomunkra, és kitűzni hasonlóan ambiciózus célokat. Inspirációként ajánljuk a Kislábnyom programban részt vett magyar családok esettanulmányait, akik nagyon kicsi lábnyomon minőségi életet élnek és példát mutatnak abban, mi lehetséges.

Ha szeretnénk felmérni, hol tartunk ma, és hogyan léphetnénk tovább, ajánljuk a GreenDependent kérdőívét és a kérdőív kitöltése után elérhető olvasmányt, illetve életmód tipp-gyűjteményt. Ha ezt nem töltjük ki is érdemes átgondolnunk, összeírnunk, számolgatnunk, hogy mit tehetnénk még...

Fordította és szerkesztette: Antal Orsolya, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2019. szeptemberi (115.) számában

forrás: kislabnyom.hu