Elektronikai eszközeink: hulladékcsapda és érzelmi manipuláció

50 millió tonna szemét

Az ENSZ jelentése szerint a világon évente csaknem 50 millió elektronikai és elektromos hulladék (e-hulladék) keletkezik. Ebbe minden beleszámít, az elöregedett mosógéptől a betört kijelzőjű mobiltelefonig. Ez a szám nem is tűnik vészesen soknak, ha például az évente keletkező 1,3 milliárd tonna élelmiszerhulladék mennyiségével hasonlítjuk össze. A probléma akkor válik látványossá, ha megnézzük, mit is tartalmaz pontosan az elektronikai hulladék. Nehéz- és színesfémeket például sokféle formában és nagy mennyiségben. Egy tonnányi e-hulladékban körülbelül százszor annyi arany található, mint egy tonnányi aranyércben. Jelenleg a világ aranykészletének nagyjából 7 százaléka e-hulladékban fekszik.

Felmérések szerint az e-hulladéknak csak 20%-át hasznosítják újra megfelelően. A maradék 80% a lerakókban végzi, vagy ami még rosszabb, „fekete” újrahasznosítóknál. A harmadik világban a „hulladékbányászat” nagy üzlet. A nemesfémekről savval vagy égetéssel távolítják el a műanyag bevonatot némi haszon érdekében. A szakszerűtlen kitermelés viszont hatalmas károkat okoz. Delhiben például szinte vágni lehet a füstöt, a folyókat és mérgező, maró anyagok szennyezik, a szeméthegyek nőnek, a kitermelést végző munkások pedig éhbérért dolgoznak, és talán meg sem élik a 40. születésnapjukat.

A fogyasztói döntések csapdája

Bár a minimalista, hulladékmentes és fenntartható életmód egyre nagyobb népszerűségnek örvend, az elektronikai eszközök csúnya csapdát állítanak még azoknak is, akik igyekeznek tudatos döntéseket hozni. Az egyik ilyen az egyre rövidülő élettartam és a rossz javíthatóság.

Még a nagy háztartási gépek esetében is előfordul, hogy egyes elemeik egyáltalán nem javíthatók, egyes elemekhez nem lehet hozzáférni például az egybeöntött vagy forrasztott borítás miatt. A gyártók sokszor évente több modellt is megjelentetnek, az egyes szériák hamar kifutnak, ezért az alkatrész utánpótlás is nehézkes. Ha egy-egy fő alkatrész romlik el, könnyen lehet, hogy a csere olcsóbb, mint a javítás.

Mivel az egyes modellek nagyon gyorsan elavulnak, sokszor még a gyártói garanciában sem bízhatunk. A kisebb gépek, mint a telefonok, nyomtatók, mikrohullámú sütők esetében gyakori, hogy garanciális szervizelés helyett inkább egy újra cserélik a készüléket. Bonyolult technikai eszközök esetén sokszor nem bíbelődnek azzal, egy-egy alkatrészt megjavítsanak, egyszerűen kicserélik a teljes modult, ahová a meghibásodott elem tartozik – akkor is, ha mondjuk egy egyszerű forrasztás megoldaná  kérdést. Elképzelhető tehát, hogy szerettünk volna egy tartós készüléket választani – de a gépünk ugyanolyan silány minőségű anyagokból van, mint az összes többi, csak a szervizelést végzik kicsit nagyvonalúbban.

Ha érdekel, hogy:

- hogyan szennyeznek az elektronikai termékek már termeléskor, és mennyi értékes ásványi kincset rejtenek az e-hulladékok;
- mit is jelent a tervezett elavulás és mit tehetünk ellene;
- mi a gyártók és viszonteladók felelőssége;
- és mi, felhasználók mit tehetünk az e-hulladékok csökkentése érdekében;

akkor olvasd el a teljes cikket, amit az idei SimpliCity Fesztivál számára írtunk. 

A SimpliCity Fesztivál idén a digitális minimalizmus témáját járja körül. Velünk is találkozhattok majd kerekasztal beszélgetésen, de a Fölösleges Áruk Fóruma kiállításunkat is meg lehet majd tekinteni. Találkozzunk ott!

A cikket írta: Tóth Enikő