Életünk során közel 40 dkg csomagolóanyagból származó vegyület kerül a szervezetünkbe

Életünk során közel 40 dkg csomagolóanyagból származó vegyület kerül a szervezetünkbe

A csomagolóanyagokból kioldódott molekulák egy része káros az egészségre

Az elmúlt évtizedben több, mint 2000 riasztás történt Európában

A csomagolóanyag-gyártók tájékoztatása a jogszabályokról fontos feladat

A laboratóriumokban kifinomult módszerekkel vizsgálják ezeket a termékeket

A rendeletek egyre szigorodnak, a hatóság jobban figyel

A csomagolóanyagok nem ellenségek, a megfelelő elhelyezésükről, feldolgozásukról azonban gondoskodni kell

Vigyázat, még a mikroműanyag is támad! 

Megesszük a csomagolást?

Az Európai Unióban gyűjtött adatokon alapuló becslések szerint életünk során 30-40 dkg élelmiszer-csomagolóanyagokból származó, nem élelmiszer-eredetű vegyületet fogyasztunk el. Ezek jelentős része kioldódás útján jut az élelmiszerekbe, de nem csak a folyékony állagúakba, hiszen még a szilárd felületen érintkező anyagok is oldódhatnak egymásban. 

"A csomagolóanyagokkal kapcsolatban sok kérdés merül fel, és rengeteg hasznos tudás is felhalmozódott, ezért döntött úgy független laboratóriumunk, hogy a Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetséggel (CSAOSZ) közösen konferenciát szervez témában. Minderre az élelmiszeripar legnagyobb hazai seregszemléje, azaz a SIRHA kiállítás igazán méltó keretet biztosított - mondta el Dr. Melegh Mónika, a WESSLNIG Hungary Kft. Élelmiszer-biztonsági üzletágának vezetője. Az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokkal kapcsolatos jogszabályok sokrétűsége és bonyolultsága kihívások elé állíthatja a vállalkozókat – hangsúlyozta Dr. Szilvássy Blanka (NÉBIH) az FCM-ek (az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő anyagok - Food Contact Material) komplex világa - a jogszabályoktól az új kihívásokig című előadásában.

Kétezer riasztás

Az idevágó 1935/2004/EK rendelet tartalmazza az általános követelményeket és alapelveket az FCM anyagok forgalomba hozatalára vonatkozóan, az EU-tagországokban mindemellett működik egy gyorsjelző rendszer is, amelyet az élelmiszerekre és a takarmányokra fejlesztettek ki. Az  RASFF  (Rapid Alert System for Food and Feed) 2008 óta 2031 db riasztást regisztrált az FCM-ekkel kapcsolatban! 

A riasztás során megnevezett termékek jelentős hányada Kínából származik, és számíthatunk arra, hogy az analitikai módszerek fejlődésével az RASFF-riasztások száma növekedni fog. Az FCM-kre irányuló fokozódó figyelem egyre inkább megköveteli, hogy a laboratóriumok, a hatóságok, a vállalkozók, és  fogyasztók együttműködjenek, annak érdekében, hogy minimalizálni lehessen az élelmiszerekkel érintkező anyagokból kioldódó, az emberi egészséget veszélyeztető vegyületek migrációját – mondta el a NÉBIH szakembere.

2017 tavaszán az Európai Unió audit csoportja a Health and Food Audits and Analysis program keretén belül tényfeltáró vizsgálatot végzett hazánkban, az FCM-ek hatósági ellenőrzésének területén. Ez az audit rávilágított arra is, hogy sokszor a vállalkozók sem ismerik eléggé a jogszabályi hátteret. Az idén egyébként még szigorúbbá válnak a csomagolóanyagokra vonatkozó uniós rendeletek. Mindez nem csak a csomagolóanyag-gyártókat és forgalmazókat érinti közvetlenül, hanem az élelmiszeripar szinte összes szereplőjét!

Vizsgálni kell a csomagolóanyagokat!

Az FCM-ek analitikája a kutatóknak nehéz feladatot ad, hiszen több mint százezer anyag vizsgálatához kellene módszereket kifejleszteni, amihez megfelelő kapacitás elengedhetetlen.

Az élelmiszerekkel kapcsolatba kerülő anyagok, azaz a csomagolóanyagok kioldódásának vizsgálatára szolgáló egyik eszköz, a migracell, valamint a bonyolult kromatográfiás technológiák.

A csomagolóanyagokból az élelmiszerekbe kerülő nem kívánt komponensek lehetnek többek között a műanyagok monomerjei, a foto-stabilizátorok, csúszást segítő anyagok, lágyítók, nyomdafestékek és azok iniciátorai, illetve a fémek. Az élelmiszerbe kerülő összes komponens (migráns) mennyiségének meghatározása során kerülnek fókuszba az élelmiszer-utánzó modelloldatok. Ezek élelmiszerek szerepét töltik be, azaz olyan arányban teszik próbára az adott csomagolóanyagot, mint maguk az élelmiszerek. Mindez már Kovács Ágnes és Szigeti Tamás János (mindketten a WESSLING Hungary Kft. munkatársai) előadásából derült ki.

Az élelmiszerek csomagolóanyagait ugyanis az arra alkalmas laboratóriumokban rendszeresen vizsgálják. A WESSLING-nél megmérik az érzékszervi hatásokat és a kioldódási jellemzőket, kromatográfiás módszereket dolgoztak ki, amelyek során meghatározzák többek között a biszfenol-A (2,2-Bisz-(4-hidroxifenil)-propán) mennyiségét is. Egy új szoftver segítségével már olyan vegyületek toxicitását is képesek megállapítani, amelyeknek ebbéli tulajdonságairól még kísérleti eredmények nem állnak rendelkezésre. A QSAR elnevezésű program az ismeretlen molekulákat azok szerkezeti képlete és a toxikológiai érintkezés küszöbértéke (TTC) alapján minősíti.

A csomagolóanyag nem ellenség

Nagy Miklós, a CSAOSZ főtitkára előadásában elmondta, hogy az Európai Unió tagországaiban a csomagolóanyagokat még környezetvédelmi szempontok alapján is szabályozzák. A követelmények a csomagolások összetételére, újrahasználhatóságára és hasznosíthatóságára is vonatkoznak.2025-re például a csomagolóanyagok 65 százalékát újra kell hasznosítani (anyagában, energetikailag, illetve a komposztálhatóság szempontjából). Kiemelte, hogy a csomagolóanyagok nem az ellenségeink, hiszen többek között a modern élelmiszer-biztonság elengedhetetlen feltételei. A gyártásra, forgalmazásra vonatkozó szabályok betartása, illetve a rendszeres hatósági és laboratóriumi ellenőrzések mellett nem jelentenek veszélyt az emberekre, sőt éppen az életünk minőségét szolgálják. A megfelelő elhelyezésükről, újrahasznosításukról azonban mindenképpen gondoskodni kell.

Egyre több a műanyag, és már aprózódik is!

Bordós Gábor, a WESSLING Hungary Kft. projektmenedzsere ehhez a gondolatmenethez kapcsolódva egy új környezetvédelmi és élelmiszer-biztonsági kockázatra hívta fel a figyelmet: nevezetesen a mikroműanyagok problémájára. Elmondta, hogy Európai Unióban gyártott 60 millió tonna műanyag 39,5%-át csomagolóanyagként hasznosítják, így a csomagolóipar akár 24 millió tonna hulladékot generál évente. Napjainkra már megkérdőjelezhetetlen, hogy a műanyaghulladékok nagy része bekerül a természetes ökoszisztémákba, vizekbe, ahol biológiai lebomlásuk nem történik meg. Ezzel szemben UV sugárzás hatására láncszerkezetük aprózódik. Az így létrejövő, 5 mm-nél kisebb darabokat mikroműanyagoknak nevezik.

Mikroműanyag

Ezek a céltáplálékkal együtt véletlen elfogyasztva az élőlények tápcsatornájában gyulladást indukálhatnak, de bejuthatnak a keringési rendszerbe és a szövetekbe is, kockázatot jelentve az egész táplálékláncra. Tovább fokozza veszélyességüket, hogy megnövekedett fajlagos felületükön keresztül a vizekbe és az élőlények szervezetébe toxikus vagy hormonháztartást zavaró anyagok szivároghatnak, ill. képesek felületükön szerves szennyezőanyagok megkötésére is.

Reagálva az új típusú környezeti kockázatra, a WESSLING laboratóriumok egy saját fejlesztésű mintavételt követően FT-IR mikroszkóppal képesek meghatározni a mikroműanyagok mennyiségét, típusát. Bordós Gábor beszélt még a tiszai mintavétel és laboratóriumi vizsgálat eredményéről, illetve röviden bemutatta az állami támogatással megvalósuló ,, a halhús minőségének javítását célul kitűző HappyFish projektet is, amelynek keretében ugyancsak történnek mikroműanyag-mérések.

Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy mibe csomagoljuk az élelmiszereket – summázható a konferencia üzenete.

forrás:

http://greenfo.hu/hirek/2018/02/10/eletunk-soran-kozel-40-dkg-csomagoloa...