Új szabályozás az akkumulátorokról az EU-ban
Jelenleg mindössze hat tagállamban működik országos szinten visszagyűjtési rendszer, közülük a belgák állnak a legjobban, akik a kereskedelmi termékekben vagy külön értékesített akkumulátorok és elemek nagyjából kétharmadát gyűjtik vissza, de a 2002-es adatokból valószínűsíthető, hogy osztrák szomszédaink is már minden másodikat megfelelően kezelnek, és így azok nem kerülnek a kommunális hulladékok közé.
A többnyire ipari felhasználású ólom-savas akkumulátorok mellett rengeteg elem és akkumulátor tartalmaz higanyt vagy kadmiumot, amelyek mérgező nehézfémek. A higany idegméregnek tekinthető, míg a kadmium rákkeltő, légzési és vese-elégtelenséget is okozhat. Ebből kifolyólag az EU- direktíva előírja, hogy két éven belül a tagállamokban nem kerülhet forgalomba olyan elem, amely 5 tízezred (0,0005) tömegszázaléknál több higanyt, vagy 2 ezred (0,002) tömegszázaléknál több kadmiumot tartalmaz. Szokás szerint kivételt képeznek a katonai, biztonsági, illetve egészségügyi célú berendezésekben használt áramforrások.
A direktíva által lefektetett követelmények alapján az egyes tagállamoknak 2012-re a kereskedelemben kapható (ún. hordozható) elemek legalább 25 százalékát, 2016-ra pedig legalább 45 százalékát kell begyűjteniük. A végfelhasználók ezzel kapcsolatban díjjal, költséggel nem terhelhetők, az elemeket, akkumulátorokat minden forgalmazónak díjmentesen vissza kell vennie tekintet nélkül arra, hogy ő értékesítette-e a terméket, forgalmaz-e olyan típust egyáltalán, vagy hogy a szóban forgó elem, akkumulátor mikor került az piacra.
A visszagyűjtött telepeknek lehetőség szerint maradéktalanul az újrahasznosítási rendszerbe kell kerülniük, de az ólom-savasak esetében legalább 65 százalékát, a nikkel-kadmiumra épülőeknek háromnegyedét, minden más típusú elemnek pedig 50 százalékát kell legalább újrahasznosítani. Az újrahasznosítás nemcsak az ebből származó évi 200 ezer tonna veszélyes hulladék mennyiségét, és az ezzel kapcsolatos problémákat, kezelési költségeket csökkenti, hanem a nyersanyag-kitermeléshez képest olcsó forrását biztosítja az értékes fémeknek.
A szigorítások mellett az EU segíteni igyekszik a felhasználókat abban, hogy könnyen tájékozódjanak az egyes elemek, akkumulátorok jellemzőivel kapcsolatban, így például milyen mérgező anyagokat tartalmaznak, valamint pontosan milyen teljesítményűek, és mennyire tartósak. A rövid élettartammal rendelkező elemek ugyanis szintén nagyobb környezetterhelést jelentenek, mint a hosszabb használati idővel rendelkezők, hiszen hamarabb használódnak el és válnak hulladékká. A címkézési előírásnak a gyártóknak 2009-ig kell megfelelni.
Szigorítások futószalagon
A elektronikai és elektromos termékek növekvő használatából fakadó környezeti problémák az utóbbi évek során magukra irányították Brüsszel figyelmét. A számítógépek, mobilok, televíziók és más elektronikai termékek számottevő mennyiségben tartalmaznak mérgező anyagokat, és többségük ebből kifolyólag veszélyes hulladéknak minősül. Magyarországon évente több mint 150 ezer tonna ilyen szemét keletkezik.
Ennek kezelésére az EU 2003-ban léptette életbe az RoHS-direktívát (Restriction of Hazardous Substances, veszélyes anyagok korlátozása), amely idén július elsejétől szigorítja az ólom, kadmium, higany, króm, valamint egyes égésgátló vegyületek használatát. Az akkumulátorok, elemek azonban nem esnek az RoHS hatálya alá, mivel működésükhöz a jelenlegi technológia mellett alapvetően szükségesek a tiltott fémek, ezért külön szabályozást igényelnek -- ez indokolja a múlt héten megszavazott új direktíva létrejöttét.
Alig egy évvel korábban, tavaly augusztusban lépett életbe az EU másik környezetvédelmi előírása, amely kifejezetten a elektronikus és elektromos szemét (WEEE, Waste Electrical and Electronic Equipment) ártalmatlanítására és újrafelhasználására irányul. A direktíva értelmében a 2005. augusztus 13-a után értékesített termékeket köteles az eladó szemétként, költségtérítés nélkül visszavenni, és a termék ellenőrzött, visszirányú logisztikáját megoldani, ahogyan a többi köztes kereskedő és végül a gyártó is felelős ennek kezeléséért.
A most elfogadott akkumulátor-direktíva az RoHS-hez hasonlóan ugyanakkor több kritikát is kaphat. Egyes tanulmányok, például az Egyesült Államok Környezetvédelmi Hivatala szerint a szigorítások lecsökkentik ugyan az egyes termékekben található mérgező fémek mennyiségét, az alternatív anyagok alkalmazása azonban nemcsak jelentős befektetéseket igényel, hanem megrövidítheti a termékek életciklusát, mivel a gyártók nem feltétlenül képesek hasonló anyagminőséget elérni. A rövidebb életciklus pedig több hulladékot jelent, ami környezetvédelmi szempontból kiolthatja a direktíva pozitív hatásait.
forrás: www.hwsw.hu
