Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 3 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Szennyvíziszap – hulladékból nyersanyag?

Év: 
2015
Szám: 
Ősz
Szerző: 
Szika Bettina / Tóth Fruzsina

A napjainkra megnövekedett csatornázottság miatt előtérbe került az ezzel együtt nagyobb mértékben keletkező szennyvíziszap is. Problémaforrásként kezeljük, vagy megújuló energiaforrásként tekintünk rá?

Magyarország az Európai Unióhoz történő csatlakozása óta számos infrastrukturális fejlesztés mellett a csatornahálózat kiépítését is folytatta. Emiatt a keletkező szennyvíziszap mennyisége megnövekedett: az előrejelzések szerint a 2013-ban bejegyzett 179 ezer tonnáról 2027-re akár 250 ezer tonnára emelkedhet.
A 2014-2023 közötti EU-s tervezési ciklusra egységes Szennyvíziszap Kezelési és Hasznosítási Stratégiát dolgoztak ki. A következőkben az ebben bemutatott módszereket vesszük sorra, szem előtt tartva a – Humusz által vallott – környezetvédelmi elveket.

Szennyvíziszap hasznosítás

Mezőgazdasági hasznosítás (iszap, komposzt vagy termékkomposzt)
Pozitívumként említendő, hogy a szennyvizek és szennyvíziszapok lebomlásuk során a növények számára könnyen felvehető mikro- és makroelemekké alakulnak át, ezenkívül szervesanyag-tartalmuk javítja a talaj számos tulajdonságát. Azonban a szennyvíziszapok tartalmazhatnak toxikus nehézfémeket, gyógyszermaradványokat. Ezek ún. perzisztens, azaz nem lebomló anyagok, amelyek növényi felvétellel vagy erózióval bekerülhetnek a táplálékláncba, ott feldúsulva veszélyeztetik a környezetet és az emberi egészséget. Nagy mennyiségben főként az ipari tevékenység eredményeként juthatnak ezek az anyagok a környezetbe – habár a gyógyszermaradványok nagymértékben távoznak a kommunális szennyvízzel is –, ezért fontos szigorú kibocsátási határértékeket szabni, fokozott ellenőrzést végezni, valamint megfelelően szankcionálni a csatornahálózat „bemeneti” oldalán.
Probléma adódhat még abból, hogy jelenleg Magyarország területének 70 %-át nitrát-érzékeny területnek nyilvánították, ami azt jelenti, hogy ezekre a területekre maximum 170 kg/ha/év N-tartalmú talajjavító szer juttatható ki. Tehát nem mindegy, milyen nitrogén-tartalmú komposztot terítünk ki a termőföldekre: lényeges ennek vizsgálata és szabályozása, amint a Stratégia is kitér rá.

Rekultivációra történő felhasználás
A rekultiváció a talaj minőségének, termőrétegének helyreállítását takarja, ami főként a felhagyott hulladéklerakókat (zagyterületek, bányaterületek is), a folyamatosan keletkező tájsebeket (kitermelőhelyek) és roncsolt területeket érinti. Komposztálják a szennyvíziszapot, és talajjavító réteget hoznak létre, ez kerül kiterítésre.
Hátránya, hogy felhasználása csak a keletkezési hely közelében tekinthető hatékonynak a szállítás körülményessége és költsége miatt. A mostani helyzetben hasznos, azonban nem hosszú távú felhasználási lehetőség, mivel a lerakáscsökkentési törekvések miatt jelentősen szűkülni fog a rekultiválandó területek mennyisége.

Energetikai hasznosítás (égetés)
Csővégi eljárásként ez a legelőnytelenebb felhasználási mód. A hulladék térfogatcsökkentésével és az energiakinyeréssel szembeállítható a jelentős környezeti és egészségügyi kockázatokkal járó légszennyezés, illetve az a tény, hogy magas nedvességtartalom miatt az égetéssel megtermelt energia valójában az erőmű saját működésének, ill. az iszapszárításnak az energiafelhasználását fedezi. Arról nem is beszélve, hogy a szűrőt a visszamaradt koncentrált szennyezők miatt a későbbiekben már csak a veszélyeshulladék-lerakók képesek befogadni. Nagymértékű beruházás szükséges ezen égetők kiépítéséhez, azonban számos ellenérv szól az égetők ellen, szemben a biogáz alapú energiatermeléssel.

Energetikai hasznosítás (rothasztás biogáz hasznosítására)
Számos lehetőség rejlik a szennyvíziszap rothasztásában. Ezen technológia során a biogáz – melyből villamos- és hőenergia állítható elő –, valamint másodlagos nyersanyagként komposzt és bioetanol (bioüzemanyag) nyerhető ki. Tehát többféle hasznosítás valósulhat meg egyszerre, bár a technológia értelemszerűen környezetterheléssel is jár.

Depónia, azaz végleges lerakás
Tulajdonképpen a rekultiváció is ezt takarja: a szennyvíziszap lerakóra kerül, csak itt nem takarórétegként, hanem hulladékként. Az utóbbi években visszaszorult a hulladéklerakók száma, így ennek mértéke is.

Környezetvédelmi szempontból az égetés felesleges, káros és az energianyerés hatásfoka is elhanyagolható. Biogázüzemekkel sokkal hasznosabban és környezetkímélőbb módon felhasználható a szennyvíziszap. Azonban az ideális megoldás környezeti szempontból a szennyvíziszap komposztálása, a fent megfogalmazott bemeneti kritériumok szigorú betartása mellett. A csatornahálózatra gazdaságosan rá nem köthető területeken pedig egyenesen a komposztvécé terjedését kellene elősegíteni. 

SzennyvíztisztításSzennyvíztisztító telep