A szennyvizek kezelése EU-s szinten is kiemelt feladat. Az Európai Közösség a települési szennyvizek elvezetését és tisztítását 2000 lakosegyenérték felett kötelezõ feladatként írja elõ a tagállamok részére. Meg is született a Nemzeti Szennyvízelvezetési és -tisztítási Megvalósítási Program, hogy ezt a kötelezettségünket teljesíteni tudjuk.
Csakhogy a szennyvízhálózat kiépítésével együtt rohamosan megnõtt a szennyvíztisztítókban keletkezõ szennyvíziszap mennyisége is. Jelenleg – becslések szerint – 160-170.000 tonna szárazanyagra tehetõ a keletkezõ szennyvíziszap mennyisége, és ez a mennyiség 2015-re meg is duplázódhat. 18-25%-os szárazanyag-tartalommal számolva az éves szinten keletkezõ szennyvíziszap mennyisége megközelíti az 1 millió tonnát.
Jelenleg a hazánkban képzõdõ szennyvíziszap nagy része lerakókra kerül, pedig magas szervesanyag-tartalma miatt magától értetõdõ lenne a komposztálással történõ hasznosítás. A lerakókra kerülõ szerves hulladék mennyiségének csökkentése prioritás az EU-ban, és így Magyarországon is. A február 26-án megjelent kormányrendelet (40/2008. (II.26.) célja a komposztálással való hasznosítás elõsegítése. De biztos, hogy ez a legjobb megoldás?
A szennyvíziszapnak ma kevesebb mint 50 %-a kerül mezõgazdasági hasznosításra. Komposztálás utáni hasznosításra pedig jóval kevesebb. Szakértõk szerint számtalan elõnnyel jár a szennyvíziszap komposztálása: könnyebben kezelhetõ, hosszabb ideig tárolható, kevesebb a kimosódás kockázata, a hõhatás miatt az iszapban lévõ kórokozók elpusztulnak, javul a talajszerkezet és a tápanyagmegkötõ képesség, nincs kellemetlen szag.
Tény, hogy a szennyvíziszap mezõgazdasági hasznosításánál jobb a szennyvíziszap komposzt hasznosítása. Miért lehetnek mégis kétségeink afelõl, hogy ez lehet a legjobb megoldás?
A 49/2001. (IV.3) Korm. rendelet értelmében 170 kg Nitrogén/ha/év mennyiség juttatható ki a szántóföldekre. A kijuttatható szennyvíziszap komposzt mennyisége nem haladhatja meg a 10 tonna szárazanyag/ha/év adagot.
A szennyvíziszap komposztra vonatkozó határértékek szerint 10 t sza./ha mennyiségnél akár 4 kg ólom, 3,5 kg króm, 7,5 kg réz, 1 kg nikkel és 50 g higany juthat ki a szántóföldek minden hektárjára évente. Vajon mi történhet ezekkel az anyagokkal? A talajvízbe kerülnek, vagy azokba a növényekbe, melyeket aztán elfogyasztunk, melyek végsõ soron újra a szennyvizeinkbe, majd újra a földekre kerülhetnek, egyre jobban dúsítva annak nehézfém tartalmát.
Szakértõk szerint legalább kétszeres mennyiségû zöldhulladékkal kell keverni a szennyvíziszapot ahhoz, hogy olyan termikus folyamatok induljanak be, melyek valóban képesek elpusztítani a benne lévõ kórokozókat. Csakhogy szennyvíziszapból sok, szelektíven gyûjtött és komposztálásra kerülõ zöldhulladékból kevés van. Ahhoz pedig, hogy ezt a két komponenst megfelelõen össze lehessen hozni, nem kevés szállításra, rakodásra, gépi munkára van szükség. Magyarországon olyan szigorú elõírások vonatkoznak a komposzttelepek létesítésére, hogy legalább 150 millió Ft beruházást igényel egy új telep létesítése. Megfelelõ törvényi szabályozás – nincs elõírás a minimális zöldhulladék mennyiségére vonatkozóan – és ellenõrzés híján pedig semmi garancia sincs arra, hogy elegendõ mennyiségû zöldhulladékkal keverik majd a szennyvíziszapot.
A módosított kormányrendelet szerint a komposztált szennyvíziszapot – az egyéb módon kezelttel ellentétben – a mezõgazdasági területek szélén akár 2 hónapig is lehet tárolni. Szintén könnyítést jelent, hogy a talajvédelmi hatóságnak nem kell a szakhatóság álláspontját kikérnie az engedély kiadásához, hanem egy egyszerûsített eljárás keretében meghatározhatja a hektáronként kijuttatható szennyvíziszap-komposzt mennyiségét.
Csakhogy a szennyvíziszap minõségét, nehézfém és szennyezõanyag-tartalmát nem vizsgálják folyamatosan. Ha a mûködési engedély kiadásakor a szennyvíztisztító megfelelt az elõírásoknak, akkor az onnan kikerülõ iszapot már senki sem vizsgálgatja, hacsak nem kerül értékesítésre a szennyvíziszap komposzt.
Szennyvizeink szervesanyag tartalmának egy része különbözõ szintetikus anyagokból – mosó- és tisztítószerekbõl, gyógyszerekbõl, antibiotikumokból és hormontartalmú vegyszerekbõl, illatosítókból és egyéb adalékanyagokból –, továbbá ezek bomlási termékeibõl származik. Svájcban éppen ezért a mezõgazdasági célú hasznosítása 2006 októberétõl tilos. Kizárólag parkokban vagy rekultivációs célokból engedélyezett.
Megfelelõ kezelés, folyamatos minõség-ellenõrzés mellett persze még mindig jobb megoldásnak tûnik a szennyvíziszap komposztálása, mint a komposztálás nélküli kihelyezés. Hiszen komposztálással a szennyvíziszapnál jobb minõségû termék keletkezik. Kérdés azonban, hogy érdemes-e a jó minõségû komposztot szennyvíziszappal elrontani?
Milyen más lehetõségek adódhatnak még?
A szárított szennyvíziszap égetõkbe kerülhet, állítólag barnaszén minõségû tüzelõanyag válik így belõle. Hogy a HuMuSz miért nem támogatja ezt a megoldást, arról sok helyen, sokszor írtunk már. Hasznosíthatják cementgyárakban, esetleg rekultivációs célokra, parkokban vagy más területeken, ahol nem élelmiszer vagy takarmánytermelés folyik. Csakhogy egyik megoldás sem tünteti el sem a nehézfémeket, sem az egyéb szennyezõ anyagokat, viszont mindegyik magas energiaigényû, sok szállítást és CO2 kibocsátást jelent.
Mint a kommunális és ipari hulladékok esetében, itt is a legegyszerûbb és leghatékonyabb megoldásnak a megelõzés tûnik. Termeljünk minél kevesebb szennyvizet – ahol lehet, barátkozzunk meg például a komposzt toalettel. Ne öntsük a használt olajat, a kávézaccot, a lejárt szavatosságú gyógyszereket a WC-be. Tanuljuk meg, hogy mi az, ami bekerülhet szennyvizeinkbe és mi nem. Csökkentsük minimálisra a szintetikus szerves anyag fogyasztásunkat, például környezetkímélõ mosó- és tisztítószerek használatával.
Hacsak nem szeretnénk a szintetikus vegyszereket ételeinkben viszontlátni.

/Forrás: Dr. Alexa László (Prfikomp Kft.) Szennyvíziszapok kezelése komposztálással
Megjelent a Biohulladék 3. évfolyam 1. számában/

Köszönet Ruepp-Vargay Máriának a szakmai segítségért!