A veszélyes hulladék tárolása a pénzelsíbolás új módja?

A Bács-Reál története oktatási anyag lehetne minden felelősségre vonást kerülő, de gyors meggazdagodást kereső politikusnak. A cég azt is példázza, hogy a versenyszektortól is van mit tanulni, mert bizonyítható politikai kapcsolatok nélkül alkották meg a „Pénzlopás 2.0” munkacímű képletet, ami a következő:

•     Szerezz egy ipartelepet, aminek betonozott az alja!
•     Majd jelents be egy veszélyes hulladékokat kezelő céget!
•     Ne csinálj semmit!
•     Ha feltűnik a hatóságoknak, hogy nem csinálsz semmit, írasd át a céged egy strómanra!

Gond van, retorzió nincs

A Bács-Reált 2006-ban alapították, főtevékenysége mindig is a veszélyes hulladékkal való gazdálkodás volt. Tényleges működésük két évében (2008-ban és ‘09-ben) 304 millió és 293 millió forintos árbevételt értek el úgy, hogy rezzenéstelen arccal hagyták rohadni a telep végében álló több ezer kilónyi veszélyes vegyianyagot. Zárt, szigetelt helyiségek helyett a szabad ég alatt.

Hiába tűnt fel mindez 2010-ben az Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségnek egy októberi helyszíni ellenőrzésen. Már első alkalommal 30 napot adtak azok elszállítására. Aztán novemberben újra megnézték a telephelyet, újra felszólították a céget a több tonnányi veszélyes hulladék továbbadására, mert csak két teherautónyi anyag tűnt el. Ráadásul az ezek elszállításáról készült dokumentumokat sem küldték el a hatóságnak

(Frissítés: bár a 2011-es határozatban az áll, hogy sok dokumentumot késve és hiányosan küldtek el, cikkünk megjelenése után a jogutód Csongrád megyei Kormányhivatal arról tájékoztatott, hogy a hulladékokat ún. "SZ" kísérőjegyekkel dokumentáltan szállították el, a hatóság azokat a hulladékokátvevőinél is visszaellenőrizte, hogy ténylegesen megtörténtek-e az átadások.)

Fotó: Greenpeace Magyarország

Bírságot ezzel együtt soha nem kaptak, mert első alkalommal a jogszabályok szerint erre nincs lehetőség. Így mindössze a következő mondattal figyelmeztették cég tulajdonosait arra, hogy idővel fizetniük kell, ha nem tesznek valamit:

 A megállapított, de ki nem szabott bírság összege: 85.128.720 forint.

A tulajdonosok levonták a maguk következtetését az üzenetből, gyorsan továbbadták a vállalkozást egy Bakó Tamás nevű férfinek. Őt a Kiskunságon csak egyszemélyes cégsírásóként ismerik, amit a cégjegyzéki adatok is megerősítenek: majdnem 20 vállalkozás van a nevén, szinte az összeset a felszámolási eljárás előtti hetekben, hónapokban szerezte meg.

Bakót nem sikerült telefonon elérnünk, azonban sikerült beszélnünk a cég eredeti tulajdonosával, Havasi Ákossal, aki 2010 augusztusában, tehát még a környezetvédelmi hatóság bírságolása előtt kiszállt a cégből. A másik alapítóra, Dudás Ervinre és az idő közben betársult édesapjára, Havas Istvánra hagyva a vállalkozást. Ő azt közölte velünk, hogy nem akarja kommentálni a hulladéklerakó állapotát. Kérdésünkre viszont azt még elmondta, hogy szerinte a későbbi tulajdonos a felelős. Amikor emlékeztettük, hogy édesapja 2011-ben még birtokolta a céget, azt mondta, „bíróság sem kötelezhetné, hogy családtagja ellen beszéljen.”
Illatos út 2.

Így jutottunk el oda, hogy a szétrozsdásodott savas és szivárgó nehézfémes hordók még mindig a telepen rozsdásodnak és szivárognak.

A Bács-Reált 2011-ben felszámolás alá vonták, de a környezetvédelmi felügyelőség is kellő belenyugvással nézte, ahogy az olyan élettel tartósan nehezen összeegyeztethető anyagok, mint a molibdén, a higany vagy az akkumulátorsavak szépen elpárolognak vagy a talajba kerülnek. A kiskunhalasi lakóházaktól 100-150, az Alsószállási-csatornától nagyjából 10 méterre lévő veszélyeshulladék-lerakó valószínűleg feledésbe merült volna, ha a helyi Vasvarjú Természetvédelmi Alapítvány és a Csemete Egyesület nem jelzi a Greenpeace Magyarországnak, hogy talán még az Illatos úti Vegyiművekben tapasztaltnál is rosszabb körülmények között tárolják a mérgező anyagokat.

A zöldszervezet továbbította a hatóságoknak azt a lakossági bejelentést is, amely nagy valószínűséggel szintén a kiskunhalasi üzemmel lehet összefüggésben. Pirtó határában, egy tanya mellett 100-200 kiló veszélyes hulladékot találtak. Az itt tárolt hulladékok pedig állagukban nagyon hasonlítanak a Bács-Reál üzemében találhatókra, bár ez nem bizonyítható, hogy valóban onnan származnak.

A telephelytől nagyjából 6 kilométerre, az erdőbe kivitt szemét ráadásul pont 2010-2011 környékén kerülhetett ki, akkor amikor a lerakóból hiányosan dokumentálva vittek el hulladékokat a hatóság utasítására. A zöldszervezet szerint a hivatalos szerv könnyen utánajárhatna, hogy a Bács-Reáltól van-e az ide áthordott hulladék: a szemét egy része állatorvosi gyógyszermaradvány, ezeket pedig katalogizálni kell a nyomon követhetőség miatt.
Változtatni kell a jelenlegi szabályozáson

Jelenleg lehetetlen betartani a környezetvédelmi törvény a „szennyező fizet” elvét – ahogy ezt a Bács-Reál példája is mutatja. Az utoljára bejelentett tulajdonosnak és a kirendelt felszámolónak nincs akkora vagyona, hogy a mentesítést fedezni tudja, ezért abba bele sem kezdtek. Simon Gergely, a Greenpeace vegyianyag-szakértője szerint ezt a jogi procedúrát nem lehet kivárni. Állítja, a veszélyes hulladékot haladéktalanul biztonságos helyre kell szállítani, hogy a sérült hordókból ne szennyeződhessenek tovább az érintett területek.

A Greenpeace emellett levélben fordult V. Németh Zsolt környezetvédelemért felelős államtitkárhoz, hogy rendeződjön a hulladéklerakó ügye. A szervezet szerint változtatni kell a jogszabályokon, mert most is az adófizetők fogják megtéríteni a szennyezés megszüntetését. Ez pedig nem kevés pénz: az Illatos úti Vegyiművek mentesítése 1,1 milliárd forintba, a Hortobágyi Nemzeti Parkban talált illegális lerakó felszámolása több mint 400 millió forintba került az államnak.

A Greenpeace szerint egy a hulladékkezelőket biztosítás megkötésére vagy pénzalap létrehozására kötelező jogszabályra lenne szükség. Így csőd esetén is fedezve lenne a mentesítés, továbbá nem lehetne kibújni a szankciók alól.

forrás: index.hu