Végveszélyben az európai körforgásos álom?
Miközben az Európai Unió a világ legszigorúbb környezetvédelmi céljait tűzte ki zászlajára, a háttérben csendes katasztrófa zajlik. Az európai újrahasznosító üzemek sorra zárnak be, mert képtelenek versenyezni az Ázsiából érkező, gyanúsan olcsó „újrahasznosított” műanyaggal. A szakma megelégelte a helyzetet, azonnali piaci védelmet követelnek Brüsszeltől.
Paradox helyzet alakult ki az európai hulladékgazdálkodásban. Soha nem volt még ekkora politikai és társadalmi nyomás azon, hogy a műanyagot újrahasznosítsuk, az iparág szereplői mégis a túlélésért küzdenek. A Plastic Recycling Europe (PRE) és a Recycling Europe vezetésével nyílt levélben fordultak az Európai Bizottsághoz, figyelmeztetve: ha nem lépnek közbe, az európai körforgásos gazdaság azelőtt összeomolhat, mielőtt igazán beindult volna.
A „zöld” műanyag, ami valójában nem az
A probléma gyökere egyetlen szóban foglalható össze: árverseny. Az elmúlt hónapokban Európát elárasztotta a Távol-Keletről – főként Kínából, Vietnámból és Törökországból – érkező újrahasznosított alapanyag. Ezek ára azonban olyan alacsony, hogy az európai feldolgozók, akik magas energiaárakkal és szigorú munkajogi előírásokkal dolgoznak, labdába sem rúghatnak mellettük.
De hogyan lehet ennyire olcsó az import? A szakértők szerint a válasz a csalásban keresendő. Amit újrahasznosítottként adnak el nekünk, az sok esetben valójában új, szűz műanyag, amit papíron „zöldítettek ki” – állítják iparági források. Mivel a kőolaj ára jelenleg viszonylag alacsony, olcsóbb új műanyagot gyártani, és azt egy hamis tanúsítvánnyal „újrahasznosítottként” Európába szállítani, mint valóban begyűjteni, válogatni, mosni és feldolgozni a hulladékot.
Stratégiai öngól
A nyílt levél aláírói szerint az EU stratégiai hibát követ el, ha hagyja, hogy a helyi kapacitások leépüljenek. Ha a német, francia vagy épp magyar újrahasznosító üzemek csődbe mennek, Európa elveszíti a képességét saját hulladékának kezelésére. „Ez nemcsak gazdasági kérdés, hanem szuverenitási is. Ha nincs saját feldolgozóiparunk, kiszolgáltatottá válunk. Mit kezdünk majd a saját szemetünkkel? Kína már nem veszi át, elégetni pedig nem lehet a klímacélok miatt” – figyelmeztet a szövetség.
A követelés: „Európai hulladékot az európai termékekbe!”
A szakmai szervezetek konkrét javaslatokat tettek le az asztalra a ma publikált kiáltványban:
- Származási prioritás: Azt kérik, hogy az uniós jogszabályok (például a PET-palackok kötelező újrahasznosított tartalmára vonatkozó előírások) elsősorban az EU-ban keletkezett és feldolgozott hulladékot ismerjék el.
- Szigorúbb ellenőrzés: Követelik, hogy az importált anyagokat vessék alá független, harmadik fél által végzett auditnak, kémiai nyomkövetéssel bizonyítva, hogy az anyag valóban hulladékból származik.
- Védővámok: Olyan piaci mechanizmusokat sürgetnek, amelyek kiegyenlítik az olcsó, környezetszennyező módon gyártott import és a tiszta európai termékek közötti árkülönbséget.
Miért fontos ez nekünk, magyaroknak?
A téma Magyarországon is húsbavágó. A MOHU által üzemeltetett új visszaváltási rendszer (REpont) idén indult be igazán, hatalmas mennyiségű, kiváló minőségű PET-palackot és aludobozt gyűjtve vissza. Ez a rendszer akkor fenntartható anyagilag, ha a visszagyűjtött anyagot jó áron lehet értékesíteni a feldolgozóknak. Ha azonban a gyártók (az üdítőitalos és csomagolóanyag-cégek) inkább az olcsó ázsiai importot választják a magyar alapanyag helyett, az az egész hazai rendszer gazdasági alapjaira hat, és végső soron a fogyasztói árakban vagy a szolgáltatás minőségében csapódhat le.
Az Európai Bizottságnak most lépnie kell: a döntésükön múlik, hogy Európa valódi körforgásos gazdaságot épít, vagy csak a statisztikákat kozmetikázza importált „zöld” műanyaggal.
Forrás: dontwasteit.hu
