Tulipánból festék, használt farmerből hangszigetelés készül

  • 2020. november 02.
  • Viktor
Szerző: 

Használt farmerből hangszigetelés és lebomló ruhák: holland cégek járnak az élen abban, hogy bebizonyítsák, ami másnak hulladék és ezzel járó költség, az valójában nyersanyag és még bevételt is hozhat.

Rengeteg szó esik a szelektív hulladékgyűjtés és az újrahasznosítás hatékonyságának a javításáról, ám önmagában nem elég erre fókuszálni, egyre több szakértő hangsúlyozza, hogy a körforgásos gazdaság a cél. Ennek lényege, hogy elszakadjunk magától az alapanyaghasználattól (de legalábbis a lehető legkevesebbre csökkentsük), és gyártsunk minél hosszabb élettartamú, könnyen javítható és felújítható termékeket. Ez azonban újfajta társadalmi és gazdasági megközelítést is kíván.

Sokaknak ismerősen csenghet a 3R szlogen, azaz reduce-reuse-recycle (tehát csökkentés, újrahasználat és újrahasznosítás). A körforgásos gazdaság eszköztára ezt a megközelítést jelentősen kibővítette, és tíz olyan tevékenységet ajánl, amelyekkel eltüntethetjük a hulladékokat vagy hozzájárulhatunk azok értékteremtő hasznosításához. Jacqueline Cramer, az Utrechti Egyetem professzora – és egyben a 10R filozófia megalkotója – a „körforgás létrájaként” hivatkozik e rendszerre. A létra teteje jelöli a körforgásos gazdaság prioritásait, és lefelé haladva jutunk el a kevésbé preferált tevékenységekig. Utóbbiak, bár hozzájárulnak a körforgás megteremtéséhez, nagy erőforrás- és energiaveszteséggel járnak.

Így néz ki a körforgás létrája, ezek a körforgásos gazdaság prioritási szintjei:

Tulipánból festék, használt farmerből hangszigetelés készül

 

Körforgásban?

Bár az uniós tagállamok korábban ambiciózus intézkedéseket fogadtak el annak érdekében, hogy minél kevesebb hulladék keletkezzen és ami mégis keletkezik, az nagyobb arányban hasznosuljon, az egyes tagállamok különböző lépéseket tettek a körforgásos gazdaság megvalósításáért. A körforgást elősegítő új szabályokat az Európai Bizottság 2015-ben nyújtotta be.

Hogy mi a céljuk? Elősegítik a hulladékképződés megelőzését, ahol pedig ez nem lehetséges, jelentősen fokozzák a települési hulladék és a csomagolási hulladék újrafeldolgozását. Ezen túlmenően fokozatosan felszámolják a hulladéklerakást és ösztönzik a gazdasági eszközök – mint például a kiterjesztett gyártói felelősség – használatát. Az új szabályozás megerősíti a fent is taglalt 10R-t, vagyis előírja, hogy a tagállamoknak a hulladéklerakással és a hulladékégetéssel szemben a megelőzésre – és szükség esetén az újrahasznosításra, az újrafeldolgozásra – kell koncentrálniuk.

 

Tulipánfesték és gombabeton: a hulladék csak hozzáállás kérdése

De nézzünk egy példát arra, hogyan érhető ez el. A PET-palackokból Magyarországon évente a becslések szerint másfél milliárd darabot hoznak forgalomba: ez naponta körülbelül 4 millió, óránként pedig 180 ezer darab műanyag palackot jelent. Körülbelül 70 százalékuk pedig soha nem lesz újrahasznosítva: a palackok többnyire lerakókban, égetőkben, árokparton vagy a tengerekben végzik.

Hollandiában az Európai Bizottság legújabb adatai alapján a műanyagok több mint fele újrahasznosul. Ugyanez igaz a holland háztartásokban keletkező hulladékokra: az Európai Unió tagállamai közül az egyik legnagyobb arányban, majdnem 56 százalékban forgatják vissza a hulladékot a termelésbe. Azt viszont nagyon fontos, hogy tudjuk: önmagában az „újrahasznosítási ráta” mint mérőszám félrevezető: ugyanis csak azt mutatja meg, hogy a hulladékok mekkora százalékát gyűjtik szelektíven. Az pedig, hogy valamit szelektíven gyűjtenek, még nem feltétlenül jelenti, hogy ténylegesen újra is hasznosítják. Hollandia célja pedig egyáltalán nem ez, az ország már régóta élen jár a valódi körforgás megvalósításában.

Miből fakad Hollandia úttörő szerepe? Kis országról beszélünk, amely szűkös erőforrásait a lehető legjobban hasznosítja. Így az, hogy ne keletkezzen hulladék, nem trendi, zöld divat, hanem az életmód, a gondolkodásmód része. Ez abból is ered, hogy ha teherként tekintünk a hulladékra, akkor költségek árán is, de szabadulunk tőle. Ennek azonban nem kell így lennie: ha erőforrásként nézünk az anyagokra, az máris többletbevételt jelent.

Erre számos izgalmas példát mutatnak a hollandok. Ugyan mi mihez kezdenénk az elvirágzott tulipánnal? Hollandiában kidolgozták azt a technológiát, amellyel egy hektárnyi tulipánból nagyjából 800 kiló festékpigment állítható elő. Az elnyűtt farmerekből pedig remek hangszigetelés készülhet.

Hogyan lehetnek értékesek az ivóvíz tisztítása nyomán visszamaradt ásványi anyagok? A Vitens nevű cég talajjavítót készít belőlük. Gombát pedig nemcsak termőföldben lehet termeszteni, hanem lefőzött kávézaccon is: a RotterZwam azon túl, hogy kávén nevelt gombából készült ételeket kínál, a gombák talajt átszövő fonalából, az ún. micéliumból erős, természetes csomagolóanyagot készít. Ebből az anyagból 3D-nyomtatással ruhák is készülhetnek, amelyekre ha ráununk és eldobjuk őket, ténylegesen lebomlanak.

És itt még nincs vége a sornak: egy másik cég a micéliumot mezőgazdasági hulladékkal keverve betont helyettesítő anyagot készít. A beton környezeti lábnyoma pedig óriási: csak az alapját adó cementgyártás felelős a szén-dioxidkibocsátás 8 százalékáért.

 

Valakinek hulladék, másnak kincs

Hogy miben ragadná meg a körforgásos és a lineáris megközelítés közötti különbséget az egyik holland anyagtőzsde, az Excess Material Exhange (EME) alapítója? „A lineáris gazdaságban inkább a műveleteken van a fókusz, nem az anyagokra koncentrál. Így a folyamatok során keletkező anyagokat hulladékként kezeli, amelyeknek nem tulajdonítanak különösebb értéket. Holott minden anyag erőforrás” – mutat rá Christian van Maaren.

A platform létrehozói azt tűzték ki célul, hogy összekössék azt, akinél hulladék keletkezik azzal, aki azt másodlagos nyersanyagként a lehető legjobban felhasználhatja. Az EME a másodlagos nyersanyagok piactere: a cégek adhatnak és vehetnek rajtuk keresztül termelésből fennmaradó alapanyagokat.

Képzeljük el amolyan randioldalként az EME-t, azzal a plusz funkcióval, hogy a „bemutatáson” felül javaslatot is tesz arra, kivel alkotná az adott anyag a legtökéletesebb párt. Így nemcsak garantált, de a lehető legfenntarthatóbb is a match.

Bár a céljuk, hogy minél inkább csökkentsék a keletkező hulladékot, az nem mindegy, mi milyen formában születik újjá, és az sem, hogy hol. A másodlagos nyersanyagokat minél inkább sikerül a kialakulásukhoz közel hasznosítani, annál kisebb utat tesz meg a szállítás során. Az is fontos, hogy kitekintsünk egy adott ágazatból. Egy anyag, amely egy iparágban már hulladékká vált, könnyen az is maradhat annak keretein belül. Ám máshol még lehet belőle értékes nyersanyag.

Christian van Maaren azonban a tervezés fontosságát is hangsúlyozza, itt kezdődik ugyanis a körforgásos gazdaság. „Épp ezért nagyon fontos, hogy a megfelelő információ eljusson a megfelelő szereplőkhöz” – emeli ki. Bár EU-szerte egyre több a kezdeményezés a körforgásra való áttérésre, az alapító arról is beszámol, hogy Európa egyes országaiban maga a hulladék definíciója is eltér – és ebből kifolyólag az is, hogy mit tekintünk (másodlagos) nyersanyagnak.

Még 2018-ban indították a pilot programjukat 10 cég részvételével, ami sikeresnek bizonyult: a lecserélt sínekből máshol tartóelemek, feleslegessé vált, szintetikus ruhadarabokból szőnyegek, sínbetonból pedig térelválasztó készült. De az EME piacterén szemezhetünk PET-palackok, faládák, növényi olajok és aszfalt között is. Ez idő alatt az EME-n „keresztül” kiközvetített anyagokból 64 millió eurónyi érték jött létre és az újbóli felhasználással megspóroltak annyi energiát, ami öt éven keresztül elegendő lenne Párizs utcáinak világítására. A szintén megspórolt vízmennyiség pedig megfelel annak, mintha 860 olimpiai úszómedencét töltenénk meg.

„Nagy különbség van azonban az ipari és a háztartási hulladékok között. Vegyük példaként a infrastruktúra kiépítésénél és az építkezéseken keletkező anyagokat: másodlagos nyersanyagként még ugyanabban az iparágban hasznosítani lehet ezeket” – magyarázza az EME alapítója. Nehézségként említi akár a textilek kapcsán azt, hogy nagyon sokszor nem tudjuk, miből is készülnek az adott ruhadarabok. Továbbá az is fontos, hogy az újrahasznosítási folyamatok a környezetnek se ártsanak. Jelenleg egy olyan európai hálózaton és adatbázison dolgoznak, ami széleskörűen, a lehető legjobb felhasználási módokat mutatja be az egyes nyersanyagok esetében. A körforgás megvalósítása végül segítségünkre lehet a klímaváltozás elleni küzdelemben. Christian van Maaren szerint: „A körforgásos gazdaság lényegében a legolcsóbb, legegyszerűbb és leggyorsabb út arra, hogy elérjük a klímacélokat.”

 

Forrás: hvg.hu