Több ember halhat meg a klímaváltozás miatt, mint gondoltuk
Az ENSZ Egészségügyi Szervezete, a WHO 2014-ben hozta nyilvánosságra becslését arról, hány ember halhat meg évente a klímaváltozástól. Egy angliai elemzés szerint az évi 250 000 haláleset nagyon óvatos jóslat. Egymást erősítő visszacsatolások növelhetik az áldozatok számát, s ez eltörölhetik mindazt a fejlődést, amit a népegészségügy fejlődése terén a betegségek visszaszorításában ért el a nemzetközi közösség a huszadik században.
Súlyos szavak ezek, és nem is akárkitől jönnek. A New England Journal of Medicine szakfolyóiratban megjelent tanulmányt az a Sir Andrew Haines jegyzi társszerzőként, aki elismert epidemológusként azt az iskolát vezette Londonban, ahol a trópusi betegségeket kezelő orvosokat képzik.
2014-ben az ENSZ Egészségügyi Világszervezete, a WHO azt állította, hogy a klímaváltozás évente 250 000 ember idő előtti elhalálozását okozhatja, s ezzel az éghajlatváltozás több áldozatot fog követelni, mint a malária, a vérhas, a hőguta és az alultápláltság együttvéve. Az éves szám 2030–2050 között pedig várhatóan tovább fog emelkedni.
Haines szerint azért „konzervatív” ez a negyedmilliós becslés, mert egyrészt a WHO szakemberei nem vették számításba azt, hogy a növekvő hőség csökkenteni fogja a mezőgazdák termelékenységét a trópusi régiókban, vagyis ott valószínűleg nőni fog az éhezés. Másrészt nehéz kivetíteni, hogy hány ember halálához járul hozzá majd a terméshozam csökkenése, az élelmiszer-ellátás romlása, az elvándorlás. Haines és kollégái szerint ezek mind növelni fogják az áldozatok számát.
Csak az élelmiszerhiány önmagában 529 000-rel növelheti a halottak számát 2050-re, míg klímaváltozás miatt már 2030-ra 100 millió ember csúszhat le a mélyszegénységbe. A szegény emberek pedig sokkal inkább ki vannak téve az egészségügyi problémák veszélyének, mivel nem tudják megengedni maguknak az egészséges táplálkozást, és gyakran egészségtelen körülmények között élnek. Tulajdonképpen egy sor „gyilkos” tényező van, amik mind növelhetik az elhalálozások számát, ilyen az édesvíz-készletek csökkenése, az óceánok savasodása, a halállomány túlhalászása, az erdőirtás, az invazív fajok agresszív térnyerése.
Gyakorlatilag azzal a távlattal kell szembenéznünk, hogy ezek az egymást erősítő visszacsatolások eltörölhetik mindazt a fejlődést, amit a népegészségügy fejlődése terén elért a nemzetközi közösség a huszadik században, visszaszorítva a gyerek- és felnőtthalandóság korábbi rátáit.
