Termékdíjmentesség és koherenciazavar
Sajtóanyag
1. a termékdíj alóli mentesség feltételeinek változtatásáról
Hogyan fogadta el a Parlament a pozitív módosítást, majd hogyan vonatta vissza ugyanezt a Kormány?
December 18-án a költségvetés tárgyalásakor az Országgyűlés elfogadott egy módosító indítványt, amelynek értelmében nem lehet a teljes csomagolóanyag kibocsátásra termékdíjmentességet szerezni, mint eddig, és annak is fizetni kell, aki egyébként áttér az új licenszdíjas rendszerre. December 23-án a zárószavazás előtt a kormány visszavonta a módosítást "koherenciazavarra" hivatkozva.
Orosz Sándor (MSZP) és Gulyás József (SZDSZ) képviselői indítványának lényege a termékdíjtörvény módosításával kapcsolatban, hogy "a kötelezett olyan arányban mentesül a termékdíj fizetés alól, amilyen aránynak megfelelő mennyiségű termékdíjköteles terméket hasznosított." Magyarul: a nem hasznosított csomagolóanyag után fizetni kell, nincs mentesség akkor se, ha elérték a kötelező hasznosítási arányt. Az MSZP költségvetési kabinetje elfogadta a módosítást, "a Kormány is rábólintott", majd a Parlament - sok száz módosítóval együtt, csomagban - megszavazta azt.
A Hulladék Munkaszövetség (HuMuSz) sajtóközleményben üdvözölte a módosítást, mert a termékdíjmentesség eddigi gyakorlata volt a fő oka annak, hogy a betétdíjas (újratölthető) csomagolások egyre inkább kiszorultak a piacról; az eldobó csomagolások mennyisége folyamatosan, drasztikusan nőtt, és nem volt semmiféle ösztönzés a szelektív gyűjtés és hasznosítás bővítésére, illetve a kibocsátás csökkentésére. A módosítás, a MAGYOSZ véleményével ellentétben nem ellehetetleníti, hanem intenzív ösztönzést ad a hasznosítási kötelezettség teljesítésére, sőt még a licenszdíjas rendszer működésére is azáltal, hogy a gyártók érdekeltekké válnak a szelektív gyűjtés és hasznosítás lehető legteljesebb kiépítésében.
A költségvetés végső szavazása előtti pillanatban a Pénzügyminisztérium megváltoztatta a már megszavazott módosító indítványt. Ez a szöveg került bele: "A mentesség megadásának részletes feltételeit a Kormány rendeletben állapítja meg." Indoklás: koherenciazavar. A HuMuSz levélben kér magyarázatot a Pénzügyminisztériumtól, hogy mi volt az oka, hogy egy megszavazott módosító indítványt utólag megváltoztattak, és mi volt az a bizonyos "koherenciazavar". Fontolgatjuk azt is, hogy a Házbizottsághoz fordulunk, mert könnyen lehet, hogy házszabály-sértés történt. Felszólítjuk a környezetvédelmi minisztert, hogy haladéktalanul kezdje meg a mentességekről szóló kormányrendelet megalkotását és a kapcsolódó érdekegyetetés lefolytatását.
2. a társított csomagolások fogalmi meghatározásának elvtelen és környezeti szempontból elfogadhatatlan módosításáról
A kombinált italosdobozok esetében nincs hasznosítási háttér, magyarul nincs olyan technológia, amivel gazdaságosan hasznosítható lenne, bármennyire is próbálják bizonygatni. Eddig is folyamatos kísérletek történtek az anyag "jogilag" papírrá nyilvánítására, és ez most sikerült. Eddig az számított kombinált csomagolásnak, amelyben "nincs olyan összetevő, amely a csomagolás tömegének 90 %-át eléri". Ezt az ipar többször is módosíttatni akarta 80 %-ra (innentől pl. a Tetra Pak nem kombinált csomagolás, hanem papír után fizetett volna termékdíjat, amely sokkal kevesebb), de a környezetvédők megakadályozták. Viszont a költségvetési törvény vitája során sikerült elérni, hogy az "egyszerű mechanikai módszerrel szétválasztható" helyett "fizikai módon összetevőire szétválasztható" szöveg kerüljön be a módosított termékdíjtörvény egyik passzusába. Míg az előbbi esetben a csomagolás összetevőit bárki - kézzel - szét tudja választani, addig az utóbbiba az is belefér, hogy a kombidobozt a papírgyárban szétáztatják, aztán a nem-papír részeket kiviszik a szemétlerakóra. Ez utóbbi módosítást senki nem vette észre, a szakminisztérium sem (vagy ha igen, még szomorúbb!), az eredménye pedig az lesz, hogy a legdrágább és legpazarlóbb italcsomagolás után minimális tételt kell fizetni. Könnyen lehet, hogy annyit sem, mert lesz majd ezen a piacon valaki, aki leigazolja az újrahasznosítását. Csak a Tetra Pak 1,6 Mrd ilyen dobozt gyárt évente Budaörsön, ebből kb. 1 milliárd kerül belföldi forgalomba, tehát - becsléseink szerint - kb. 470 millió forint termékdíj forog kockán.
3. a licenszdíjas rendszer indulásáról, az Ökopannon Kht. szerződési feltételeiről, amelyek az önkormányzatokat hátrányosan érinthetik
A csomagolási kormányrendelet szellemében most koordináló szervezet(ek) alakulhat(nak), amelyek "licenszdíj" fejében átvállalhatják a gyártóktól és forgalmazóktól a csomagolóanyagok gyűjtéséből és feldolgozásából adódó kötelezettségeket, így mentesülhetnek a termékdíjfizetés alól.
A csomagolóipar által alakított Ökopannon Kht. ilyen koordináló szerepben van. A koordináló szervezet feladata, hogy megszervezze és finanszírozza a lakossági szelektív gyűjtést, a hulladék elszállíttatását, annak kezelését és hasznosítását. Tevékenysége során el kell érnie, hogy a tagjai (a licenszdíj fizetők) által kibocsátott csomagolóanyagok visszagyűjtése 2005. végéig elérje az Európai Unió által előírt szintet: a teljes kibocsátás legalább felét hasznosítani kell, méghozzá 25%-át anyagában (tehát pl. papírból újra papírt készíteni). Másik 25%-át termikusan (égetéssel) is lehet "hasznosítani", de az anyagában történő hasznosítás minden anyagfajtánál el kell hogy érje legalább a 15%-ot.
Míg korábban az államnak befizetett termékdíj újraelosztása nyilvánosan, pályázatok útján történt, most ugyanezt az Ökopannon Kht. fogja végezni csekély állami felügyelet mellett. A nyilvánosság kizárása az újraelosztás folyamatából két okból is aggályos: egyrészt a licenszdíj köztartozást (termékdíjat) vált ki, tehát ellenőrzése közérdek, másrészt a csomagolási hulladékok fenti mértékű hasznosítását a Magyar Köztársaságnak kell teljesíteni az EU felé, miközben a tevékenységet teljes mértékben ráhagyja egy ipari érdekeltségű Kht.-ra. Ez magában hordozza annak a kockázatát, hogy az ipari érdekcsoport kezében és tulajdonában lévő szervezet fő célja nem a feladat teljesítése, hanem a lehető legkisebb ráfordítással történő "letudása" lesz. Szándékuk jól kitapintható: leigazolni az Unió által előírt mennyiséget, de nem gyűjteni egy grammal se többet.
A műanyag hulladékok esetében mind az Ökopannon, mind az államigazgatás egyes szereplői hulladékexportról beszélnek, hazai feldolgozás helyett. Ennek részleteire a környezetvédők igencsak kíváncsiak lennének, annál is inkább, mert sok olyan tapasztalatot gyűjtöttek be, hogy az európaiak kiürült műanyag flakonjai Indiában és Afrikában tűnnek fel, ám nem egy virágzó háttériparban, hanem a nyomornegyedek melletti szeméttelepeken.
Álláspontunk szerint a Kht. üzletszabályzata számos diszkriminatív, a szerződésekre kiható szabályozást tartalmaz, így fennáll annak a veszélye, hogy a szervezet csupán néhány nagy gyártó és nem a szélesebb tagság érdekében fog tevékenykedni. Konkrétabban: mind a befizetési, mind a hasznosítást támogató oldalon a nagyok kedvezményezetté válnak a kicsikkel szemben, kevesebb befizetés, kevesebb ellenőrzés lehet a jutalmuk. Az önkormányzatokkal kötendő szerződések fő hátránya az önkormányzatok számára, hogy az Ökopannon nem a szelektív gyűjtés költségeit, hanem csupán a hagyományos hulladékgyűjtéshez képest felmutathetó többletköltségeit kívánja megtéríteni.
4. az Ökopannon Kht. mellett működő Tanácsadó Testület összetételéről és tevékenységéről
A csomagolási kormányrendelet tanácsadó testület (TT) létrehozását írja elő a koordináló szervezet számára, melynek véleményeznie kell a befizetőkkel kötött szerződés feltételeit, a licenszdíj számítási módját, mértékét. A jogszabály érdekegyeztetési folyamatában még ellenőrzési jogosítványokkal rendelkező szervről volt szó, ezt módszeresen és sikeresen ledegradálták tanácsadóvá. Az Ökopannon Kht. TT megalakulása nagy vitát robbantott ki, mert a kormányrendelet kimondja, hogy "a legfeljebb 15 tagú tanácsadó testületbe az érintett gyártók, forgalmazók, hulladékhasznosítók, az önkormányzati szövetségek, valamint a környezetvédő szervezetek egyenlő arányban delegálnak képviselőket". Ezt a gyártók, forgalmazók és hasznosítók 5 különálló oldalnak értelmezik, míg a környezetvédő és az önkormányzati delegáltak 3 érdekcsoportnak tekintik (a szövegben 3 db határozott névelő van). Az előbbiek megalakították a maguk 3 külön csoportját, ezáltal azok kerültek többségbe a TT-ben, akik amúgy a Kht-ben tagok és jövedelmet húzó üzleti partnerek egyben.
A TT eddigi működése a kisebbségbe szorított tagok szerint nem szabályszerű. Nem értesítik őket időben az ülések időpontjáról, és nem is mindegyikőjüket. A gyártói, forgalmazói, hasznosítói oldal képviselői viszont - az emailek tanúsága szerint - teljes létszámban kapnak értesítést. Nincs elfogadott ügyrend, a tagok az ideiglenes ügyrendet sem kapták kézhez, sőt az ülések jegyzőkönyve sem készült el. A licenszdíj mértékének megállapítására szolgáló táblázatok információtartalma olyannyira szegényes volt, hogy azok érdemi döntést nem tettek lehetővé, továbbá nem lehet kizárni a keresztfinanszírozást az egyes csomagolóeszköz típusok gyűjtése és hasznosítása között (például homogén papírhulladékokat (karton) gyűjteni, és ezzel igazolni a kombinált csomagolások (pl. Tetra Brik) hasznosítását, miközben az utóbbiakat valójában lerakják vagy elégetik).
A díj mértékekről döntő, a korábbi határozatképtelenség miatt ismételten összehívott ülésen a zöld oldal megjelent, és a licenszdíjak tervezett mértékét a Kht által előterjesztett formában nem szavazta meg. Ez kompromisszumra késztette az ipari oldalak képviselőit. A működés megkezdése érdekében megismételt szavazáson egyöntetűen támogatták a papírtartalmú társított csomagolások licenszdíjának megemelését 11 Ft/kg-ról 16 Ft/kg-ra. (összehasonlításul: ennek termékdíja eddig fajtától függetlenül 16,90 Ft/kg volt). Ennek fejében a zöld oldal megszavazta a többi anyagfajta licenszdíját azzal a megkötéssel, hogy a TT az év első félévének tapasztalatait meg kívánja vizsgálni és szükség esetén javaslatot tesz a licenszdíjak évközi változtatására.
5. a betétdíjas kormányrendelet meghozatalának jogsértő halogatásáról
A tavasszal elfogadott csomagolási kormányrendelet egyoldalúan, csupán a már keletkezett hulladékok visszagyűjtésére, újrahasznosítására koncentrálva szabályozta a hulladékok sorsát, és semmilyen jogi gazdasági eszközt nem tartalmaz a csomagolási hulladékok keletkezésének visszafogására. Ezért lenne annyira fontos az újrahasználati (betétdíjas) rendszerek működtetése, amelyek a fenntartható hulladékgazdálkodásnak központi elemének, a hulladék megelőzésének fontos eszközei.
A csomagolási kormányrendelet megszületésekor 2002 májusában egy 2000-es határozatot is elfogadott a kormány, amely szerint 2002.10.31-ig el kell készíteni a betétdíjas csomagolásokról szóló szabályzást is, és azt egyszerre kell hatályba léptetni a csomagolási kormányrendelettel. Ez azóta sem készült el, hiába demonstrált a HuMuSz októberben a Hul-ladikon. A PETíció átvételekor Kóródi Mária átadta a betétdíjas rendelet első tervezetét, melynek kísérő levelében az szerepel, hogy a tervezet "még nem tükrözi a Minisztérium álláspontját", és ígéretet tett arra, hogy január 1-én hatályba fog lépni. Nem lépett hatályba, sőt el sem kezdődött a társadalmi vitája.
A kézhez kapott "munkaanyag" valóban nem kiforrott szabályozás még. Szerkezetében tükrözi a HuMuSz által beadott javaslatokat, valamint a például szolgáló német szabályozás elemeit, így a kötelező visszaváltási arányok alkalmazását, a kereskedelmi választékban tartás kötelezettségét, mely utóbbi a végrehajthatóság legfontosabb eleme. A betétdíjat óvadék jellegű pénzletétként kezeli, amely igényli más kapcsolódó törvények, úgymint a számviteli vagy az általános forgalmi adóról szóló törvény módosítását. Mivel ezek a módosítások csak hosszabb távon képzelhetők el, az évközben hatályba lépő kormányrendeletnek számos átmeneti szabályozást kell majd rögzítenie. (részletek a KukaBúvárban)
6. A környezetvédelmi tárca szerepéről a fenti ügyekben
Kóródi Mária betétdíjjal és csomagolási hulladékokkal kapcsolatos pozitív médianyilatkozatai után nem értjük a minisztérium passzivitását. Megítélésünk szerint a minisztériumnak kellett volna kezdeményezni a termékdíj alóli mentességek szigorítását, de legalább meg kellett volna tennie mindent, hogy egy elfogadott indítványt ne változtassak meg utólag.
Az Ökopannon Kht. mellett működő tanácsadó testület körüli állapotok miatt többször kértünk jogértelmezést és állami ellenőrzést, de eddig nem történt semmi.
A betétdíjas szabályozás - minden ígéret ellenére - a mai napig nem készült el, így az eddigi kormányok mulasztása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az eldobó csomagolások komoly piaci növekménnyel szorítják ki a betétes csomagolásokat.
