Second hand forradalom

  • 2021. október 06.
  • Viktor
Szerző: 

 

A „second hand forradalom” kitörése sejteti, hogy – tudatosan vagy tudatlanul – micsoda gyorsasággal, könnyedséggel épülnek le emberek emberekkel szembeni előítéletei. A viszonteladási, bizományosi újhullámos online oldalak minden porcikájukban globálisak. Indiaiak, pakisztániak, japánok és kínaiak, arabok, izraeliek, amerikaiak és oroszok, adnak, vesznek egymás által használt holmikat. És ez senkit se érdekel. E mögött a pénzben nem kifejezhető környezetvédelmi tudatosság, értelemnövekedés, értékmentés együttese húzódik meg elsősorban. Egyebek között erről beszél Ankita Roy, a londoni székhelyű, a kiskereskedelmi, azon belül főként a divat szokások változásait nyomon követő, a témákban tanácsadóként is működő kutató műhely, a GlobalData vezető munkatársa.

 

Ez hatalmas változás valóban. Mert – ha jól feltételezem – a másodkézből történő vásárlás, a second hand globalizálódása alapvetően politikai hozzáállásból fakad… Amit persze lehet manipulálni.

 

Nem aktuális politikai, hanem társadalmi felelősségvállalásból…

 

Ebben mi a manipuláció?Miért is ne alakulna ki kollektív aggodalom fiatalság körében amiatt, hogy az utóbbi évtizedekben évente 100-200 milliárd darabnyi ruha- és egyéb öltözködéshez szükséges hozzávalót gyártanak világszerte és ennek az irdatlan tömegnek fele hulladékként elég? Elégetik a ruhákat, a divat-hozzávalókat és elképesztő energiát pazarolnak el közben. Káros anyagok kerülnek emiatt a földbe, a levegőbe.

Aki ezt tudja, az onnan tudja, hogy megírják nekik, a fejükbe vésik. A fiatalok platformjain, TikTokon, Instagramon, a Redditen, a Robin-Hoodon és a többi hasonlón éjjel-nappal ezt nyomják a számukra… Velük építtetik ki a „zöld gazdaságot”, amiről egyelőre senki sem tud konkrétumot, viszont jól hangzik…

 

Ha így lenne, mi benne a kivetnivaló? Egyébként meglehetősen pontosan tudja minden tájékozott ember, hogy mit rejt magában a zöld gazdaság kifejezés.

Csakhogy a háttérben nem sima tudományos, ismeretterjesztés húzódik meg, hanem az, hogy globális cégek ilyen impulzusok, sokkoló tartalmak szponzorálása, illetőleg kreálása révén építhetnek fel újabb és újabb kereskedelmi oldalakat rendkívüli forgalmat generálva. Csak így futhatott fel minden idők leghatékonyabb bizományi áruház-ócskapiac hálózata – mégpedig a világhálón.

Önnek a modern kapitalizmussal, általában a kapitalizmussal van baja, nem az agymosással. Ahol nincs kapitalizmus, ott csak szóba sem kerülhetne alulról jövően a környezet védelme. Az ál- vagy államkapitalista társadalmak, a diktatúrák, az áldemokráciák csak utólagosan állnak be a sorba. Kínát, Oroszországot és a hasonlókat maguktól, önszántukból sosem érdekelte a környezetkímélés. A tőkés társadalmakat pedig azok nyitottságából eredően érdekli ténylegesen ez a tematika. Nem a politikai hatalom a mérvadó a fejlődés irányának meghatározásában, hanem az alulról jövő, a kormányoktól független hálózatok, intézmények, autonóm tudományos műhelyek szava. Az erőteljesebbnek, hatásosabbnak tud bizonyulni, mint a politikai hatalom szava. A tőke pedig – természeténél fogva – alkalmazkodik… Akár tevékenyen segítheti az autonóm, a kormányoktól független kezdeményezéseket. Annál is inkább, mert ha nem teszi, akkor elszigetelődhet saját potenciális vevőkörétől. Így hát érdekévé válik a progresszió segítése.

Az egész nyitja a nyitottság, a kimondatlan vagy kimondott együttműködés szerves kialakulása polgári, fogyasztói, tudományos és üzleti érdekű csoportok között. Az edukálást lehet persze manipulációnak, agymosásnak nevezni, de egy ilyen vita csupán időpocsékolás… Ha Maga bizonyítani tudná, hogy a second hand online értékesítésből pénzt kereső cégek hazugságokat terjesztenek, hamis állításokkal tömik a fiatalság fejét klímaváltozás, megújuló energia és megújulni képes termékek gyártása ügyében, akkor lenne értelme annak, hogy provokál vagy provokálást színlel. De így teljesen öncélú dolog azt feszegetni, hogy miért akarnak pénzt csinálni üzleti vállalkozások abból, hogy a divatra leginkább figyelők körében rendkívüli nagy azok aránya, akik minőségi változást akarnak a környezet megóvása érdekében, és ennek megfelelően készek saját szokásaik felülvizsgálatára, megváltoztatására. Utazásban, közlekedésben, öltözködésben…

 

Vajon akkor is hasítana a second hand szisztéma az online vásárlások és eladások terén, ha nem avatkozott volna be az életünkbe a Covid?

Annak előtte, még 2019-ben látott napvilágot – történetesen a mi munkánk eredményeként – a valaha készült legszélesebb globális felmérés az emberek vásárlási szokásainak változásairól – középpontba állítva a divat helyzetét. Már akkor, a járvány kitörése előtt világossá vált, hogy a harmincöt-negyven évnél idősebbek másfél évtized alatt csaknem megkétszerezték a ruha, a lábbeli és minden egyéb divathoz, illetve öltözködéshez kapcsolódó vásárlásaikat, viszont fele annyi ideig se használták az újonnan beszerzett holmikat, mint a korábbi idők harmincasai, negyvenesei, ötvenesei, hatvanasai. 2018-19-re általánossá vált – Thaiföldtől, Brazílián keresztül, az USA-ig, Oroszországig – hogy a tipikus vásárló réginek minősítette azokat a ruhadarabjait, amelyeket mindössze kétszer-háromszor hordott összesen. Ugyanakkor már két évvel ezelőtt is szignifikánsan másként álltak a dolgokhoz a huszon- és harmincon évesek.

Tudniillik mind a csendes-óceáni, mind az atlanti térség (Dél-Kelet Ázsia, Ausztrália, Nyugat-Európa, Észak-Amerika) ifjú fogyasztóinak több mint ötven százaléka mutatkozott fogékonyabbnak a fenntartható divat iránt, mint a fast fashion (a gyors, hamar eldobható, kiselejtezhető) irányába. A pandémia ideje alatt kétségtelenül minőségi áttörés ment végbe.

 

Mégpedig, milyen áttörés?

 

A Z generáció diktál már. Az ő hozzáállásuk válik mérvadóvá a trendek alakulásában…

 

Visszafordíthatatlanul?

A mi általunk végzett, illetve a skandináv, a német kereskedelmi helyzet- és divat felmérések egy irányba mutatnak: 2030-ig folyamatosan és egyre erőteljesebb ütemben emelkedik a viszonteladási piac. És ezt a Z generáció generálja, magával ragadva az idősebbeket. Maguk a piac kereskedelmi főszereplői, a plázák, a meghatározó márkák vezetői és az online kereskedelem irányítói megegyeznek abban, hogy nyolc-kilenc éven belül évente nyolcvan milliárd dolláros forgalmat produkál a second-hand és annak különböző leágazása. Mindeközben a klasszikus fast fashion, a bevásárló központok hírneves márkaboltjai ennek a felét, negyven milliárd dollárt fognak csak produkálni. Más szóval a ma ifjúsága egyidejűleg mutat irányt az idősebbeknek és a nálánál fiatalabbaknak. Azoknak, akik ma alig tíz évesek.

 

Nem arról van szó, kérdem még egyszer, hogy a huszonéveseket irányítják, fordítják a kereskedők a second hand irányába? Önérdekből.

Téved! Áttételeken keresztül a világ minden egyes történése mögött létezhet összeesküvés, de erről vitát folytatni, fölösleges időhúzás, értelmetlenség. 

Konkrétan, a jelen világban, a gyakorlatban nincs egyébről szó, mint arról, amit mi magunk (értsd GlobalData) felmértünk. A resale (a viszont-, a másodkézből való értékesítés) azért fejlődik 11-szer gyorsabban a hagyományos kereskedelemnél, mert az újabb és újabb vásárlói rétegek tudatosabbak, mint az előző nemzedékekhez tartozók. E mögött az újrahasznosításba vetett nem csupán hit, hanem a pénzben nem kifejezhető környezetvédelmi tudatosság, értelemnövekedés, értékmentés együttese húzódik meg legelsősorban...

 

A cikk folytatását, illetve a teljes cikket ide kattintva tudjátok elolvasni.