Néhány éve még pénzt is adtak az elektronikai hulladékért, ma már ingyen is alig lehet megszabadulni tőle
Két évvel ezelőtt viszonylag nagy mennyiségű elektronikai hulladéktól próbáltunk családilag megszabadulni – sikertelenül. A környéken, a 15. kerületben voltak ugyan hulladékudvarok és átvevőhelyek, csakhogy a sérült, szétszerelt termékeket sehol nem akarták átvenni. Végül egy a város szélén található cég mégis megkegyelmezett, sőt pénzt is adott értük: az Inter-Metal telephelyén akkoriban viszonylag jól fizettek a csomagoló- és kartonpapírért, a műanyag- és fémhulladékért és a savas ólomakkumulátorokért is.
Két év alatt nagyot fordult a világ. Július 20-án felkerekedtünk, hogy megszabaduljunk egy nemrég tönkrement akksitól, néhány kiszuperált CD-olvasótól és a gyűjtemény koronaékszerétől, Bélától, a családunk által sokáig használt, MTC márkájú kazettás rádiósmagnótól. Ahogy tavalyelőtt, most is az Inter-Metal rákospalotai telephelye felé vettük az irányt, itt azonban meglepetésünkre nemhogy pénzt nem fizettek volna értük, hanem egyszerűen át sem vették őket.
Túl kevés a kiválasztott
Erre a csavarra csak azért számítottunk (és készültünk miatta B-tervvel), mert a sajtó hónapok óta hangos attól, hogy hamarosan indul az új hulladékgyűjtési rendszer, és életbe lép a MOL 35 évre elnyert hulladékkoncessziója. Ez azt jelenti, hogy a MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt. veszi át az összes hulladékgazdálkodással kapcsolatos feladatot az országban; az anyagáramok (vagyis egy-egy alapanyag és az abból készült feldolgozott termék, majd hulladék) kezelése az új cégben összpontosul, és ide futnak be a gyártók által kötelezően megfizetett – és többnyire a fogyasztókra terhelt – termékdíjak is, amik a keletkező hulladék kezelésének költségeit hivatottak fedezni.
De vajon mennyire hatékony az új rendszer? Egy intézményi szelektív hulladékgyűjtéssel foglalkozó kisvállalat vezetője a Qubit kérdésére név nélkül ugyan, de elmondta, hogy szerinte az egész koncessziós rendszer megvalósítása katasztrófa: „a megvalósítás átgondolatlan, hiányzik belőle a szakértelem és az egész csak a pénz lenyúlásáról szól”. Úgy látja, hogy a kisebb cégeknek esélyük sincs versenybe szállni a nagyokkal, az új rendszerben pedig csak másodszereplők, úgyhogy a hozzájuk hasonló méretű vállalkozásoknak ráfizetéses lenne a hulladékgyűjtés. Azok ugyanis, akik nem közvetlenül a MOHU-val szerződnek (ilyen cégből több mint 200 van van már, de korábban hasonló profilú vállalkozásból több mint 3000 működött az országban), kötelezően le kell adniuk az összegyűjtött hulladékot egy szerződött partnernek, az átvételi árat viszont központilag szabályozzák, és az sokszor a begyűjtés költségeit sem fedezi.
„Egyszerűen nem éri meg csinálni, és nem is látok reményt, hogy ez jobb lesz” – mondta a vállalatvezető. A koncessziót ráadásul adminisztrációs bukfencek tarkítják: a regisztrációs folyamat tele van ellentmondásokkal, ráadásul kizárólag cégekre szabták, ami azt jelenti, hogy szervezetek, alapítványok csak nehézkesen tudják elvégezni a szükséges adminisztrációt.
A cikk folytatását itt tudod elolvasni: qubit.hu
