A műanyagszennyezés közvetlen veszélyt jelent a Tanganyika-tóra
Burundi legnagyobb városa és gazdasági központja, Bujumbura kritikus hulladékgazdálkodási kihívásokkal küzd. A szilárd hulladék, különösen a műanyag palackok és zacskók ellenőrizetlen felhalmozódása a városi vízcsatornákon keresztül közvetlenül a Tanganyika-tóba jut. Ez a folyamat nemcsak az ökoszisztémát rombolja, hanem veszélyezteti a lakosság ivóvízbázisát és a helyi halászatot is.
Bujumbura, a Tanganyika-tó északkeleti partján fekvő metropolisz lakói nap mint nap szembesülnek a „műanyag-áradat” következményeivel. A városi infrastruktúra képtelen lépést tartani a népességnövekedéssel és a fogyasztási szokások változásával, aminek eredményeként a közterületeken és a vízelvezető árkokban felhalmozódott szemét a trópusi esők idején akadálytalanul zúdul a világ második legmélyebb édesvizű tavába.
Eltömődött csatornák és árvízveszély
A forrás rávilágít, hogy Bujumbura vízelvezető rendszere (a „caniveaux”) mára hulladéklerakóként funkcionál. A lakók jelentős része – hivatalos gyűjtőpontok híján – közvetlenül a csatornákba dobja a háztartási szemetet.
Ennek közvetlen következményei:
- Csatornaelzáródások: A műanyag hulladék összefonódva a hordalékkal gátakat képez, ami még közepes intenzitású esőzések esetén is villámárvizeket okoz a város alacsonyabban fekvő negyedeiben.
- Egészségügyi kockázatok: Az állóvíz és a felhalmozott szerves hulladék a maláriát terjesztő szúnyogok és a kolera baktériumok melegágyává válik.
A Tanganyika-tó: Egy édesvízi kincs pusztulása
A Tanganyika-tó Burundi számára stratégiai jelentőségű: ez biztosítja Bujumbura ivóvizének 90%-át, és alapvető fehérjeforrást jelent a halászaton keresztül. A műanyagszennyezés azonban visszafordíthatatlan károkat okoz:
- Mikroműanyagok az ivóvízben: A tóba kerülő palackok a napsugárzás és a mechanikai hatások miatt mikroszkopikus darabokra hullanak szét. A helyi víztisztító művek technológiája nem alkalmas ezek teljes kiszűrésére, így a szennyezés visszajut a lakossági ivóvízhálózatba.
- Halászati hozamcsökkenés: A part menti sekély vizekben, ahol a halak ívnak, a műanyag réteg megfojtja a vízi növényzetet, ami a halállomány drasztikus csökkenéséhez vezetett az elmúlt években.
- Kémiai szennyezés: A műanyagokból kioldódó adalékanyagok és nehézfémek felhalmozódnak a táplálékláncban, veszélyeztetve a fogyasztók egészségét.
Gazdasági és strukturális akadályok
A jelentés szerint a válság oka nem csupán a lakossági fegyelmezetlenség, hanem a rendszerszintű hiányosságok. Bujumburában a hulladékszállítás magáncégek kezében van, de a szolgáltatás drága és megbízhatatlan.
- Fizetésképtelenség: A szegényebb negyedekben a családok nem tudják kifizetni a havi szemétszállítási díjat, így kénytelenek illegálisan megszabadulni a hulladéktól.
- Hiányzó lerakók: A városnak nincs korszerű, szigetelt hulladéklerakója; a meglévő helyszínek nyitott szeméttelepek, ahonnan a szél és az eső újra visszahordja a szemetet a lakott területekre.
- Az újrahasznosítás hiánya: Bár léteznek kisüzemi próbálkozások a műanyag feldolgozására, ipari méretű újrahasznosító kapacitás jelenleg nem érhető el az országban.
Kormányzati fellépés és korlátok
Bár a burundi kormány korábban rendeletet hozott a nem lebomló műanyag zacskók tilalmáról, a forrás szerint a végrehajtás és az ellenőrzés gyenge. A tilalom ellenére a feketepiacon továbbra is elérhetők az olcsó műanyag tasakok, a környezetbarát alternatívák pedig drágák a lakosság többsége számára. Szakértők hangsúlyozzák, hogy csak egy integrált hulladékgazdálkodási stratégia – amely magában foglalja a gyűjtést, a válogatást és a biztonságos ártalmatlanítást – mentheti meg a Tanganyika-tavat a teljes ökológiai összeomlástól.
Kép és cikk forrása: dontwasteit.hu
