Mit jelentenek a ruhacímkéken lévő, "fenntartható" jelölések?

  • 2021. január 21.
  • Viktor
Szerző: 

Gombamód szaporodnak a legkülönfélébb minősítések, tanúsítások, amelyek azt hivatottak mutatni, hogy mennyire fenntartható egy adott termék. Nem könnyű azonban kiigazodni a címkék között, sem azt átlátni, hogy mit is takarnak ezek és mire jelentenek garanciát. Segítünk!

Fenntartható(bb)nak lenni egyre nagyobb üzlet: hogy mást ne mondjunk, már az Amazon is külön platformot indított a környezettudatos termékeknek. Érdemes azonban óvatosnak lenni, hiszen nem minden esetben vonatkozik jogszabály arra, milyen jelölést milyen feltétellel tüntethetnek fel a cégek, és ezzel bizony sokan vissza is élnek. Legutóbb például az Egyesült Királyság verseny- és piacfelügyete (CMA) jelentette be, hogy minden terméket és szolgáltatást vizsgálni fognak, amit környezetbarátnak hirdetnek, hogy ne verjék át a cégek a jóhiszemű vásárlókat.

Erre szükség is lehet, hiszen nincs könnyű helyzetben az, aki megpróbál kiigazodni a legkülönfélébb címkék és feliratok között. Miközben általában csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy a kinézett ruhadarab környezetbarát-e, erre válaszként máris rengeteg címke, logó és felirat köszön ránk: a világon jelenleg 30-nál is több tanúsító, hitelesítő rendszer van csak a ruhadarabok esetében. Annyi jó hír van, hogy Magyarországon ezeknek csak egy részét használják, ám ha az interneten vásárolunk, mással is találkozhatunk.

„A vásárlóknak egy ilyen komplex témát, mint hogy egy termék mennyire környezetbarát, nem magának kell megítélnie, hanem ellenőrzik mások. A vásárló elég kiszolgáltatott, ha becsapják, talán önmaga sose jön rá, hisz a termékek nem olyan jellemzőjéről van szó, amit láthat, ami tulajdonképpen nem is a termék elsődleges funkciójával függ össze” – mutat rá Haraszti Anikó, a Tudatos Vásárlók Egyesületének (TVE) ügyvezetője. A TVE szakemberei egy adatbázist is készítettek az árucikkeken szereplő címkékről – nem csak a ruhadarabok esetében –, hogy átláthassuk, melyik jelölés mit takar pontosan.

Magyarországon a ruhadarabok, textiltermékek esetében az OEKO-TEX, a GOTS jelölésekkel találkozhatunk, emellett Better Cotton Initiative tanúsítvánnyal, miközben a fair trade, az EU Ecolabel vagy a Blauer Engel jelölésekkel már csak elvétve (ezekről bővebben a cikk végi összeállításunkban olvashat).

Vannak ezek között komplex, a termékeket teljességében megítélő minősítések, de olyanok is, amelyek csak egy szempontot tartanak szem előtt: „A biopamut jelölés például csak a nyersanyag ökológiai termelésére vonatkozik, a gyártásról, egyéb felhasznált anyagokról nem állít semmit. Ezzel szemben a fairtrade a munkakörülményekre, a tisztességes árra helyezi a hangsúlyt, ami a tudatos vásárlás egy másik szempontja” – mondja. És hogy még egy kicsit bonyolítsuk a kérdést, a védjegyeknek is vannak különböző fokozatai, attól függően, hogy a tanúsított jellemző (például az organikus alapanyag) mekkora arányban van jelen a termékben. Így, ha megörülünk egy fast fashion láncnál talált biopamut ruhának, az még nem jelenti azt, hogy az éhbérnél többet kapott az, aki készítette.

 

Mi mire jelent garanciát?

Rengeteg jelölés vonatkozik arra, hogy mennyire környezetbarát az alapanyag és arra is, hogy milyen körülmények között készült és már olyan tanúsítások is vannak, amelyek a kettőt kombinálják és mindkét területet vizsgálják. Haraszti Anikó arra hívja fel a figyelmet, hogy nagy különbség van, milyen rendszert és ellenőrzést is takarnak az egyes jelölések és három fő szempontot célszerű szem előtt tartani, ha tudatosan szeretnénk vásárolni.

Az utóbbi időben robbanásszerűen nő a saját, céges "zöld" emblémáknak a száma, amelyek azonban a TVE ügyvezetője szerint "kevésbé komolyak és átláthatóak". Ilyenek a jól hangzó, ám semmilyen háttérinformációt nem szolgáltató „conscious” (tudatos), a „natural” (természetes), a „sustainable” (fenntartható), „green” (zöld), vagy „environmentally-friendly” (környezetbarát) jelölések. „Egyes címkék, állítások a forgalmazók, gyártók, iparági tömörülések saját jelzési, állításai. Ezek tulajdonképpen nem nagyon különböznek a szokásos reklámállításoktól: nem hazudhatnak, de igazából ezt csak a hatóságok kérik, kérhetik számon, mint bármely más szlogent és reklámot” – hangsúlyozza. Továbbá vannak olyan jelölések, amelyeket magán és nonprofit szervezetek bocsátanak ki, illetve nemzetállami és uniós szabályozások állnak ezek mögött: ilyenek a már említett GOTS, a Fairtrade, az OEKO-TEX, az EU Ecolabel, a Blauer Engel vagy a Nordic Swan.

„Az ilyen, úgynevezett külső tanúsítványok esetén a gyártónak, forgalmazónak bizonyítani kell, hogy megfelelnek egy szervezet támasztotta követelményeknek. Ha igen, megállapodást kötnek a tanúsítóval, aminek keretében feltüntethetik termékükön az adott logót, emblémát a terméken, ezzel reklámozhatják a termékeket. Ez a megállapodás egy adott időszakra szól csak” – magyarázza Haraszti Anikó, ezt az magyarázza, hogy a szervezetek követelményei is változhatnak, ahogy a termékek is változnak. Ezért is fontos, hogy nem márkák, hanem konkrét termékek kapják meg a logót, így egy márkán belül lehet fenntartható termék és nem fenntartható is. A cégek részéről önkéntes, hogy csatlakoznak-e egy ilyen tanúsításhoz. A TVE azt javasolja, ezeket a logókat keressük, ha fenntartható terméket szeretnénk venni a függetlenség, átláthatóság és a követelmények megismerhetősége miatt, mert a rendszereket folyamatosan fejlesztik és a követelmények betartását is ellenőrzik.

Maga a tanúsítás is költséges folyamat, és maguk a természetes alapanyagok, a megfelelő munkakörülmények, az egészséges színezőanyagok drágábbak, mint a műanyag és/vagy kevert anyagokból, szintetikus színezőkkel előállított, sweatshop termékek. Szóval mindezek miatt számíthatunk rá, hogy az ökotudatos termékek ára is magasabb. Kivételként a szakértő az OEKO-TEX termékeket említi, amelyek ára átlagos, ráadásul több kereskedelmi lánc kínálatában – pl. a Lidlnél, Tescónál, vagy a Jysknél – is szerepelnek az így jelölt ruhák, ágyneműk, törölközők.

 

A legismertebb címkék

 

  • A GOTS az egyik legszigorúbb és legátfogóbb minősítés: amellett, hogy főként a környezeti hatásra vonatkozik, a társadalmi-gyártási szempontokat is ellenőrzik. Az a ruhadarab, amin a GOTS „organic” jelölést látjuk, legalább 95 százalékban valóban organikus alapanyagból készül. A „made with organic” pedig azt jelöli, hogy 70 százalékban minősített biopamutot használtak és a többi 30 százalék is csak minősített organikus nyersanyag, vagy újrahasznosított műszál lehet.
  • Kifejezetten a pamuttermékekre vonatkozik a Better Cotton Initiative (BCI) a gazdaságilag, társadalmilag és környezetileg is fenntarthatóbb pamutot jelölik így, de már külön címkéje van az afrikai pamutnak is.
  • Szintén világszerte ismert az OEKO-TEX védjegy: ezeknél a termékekben előforduló, potenciálisan veszélyes anyagokat és a gyártás fenntarthatóságának körülményeit vizsgálják és tanúsítják. Megkaphatja termék és gyártó is. A világon összesen 18 olyan európai és japán független intézet van, amely ilyen védjegy kiadására jogosult. Ezek egyike például a magyar Innovatext Zrt.
  • A Standard 100 a textíliáknál, a Leather Standard pedig kifejezetten bőrtermékek esetében biztosítja, hogy azok nem tartalmaznak semmilyen káros anyagot. A „Made in Green by OEKO-TEX” tanúsítvány nemcsak azt garantálja, hogy az adott termék ártalmas anyagokat nem tartalmaz, de azt is, hogy a gyártó fenntartható és társadalmilag is felelős munkakörülményeket biztosít dolgozóinak, emellett ügyel a környezetre, a vegyszer- és az energiafelhasználásra is maximális odafigyeléssel készült.
  • A német Blauer Engel tanúsítás az első ökocímke: 1978 óta létezik. Korábban elsősorban az egészség védelme volt a fő szempont az értékeléskor, de ma komplexen jelennek meg benne fogyasztói és környezeti érdekek. A tanúsítást egy független szakmai zsűri, a felelős minisztérium és hatóság, valamint egy tanúsító szervezet végzi.
  • A skandináv régió (így Norvégia, Finnország, Svédország, Dánia és Izland) közös, környezetbarát termékcímkéje a Nordic Ecolabel (Swan). Mindegyik államban működik a tanúsításért felelős szervezet, és a termékcsoportok kritériumrendszereit közösen dolgozzák ki.
  • Az európai uniós termékek és szolgáltatások ökocímkéje, az EU Ecolabelt egy független szervezetnél lehet igényelni: vizsgálat után ítélik oda a jel használatának jogát, amit időről-időre meg kell újítani. Ez azt takarja, hogy ezek a termékek vagy szolgáltatások kevésbé károsak a környezetre, például újrahasznosítottak, újratölthetőek, csökkentett erőforrás-felhasználásúak, illetve nem tartalmaznak veszélyes anyagokat. Így a jelöléssel az EU piaci előnyben részesíti a bizonyítottan kisebb mértékű terhelést jelentő termékeket és szolgáltatásokat. A feltételrendszer pedig az Európai Unió összes tagállamára vonatkozóan ugyanaz.
  • Itthon talán a legismertebb védjegy a Fairtrade, ami pedig az emberi jogokat és a munkakörülményeket, az egészséges és biztonságos munkakörnyezetet veszi figyelembe.
  • Kínában készült termék nem is kaphatja meg ezt a jelölést, mert a minősítés kitétele, hogy legalább jogszabályi szinten biztosítva legyenek az egyesülési jogok, tehát alakíthassanak a munkavállalók például szakszervezetet. Annál, ami ráadásul Fairtrade, nem is csak minimálbért kapnak azok, akik készítik, hanem az ilyen minősítésű üzemekben hat év alatt el kell érni a megélhetéshez szükséges méltányos bért.
  • Szintén a munkakörülményekre és így például a kényszermunka tilalmára és a megfelelő bérek fizetésére vonatkozik a Fair Wear logó, ez azonban csak a biztonságos és méltányos munkakörülményeket vizsgálja, a termékek készítése során használt kémiai anyagokat, vagy az alapanyagok organikus voltát már nem.

 

És mi a helyzet az ujgur kényszermunkával?

 

A jelölés sem garancia mindenre. Bár a kínai kormány kitartóan tagadja a vádakat, az ENSZ becslései alapján a kínai Hszincsiang tartományban az elmúlt években legalább egymillió ujgurt és más türk kisebbséget tartanak fogva fogolytáborokban és dolgoztatnak elsősorban a gyakran a táborok területén található textilgyárakban. Mivel a pamut 84 százaléka ebből a régióból származik, így megkerülhetetlenné vált az ujgur kényszermunkával készült pamut kérdése.

 

„Mivel az alapanyagról van szó, a termékről mi magunk nem is tudjuk megállapítani, hogy hol készül. Az sem feltétlenül megoldás, ha megpróbáljuk kerülni a pamutot, hiszen akkor szintetikus alapanyagokból készült termékeket kellene választanunk” – mutat rá a dilemmákra Haraszti Anikó. Bár számos divatmárka összeállt, hogy nyomást gyakoroljanak a kínai kormányra, a divatipar rendkívül széttagolt, szövevényes beszerzési lánca miatt sem egyszerű megállapítani, melyik márka mely pamutterméke készült kényszermunka „árán”. Ezért a TVE szakértője azt javasolja, keressük a fair trade címkét: ezzel véleményük szerint elkerülhetőek ezek a termékek.

Forrás: hvg.hu