Mindennapi kemikáliáink harmada necces

  • 2018. október 17.
  • Abigail
Szerző: 

Első ízben mérte fel egy nemzeti hatóság Európában, hogy a környezetünkben leggyakrabban előforduló vegyszerek – összesen 1814 molekula – engedélyezéséhez benyújtott ipari dokumentáció mennyire megbízható. Arra jutottak, hogy e vegyi anyagok harmada nem tartja tiszteletben az EU egészségügyi vagy környezetvédelmi normáit.

Mindennapi használati tárgyaink megvásárlásakor ritkán merül fel bennünk, hogy azok ártalmasok lehetnek egészségünkre, pláne a környezetre, és általában inkább abból indulunk ki, hogy az Európában forgalmazott termékekben található vegyi anyagok megfelelnek a szabályozó hatóságok előírásainak.

A valóságban azonban ez nem egészen így van, ugyanis az EU-ban kereskedelmi forgalomba kerülő molekulák engedélyezése alapvetően az ipari szereplők által szolgáltatott adatokon nyugszik. És a hatóságok még a leggyakrabban használt vegyszerek esetében sem ellenőrzik feltétlen, hogy az engedélyezést alátámasztó dokumentumok tudományosan megalapozottak-e.

Épp ez adja a jelentőségét annak a 3 éven tartó munkának, amelynek révén a Német szövetségi kockázatfelmérő intézet (Bundesinstitut für Risikobewertung, BfR) megpróbálta feltárni, mennyire hatékony az EU vegyi anyag szabályozása, az úgynevezett REACH.

A BfR a német környezetvédelmi hatóság (UAB) segítségével azokat az Európában termelt vagy importált molekulákat vizsgálta meg, amelyeket 2010 óta a legnagyobb mennyiségben használunk, ez évente több mint 1000 tonnát jelent. Összesen 1814 vegyi anyagról van szó, és a két német hatóság arra jutott, hogy ezek csaknem harmada, 32 százalék nem felel meg az uniós környezetvédelmi és egészségügyi normáknak.

A 2007-ben érvénybe lépett REACH-rendelet (Registration, Evaluation, Authorisation and Restriction of Chemicals) a vegyiparon túl, minden olyan vállalatra vonatkozik, amely évi egy tonnánál nagyobb mennyiségben gyárt, használ vagy importál vegyi anyagokat az Európai Gazdasági Térség területén (EGT: az EU országai + Izland, Liechtenstein, Norvégia)

Ezeknek a cégeknek be kell jegyeztetniük az Európai Vegyianyag-ügynökségnél (ECHA) a gyártott vagy használt molekulákat, és mellékelniük kell azt a dokumentációt, amely tartalmazza a toxicitásra vonatkozó adatokat, így a környezeti és egészségügyi kockázatokat is, valamint az ezek biztonságos kezelésére vonatkozó információkat.

A BfR konklúzióival még augusztus végén ismerkedett meg egy workshopon a 140 európai környezetvédelmi szervezetet összefogó Európai Környezetvédelmi Iroda (European Environmental Bureau, EEB), és október 12–én adták közre saját közleményüket. Eszerint több vállalat és a Német Vegyipari Egyesület is figyelmeztette a tanulmány szerzőit, hogy előzetes konzultáció nélkül ne adják közre az eredményeket, és hogy azok nem kívánatos intézkedéseket vonhatnak maguk után.

“Ezek az elrettentő adatok bizonyítják, hogy az ipari szereplők áthágják az európai törvényeket, mikor több száz olyan vegyszert forgalmaznak, amelyek veszélyesek lehetnek” – fogalmaz Tatiana Santos, a téma specialistája az EEB-nél.

Ami az egészségügyi kockázatokat illeti, többek között a cukorbetegség, a hormonalapú daganatos betegségek, a szaporodási képességek romlása és számos gyerekbetegség vagy fejlődési rendellenesség hozható összefüggésbe a szóban forgó vegyszerekkel, amelyek pl. a csomagolóanyagokban, az építőiparban, bútorainkban, ruháinkban, gyerekjátékokban, kozmetikumokban fordulnak elő.

 

Néhány hétköznapi használati tárgy, amely tartalmazhat hormonkárosító anyagokat

 

 

Ráadásul, ahogy azt a tanulmányról beszámoló Le Monde is megállapítja, a BfR pont arról ismert, hogy közeli viszonyt ápol a vegyipari szereplőkkel. Ahogy arról az átlátszó korábban is írt, az Intézethez kötődik a tavalyi év legnagyobb botránya e területen, a BfR volt ugyanis az a nemzeti szabályozó hatóság, amely néhány éve a glifozát, a világ legelterjedtebb gyomirtójának uniós engedélyezéséhez készítette az előzetes anyagot. Erről pedig tavaly ősszel kiderült, hogy több tucat oldalt szó szerint átvett a molekulát feltaláló amerikai Monsanto vezette vegyipari lobbiszervezet értékeléséből. (A Monsanto azóta összeolvadt a Bayer német cégóriással, de az 1974-ben piacra dobott molekula szabadalma a kétezres években lejárt, így ma kb. 20 országban több mint 90 cég forgalmazza, csaknem 750 termék alkotórésze, és évente több száz ezer tonnát használunk belőle.)

Ezek, a copy-paste forrását meg sem jelölő „idézetek” épp a vegyszer legvitatottabb kockázataival, a lehetséges genotoxikus, azaz a sejtek örökítő anyagát károsító, illetve a rákkeltő jelleggel voltak kapcsolatosak, és a tudományos magazinokban megjelent, független tanulmányokat értékelték.  Bár a BfR tájékoztatása szerint ez az eljárás teljesen megfelel a hagyományoknak, a botrány mégis magasra csapott az uniós intézményekben, és alapjaiban kérdőjelezte meg a vegyi anyagok felügyeletének módját az EU-ban.

Ennek fényében különösen érdekes, hogy ezúttal a BfR is arra jutott, hogy a vegyi anyagok engedélyezését megalapozó adatok, amelyeket az ipari szereplők szolgáltatnak, rengeteg esetben hiányosak, nem megfelelően kiértékeltek, vagy az azokhoz használt modell „tudományos érvényessége nem dokumentált”.

A vizsgált molekulák esetében az adatok elsősorban az ökotoxikológiai kockázatok terén voltak elégtelenek (61%), illetve a mutagén (40%) és a reprodukciót károsító (34%) tulajdonságok esetében. A Le Monde felvette a kapcsolatot a szektor érdekvédelmét ellátó Európai Vegyipari Tanáccsal (European Chemical Industry Council, Cefic), ahol nem gondolják, hogy bármilyen szabálytalanságot követtek volna el.

„Nem tagadjuk, hogy akadnak problémák, és van mit javítani a helyzeten” – reagált a vádakra a szabályozási kérdésekben felelős Erwin Annys. Szerinte a BfR által feltárt hiányosságok nagy része arra vonatkozik, hogy nincsenek állatkísérleteken alapuló adatok, és az ipari szereplők azon dolgoznak épp, hogy elfogadtassák az alternatív kutatásokat a szabályozási protokollban.

A francia napilap az Európai Vegyianyag-ügynökségtől is kért kommentárt: az ECHA-nál nem cáfolták a BfR megállapítását és diplomatikusan elismerték, hogy az ipari szereplők és a hatóságok „fokozott erőfeszítéseire” van szükség a konformitási mutatók javításához.  A Helsinkiben található ECHA teljesítménye valóban nehezen nevezhető kielégítőnek. Miközben jelenleg kb. 150 ezer vegyi anyag van forgalomban Európában, az ügynökségnél több mint 40 ezer regisztráció van folyamatban. Ezek közül mindössze 1780 „konformitását” tudták ellenőrizni, holott az érvényben lévő szabályozás szerint a dossziék legalább 5 százaléka esetében kellene megállapítaniuk, hogy a cégek által szolgáltatott adatok megbízhatóak-e.

De e nagyon alacsony mintavétel is arra jutott, hogy az esetek többségében a dokumentáció egy vagy több paraméter esetében sem stimmelt. Bár az örömteli, hogy a hiányosságok kiküszöbölésére vonatkozó több mint 4000 bekért pótlás 85 százalékát teljesítették a vállalatok.

Nem nehéz belátni, hogy a jelenlegi szabályozás, amely elsősorban a vegyszerek forgalmazásában érdekelt felekre bízza annak bizonyítását, hogy a molekulák környezeti és egészségügyi kockázata kontrollálható, nagyon is engedékeny.

Az alapprobléma már a REACH hivatalos definíciójában is fellelhető, ugyanis eszerint ennek egyszerre célja az emberi egészség, illetve a környezet védelme ÉS az uniós vegyipar versenyképességének favorizálása. A környezetvédők szerint a BfR adatai azt igazolják, hogy a REACH alapelvei módosításra szorulnak: hiszen a hatóságok vakon adnak zöld utat számos vitatott szernek.

“Az, hogy az engedélyeztetési kérelmek több mint 95 százaléka kontroll nélkül megy át a szűrőn, miközben már tényszerűen is tudjuk, hogy az ipari szereplők adatai még a régóta használt és kutatott molekulák esetében sem kielégítőek, több mint aggasztó” – vélekedik a francia Orvosi és egészségügyi kutatások nemzeti intézeténél dolgozó szociológus, Henri Boullier.

A jelenleg éppen felülvizsgálat alatt álló REACH-szabályozásról az Európai Bizottság egyik előkészítő anyaga is megállapította, hogy a problematikus anyagok beazonosítása és a hatóságok azon képessége, hogy megvédjék a polgárokat és a környezetet, „akadályokba” ütközik.

Bouiller példaként az egyik alapvetően műanyag lágyítószerként elterjedt ftalátot, a DHEP-t említi, amelyet már 2009-ben „különös aggodalomra okot adó anyagként” (SHVC) azonosítottak be, elsősorban a szaporodási képesség károsítása miatt. Erre a listára a rákkeltő, mutagén, szaporodási képességeket károsító, valamint a felhalmozódó és nem lebomló anyagok kerülnek fel, melyeket ezek után korlátozhatna az EU.

Csakhogy egyes cégek továbbra is használhatják ezeket, specifikus esetekben, és a DHEP csaknem tíz évvel később, ma is felbukkan pl. gyerekjátékokban, fürdőszoba függönyökben, elektromos kábelekben vagy szexuális kellékekben.

Az Átlátszó szerint az Európai Bizottságnak év vége előtt kell elvileg bemutatnia a „nem-toxikus” környezet kialakítására vonatkozó stratégiáját. Az EEB szerint a német hatóságok munkája alapot ad arra, hogy a szabályozásnak nem megfelelő anyagokat ne lehessen a továbbiakban automatikus regisztrálni, és kényszerítő erejű rendelkezéseket sürgetnek a szabályok betartása érdekében:

A vegyipar megszegi a törvényt és a rendőrök nagyjából hagyják, hogy ez megtörténjen. Ennek meg kell változnia. A világon nekünk vannak a legjobb szabályaink, csak éppen azt nem tudjuk elérni, hogy betartsák őket.

 

A kép és a hír közvetlen forrása: greenfo.hu