Miért a biodiverzitás a természet legjobb „biztosítása” a klímaváltozás ellen?
Egy új tanulmány szerint a biodiverzitás természetes biztosításként működik: nemcsak segít az ökoszisztémáknak ellenállni a klímaváltozásnak, hanem az élőhelyek pusztulása és más veszélyek ellen is védelmet nyújthat.
A természetes ökoszisztémák folyamatos nyomásnak vannak kitéve: a klímaváltozás, az élőhelyek eltűnése, az invazív fajok terjedése és a túlhalászás sem enyhül, így világszerte folyamatosan terhelik az ökoszisztémákat.
Egy új, a Frontiers in Ecology and the Environment című tudományos folyóiratban megjelent összefoglaló tanulmány azt a kérdést vizsgálta, hogy mi teszi lehetővé egy ökoszisztéma számára, hogy elviseljen egy komolyabb csapást, úgy, hogy továbbra is működőképes maradjon. Ezt azt jelenti, hogy megmaradnak a halak, a tiszta víz és a táplálékhálózatok is, amelyektől mind az emberek, mind az élővilág függenek.
A kutatók szerint a válasz meglepő módon éppen a sokféleségben, vagyis az ökológiai rendszerek változatosságában rejlik.
Ugyanaz az elv, mint egy befektetési portfóliónál
Az ökológusok ezt a védelmet biztosító sokféleséget „portfólióhatásnak” nevezik. Nem véletlen, hogy a kifejezés a pénzügyi világból is ismerős. Egy diverzifikált részvényportfólió akkor is képes túlélni egy vállalat összeomlását, ha a veszteséget más befektetések ellensúlyozzák.
Egy ökoszisztéma hasonló módon működik. Ha elegendően sokféle faj, élőhely és ökológiai kapcsolat létezik, és ezek egyszerre, de különböző léptékekben működnek, az egész rendszer képes lehet elnyelni egy olyan sokkot, amely egyébként összeomláshoz vezetne.
Ennek azonban nemcsak katasztrófa esetén van előnye. A kutatók azt találták, hogy a portfólióhatások nem pusztán stabilizálják a táplálékhálózatot a problémák jelentkezésekor, hanem akkor is növelhetik annak termelékenységét, amikor egyébként minden rendben van.
A heterogén élőhelyek tovább erősítik ezt a hatást, és az ökoszisztéma különböző táplálkozási szintjein és magán a tájon keresztül is érvényesítik. Így az egyik helyen kialakuló stabilitás egy nagyobb léptékben is megerősítheti a rendszer ellenálló képességét.
„Az ökoszisztémák ellenálló képessége nem csupán arról szól, hogy sok faj létezik bennük, hanem arról is, hogy megőrizzük az egyes léptékeken belüli és azok közötti változatosságot, amely lehetővé teszi az egyedek, fajok és ökoszisztémák fennmaradását és alkalmazkodását” – mondta Kayla Hale, a tanulmány vezető szerzője.
Változatosság a tájak és a fajok között
Viszont pont a biológiai sokféleség az, ami veszélyben van: az emberi tevékenység gyakran éppen azt a változatosságot számolja fel, amelyre az ökoszisztémáknak szükségük van a rezilienciához.
A területek átalakulása, az invazív fajok terjedése és a természeti erőforrások túlzott kitermelése mind azt eredményezhetik, hogy az élőhelyek és a biológiai közösségek egyre inkább hasonlóvá válnak egymáshoz. Amikor ez az egyformaság kialakul, fokozatosan eltűnik a portfólióhatások biztosította pufferkapacitás. Ennek következtében az ökoszisztémák kiszámíthatatlanabbá és sérülékenyebbé válnak, és nagyobb eséllyel indulnak el tartós hanyatlás felé.
Az élőhelyek közötti változatosság azért fontos, mert egy diszruptív hatás szinte soha nem érinti egyenletesen az adott táj egészét. Azok a területek, amelyek érintetlenek maradnak, támogatást nyújthatnak a nagyobb stressz alatt álló területeknek.
A fajok és populációk közötti változatosság pedig más okból fontos: lehetővé teszi, hogy egy közösség az új körülményekhez alkalmazkodva átrendeződjön, miközben továbbra is ellátja a feladatát, és biztosítja azokat az erőforrásokat, amelyektől az ökoszisztéma további részei függenek.
A diverzitás különböző formái nem függetlenek egymástól. Erősítik egymást, és éppen ez teszi lehetővé, hogy egy ökoszisztéma nyomás esetén rugalmasan igazodjon az új helyzethez a szétesés helyett.
„Ez a kutatás rávilágít arra, hogy a biodiverzitás és az élőhelyek változatossága a természet egyfajta biztosításaként működik. Ennek a változatosságnak a védelme segít fenntartani az ökoszisztémák képességét arra, hogy reagáljanak a várható és a váratlan környezeti kihívásokra” – mondta Hale.
Újra kell gondolnunk, miért is van szükség természetvédelemre
A kutatásban megfogalmazott következtetések a természetvédelmi stratégiákra, az ökoszisztémák kezelésére és azokra a szakpolitikai döntésekre is kiterjednek, amelyek célja, hogy az ökoszisztéma-szolgáltatások egy folyamatosan változó világban is működőképesek maradjanak.
A kutatók szerint a sokféleség megőrzése és helyreállítása – az élőhelyek, a fajok és az egymáshoz fűződő kapcsolataik szintjén egyaránt – az egyik leghatékonyabb eszköz lehet arra, hogy az ökoszisztémák lépést tudjanak tartani a globális változásokkal. A már bekövetkezett károk sem feltétlenül jelentik a történet végét.
A szakértők szerint célzott természetvédelmi beavatkozásokkal aktívan újjá lehet építeni azokat a már meggyengült folyamatokat, amelyek elősegítik az ellenálló képességet. Ez azt jelenti, hogy a természetvédelmi gondolkodásban helye van a helyreállításának is a védelem mellett.
A biodiverzitás új megközelítése
Mindez egyben azt is jelenti, hogy alapvetően másképp kell gondolkodnunk a biodiverzitásról. A biodiverzitás nem csupán azért értékes, mert a természet szép, vagy mert rossz érzés elveszíteni annak egyes elemeit. Folyamatosan és láthatatlanul egyfajta biztosításként működik, amelyre egy ökoszisztéma akkor támaszkodik, amikor valami rosszra fordul.
A tanulmány szerint maga az ellenálló képesség sem egy olyan állandó tulajdonság, amellyel egyes ökoszisztémák rendelkeznek, mások pedig nem. Ehelyett az ellenálló képesség a különböző léptékekben egyszerre működő sokféleségből alakul ki: egyetlen élőlénytől egészen egy teljes tájig.
Ha megőrizzük ezt a változatosságot, az ökoszisztémának nagyobb esélye lesz arra, hogy megbirkózzon azzal, ami ezután következik – legyen az tervezett vagy váratlan –, és hosszú távon továbbra is biztosítsa mindazt, amire az embereknek és az élővilágnak szüksége van.
Cikk és kép forrása: korkorosgazdasag.hu
