Mérgeket halmoznak testükben a tengeri csúcsragadozók

A szakmában csak POP-nak nevezett „perzisztens szerves szennyezők” veszélyes szerves vegyületek, melyek a természetben akár évtizedekig is fennmaradnak. Zsírban oldódnak, ezért nem ürülnek ki az állatok szervezetéből, viszont nagy mennyiségben halmozódnak fel a zsírszöveteikben.

Egy a Science szaklapban publikált kutatás szerint a táplálkozási piramis magasabb szintjein már komoly gondokat okoznak ezek a méreganyagok. Az áldozatok éppen a csúcsragadozók; a kardszárnyú delfinek, nagy fehér cápák, jegesmedvék. Többségük az elfogyasztott nagy mennyiségű hallal mérgezi magát, de az emlősök a zsíros anyatejjel már kicsinyeiknek is nagy adagokat adnak át.

Jó példa a poliklorinát-bifenil (PCB) története, melyet 1979-ben tiltottak be az USA-ban, 1981-ben Nagy Britanniában és 1987-ben az Európai Unióban. A hírhedt vegyület mégis megtalálható a tengeri élővilágban, az északi sarktól az Antarktiszig – emelte ki a tanulmány két szerzője, Paul Jepson és Robin Law. A patológus Jepson hozzátette: a PCB és más hasonló vegyületek gyengítik az állatok immunrendszerét, és rontják a reprodukciós képességet. A kutatók szerint a legrosszabb helyzet a kardszárnyú delfineknél tapasztalható: emlősök, sokáig élnek és rengeteg halat esznek. Borjaik ráadásul akár két évig is anyatejen élnek, melyből még DDT-is ki lehet mutatni a mai napig.

Az Európa körüli vizekben kevés kardszárnyú delfin maradt, de ezek szaporodása is szinte megállt – jelezte Jepson. A mérgek nem állnak meg a tengerben. Finnországban például legfeljebb két, Balti-tengerből kifogott hering elfogyasztását javasolják havonta, húsukban annyira sok a méreganyag. A szakemberek szerint a problémát a szárazföldön lehetne megoldani.

A vegyszerek, hulladékok szigorúbb kezelésével kellene csökkenteni a tengerbe jutó mennyiséget, ezután lehetne csak azon gondolkodni, mit kezdjünk a tengerben látszólag vég nélkül forgó mérgekkel.

Forrás: http://www.hirado.hu