Magyarországon évente 80-110 millió köbméter talajt veszítünk el

A talaj nemcsak közeg, amiben a növények nőnek, hanem a Föld leggazdagabb élőhelye. Egy közelmúltban megjelent átfogó tanulmány szerint eddig alábecsültük a benne rejlő fajgazdagságot: itt él a világ gombáinak 90 százaléka, a növények 85 százaléka és a baktériumok több mint fele.

Egy gramm talajban – ami mindössze negyed evőkanál – akár 10 milliárd élőlény is megtalálható, ez több, mint ahány ember él a bolygón.

Ráadásul a mikroszkopikus élőlényeknek mindössze 1 százalékát sikerült eddig beazonosítani. Sok mindent nem tudunk még a talajunkban élő mikroorganizmusok változatos életközösségéről, vagyis a talaj mikrobiomról, és az ezen a területén folytatott további kutatások fontos felfedezésekhez és fejlesztésekhez vezethetnek a mezőgazdaság, az orvostudomány és a klímakutatások területén egyaránt.

Ritkán hallunk róla, de a talaj több szenet tárol, mint a légkör, valamint a világ összes növénye együttvéve (az erdőket is beleértve). Az egészséges talaj segíthet megelőzni az árvizeket és enyhíteni az aszály hatásait: hektáronként akár másfél olimpiai úszómedencényi vizet képes tárolni. A talajnak így nemcsak az élelmiszer-ellátásunkban, de az éghajlatváltozás elleni küzdelemben is kiemelt szerepe van.

Talajaink ugyanakkor nagy veszélyben vannak, többek között a terjeszkedő városok, az erdőirtás, az erózió, a szennyezés, a túllegeltetés, az éghajlatváltozás és az ebből következő extrém időjárási jelenségek miatt. A nem fenntartható földhasználat és mezőgazdálkodási gyakorlatok következtében a termőtalajt riasztó ütemben veszítjük el: a FAO globális adatai szerint, míg a talajképződés nem haladja meg az átlag 1 t/ha/év mennyiséget, a talajerózió mértéke 30-100 t/ha/év.

Magyarországon csak a vízerózió a mezőgazdaságilag művelt területeink harmadát veszélyezteti, a szélerózió 1,4 millió hektárt érint, összesen pedig évente 80-110 millió köbméter talajt veszítünk el.

A talaj szervesanyag-tartalmának csökkenése (a túl intenzív talajművelés, a mezőgazdasági területeken keletkező szerves anyagok elhordása és vissza nem pótlása következtében), valamint a talajélet elszegényedése a talaj fizikai szerkezetének romlásához, porosodáshoz és a stabil talajmorzsák (aggregátumok) hiányához vezet.

Világszerte a talajok mintegy harmada már nem használható mezőgazdasági termelésre, mert a helytelen használat, az erózió, esetenként a szikesedés, a szerkezetromlás, a savanyodás, valamilyen szennyeződés vagy éppen a tápanyagok kimosódása miatt degradálódtak. Becslések szerint a talajromlás gazdasági költsége az Európai Unió számára évente több tízmilliárd eurós nagyságrendű. A talajromlás élelmiszerhiányt, magasabb élelmiszerárakat, hosszabb távon pedig az életünk fennmaradásához szükséges ökoszisztémák pusztulását okozza. Sem a Föld növekvő népessége és élelmiszerigénye, sem pedig a többi faj védelme miatt nem engedhetjük meg magunknak ezt a mértékű leromlást.

Az ökológiai gazdálkodás alapvető célkitűzése a talajegészség megőrzése, a hosszú távú talajtermékenység fenntartása, amelynek eléréséhez a biogazdák többféle jó gyakorlatot alkalmaznak. Míg a kémiai inputokra alapozott mezőgazdaság tápanyag-gazdálkodásának fókuszában a termesztett növény igényeinek kielégítése áll műtrágyákkal, a biogazdálkodásban a talajt természetes módszerekkel táplálják, hogy az biztosítson optimális feltételeket a növények fejlődése számára.

Az ÖMKi tanácsokat is ad az okos talajműveléshez:

• A folyamatos talajtakarás élő vagy holt növényzettel (pl. takarónövények, zöldtrágya, mulcs alkalmazása) megőrzi a nedvességet, csökkenti a talaj felmelegedését és az erózió negatív hatásait, hátráltatja a gyomok növekedését, és élőhelyet biztosít a talajban, talajon élő szervezetek számára.
• A gyökérzónában élő talajmikrobák számára az élő gyökerek biztosítják – komplex vegyületek kiválasztásával – a szükséges táplálékforrást, ezért fontos, hogy lehetőség szerint az év 365 napján élő gyökerek legyenek a talajban. Két kultúrnövény között is képezzünk, ahol csak tudunk, „zöld hidakat” takarónövényekkel, köztes termesztéssel.
• A talajbolygatás valamennyi formája (pl. mechanikai művelés, növényvédő szerek használata, vagy túlzott taposás) a talaj élőlények mennyiségi és összetételük minőségi romlását eredményezi, ezért a talaj egészséges funkcióinak fenntartásához feltétlen szükséges az okszerű talajművelés.
• A biológiai sokféleség minden élő rendszer stabilitásának kulcsa, így a mezőgazdaságban is fontos a biodiverzitás támogatása. Elérhetjük ezt a kémiai növényvédő szerek használatának csökkentésével (gyomirtók, gomba- és rovarölő szerek mellőzésével), műtrágyák helyett szerves tápanyag-utánpótlás alkalmazásával, a vetésforgó bővítésével: takarónövények, pillangós növények alkalmazásával, állandó gyeptakaróval fedett területek, mezővédő erdősávok létesítésével, vizes élőhelyek, erdőfoltok megőrzésével és fenntartásával.
• A növénytermesztés és állattartás integrálásával helyreállíthatjuk a megszakadt körforgást: a szántóföldnek kevésbé alkalmas területeken állandó vagy ideiglenes legelő alakítható ki az állatok számára, miközben az elhullajtott trágya és a mérsékelt taposás a biodiverzitást és a gazdagabb talajéletet serkenti.
• Ha nem gondozol földterületet, akkor is sokat tehetsz a talajokért! Szavazz a pénzeddel, és vásárolj olyan termékeket, amik talajkímélő módszerekkel művelt gazdaságokból származnak. Keresd a zöld alapon fehér csillagokból álló bio logót, hogy biztos lehess benne, ellenőrzött ökológiai terméket választasz!

Arról, hogy a mezőgazdaság gépesítése hogyan járult hozzá a termőtalajok kimerüléséről  a Zúg a traktor, szánt az eke, túlélhetjük-e című cikkben olvashatsz.

Forrás: telex.hu

A kép forrása: agrarszektor.hu