Újra keresik az ideális atomtemető helyét
Újraindulnak a terepi munkálatok jövő év elején Boda térségében a Paksi Atomerőmű nagy radioaktivitású hulladékainak tárolására szolgáló létesítmény legoptimálisabb helyének megtalálására. A majdani több milliárdos atomtemető miatt is álságos a legolcsóbb energiaforrás legendája.
A Radioaktív Hulladékokat Kezelő Kft. ügyvezetője, Kereki Ferenc a
lakosságnak a hulladéktároló-beruházás előkészületeivel kapcsolatos
informálására rendezett Tájoló Nap keretében a baranyai Bodán elmondta: a
munkálatokra kijelölt 87 négyzetkilométeres területen fúrásokat és geofizikai
méréseket végeznek, kutatóárkot alakítanak ki. A projekt három évig tart,
mintegy 10 milliárd forintos költségére a Központi Nukleáris Pénzügyi Alap
nyújt fedezetet.
Szakemberek korábban azért választották Bodát a kutatások helyszínéül, mert itt
található a bodai aleurolit, a világon egyedülálló, alacsony vízáteresztő
képességű kőzet, amely akár évezredekre biztonságos helyet nyújthat a
veszélyes, sugárzó anyagok föld alatti tárolásához.
Az újrainduló terepi kutatások eredményeképp 2017-re elkészül a
terület-rangsorolás, melynek alapján ki tudják jelölni a tároló befogadására
alkalmas 10-15 négyzetkilométeres környezetet. Ott épül meg a felszín alatti
kutatólaboratórium, majd a tervek szerint a 2040-es évek végétől a
mélygeológiai tároló. A beruházás teljes költsége több százmilliárd forintos
nagyságrendű lesz.
E létesítményben helyezik el az atomerőmű addigra felhalmozódó 18 ezer 500
kiégett fűtőelemének és más nagy aktivitású hulladékát, amely összesen tíz
átlagos családi háznyi mennyiséget jelent. A létesítmény megnyitásáig
folyamatosan bővítik a paksi átmeneti radioktavhulladék-tárolót. Az ügyvezető
szólt arról is, hogy a ma használt atomerőművi fűtőanyagok élettartama a
korábbiaknál hosszabb, ezért a hulladék keletkezésének üteme csökken.
Hozzátette: felmerült a kazetták újrahasznosítása is, a bodai tárolóra ennek
ellenére szükség lesz.
Kovács Győző, a Nyugat-Mecseki Társadalmi Információs és Területfejlesztési
Önkormányzati Társulás elnöke, Boda polgármestere azt mondta: a térség
településeinek lakosságának döntő része érdeklődik a beruházás iránt és várja a
terepi munkák megkezdését. A legfrissebb adatok alapján a megkérdezettek 85
százaléka ismeri a hulladékkezelő cég Nyugat-Mecsekre vonatkozó terveit, 73
százalékuk pozitívan áll hozzá a fejlesztéshez, s 82 százalékuk gondolja, hogy
a településeknek előnye származik belőle - tette hozzá.
Teljes cikk és forrás: greenfo.hu
*Számos cikk és elemzés (I., II., III., IV.) kérdőjelezi meg az atomenergia felhasználásában
érdekelt gazdasági szereplők gyakran elhangzó kijelentését, miszerint az atomenergia
a legolcsóbb energiaforrás. Ahogy a jelen cikk is mutatja, a költségek
meglehetősen sokrétűek. Nem csupán az atomerőmű felépítésének, üzemanyagának
és üzemeltetésének költségét kell ugyanis figyelembe venni, hanem a kiszolgált
erőmű leszerelésének és a keletkezett radioaktív hulladék elhelyezésének
költségét is.
Az építési költséget ráadásul - a nemzetközi tapasztalatok szerint –
rendszeresen alulbecsülik a felépítéshez szükséges idővel együtt. A kiégett
fűtőelemek tárolása pedig előre nehezen becsülhető ráfordítást igényel. Nem is
beszélve arról, hogy vajon van-e ember, aki garantálni tudja, hogy a következő
évszázadokban, sőt évezredekben a tárolókban elhelyezett radioaktív
hulladéknak, és magának a tárolónak semmi baja nem esik. Nehéz ilyen
időtávlatokra bármit is jósolni. Ez tehát mindenképpen a jövő generációkra
hárított probléma, ami komoly veszélyeket rejt magában.
Az atomenergia felhasználásának egyik „kézzel fogható” előnye, hogy az
üzemeltetése nem jár üvegházhatású gázok kibocsátásával. Ez a relatív előny
viszont már nem is tűnik olyan nagynak, ha arra gondolunk, hogy egy atomerőmű
életciklusának teljes költségéből (ami ezer milliárd forint nagyságrendű)
milyen és mennyi energiahatékonysági beruházást lehetne megvalósítani. Mert ha
az jön ki, hogy ennyi pénzből több energia elfogyasztását tudjuk megspórolni,
mint amennyit az erőmű termel, akkor egyenesen káros dolog atomerőművekbe
beruházni. Ezeket illene kiszámolni, és az alapján dönteni, hogy mi a helyes
irány. Erről szóló tanulmányok azonban nem nagyon vannak, legfeljebb néhány
környezetvédő civil szervezet foglalkozik a kérdéssel, akik persze nincsenek
döntési pozícióban.
Az atomenergia-ipar képviselői pedig Csernobil és Fukusima után is tovább
bizonygatják az atomenergia biztonságosságát, az atomtemetőnek helyet adó Bodát
pedig ellátják minden földi jóval, csak hogy ellensúlyozzák az emberek rossz
érzését, amit egy ilyen veszélyes-hulladék tároló közelsége kelt.
És úgy látszik, sikerül nekik. Persze ez a jelen, a keletkezett hulladékkal
kezdeni kell valamit. Viszont a jövő még előttünk van. Japán és Németország
leszereli atomerőműveit. Eldönthetjük, hogy az ő példájukat követjük-e, vagy
további kockázatokat vállalunk, lehet, hogy a semmiért.
*A szerkesztő (Pauló Gergő) jegyzetei