Mikrocsippel, SIM-kártyával követik a szemét útját
Magyarországon is egyre többen gyűjtik szelektíven a szemetet. A hulladékszigetet elhagyva aztán elégedetten sóhajtunk, mondván, megtettünk minden tőlünk telhetőt a környezet védelme érdekében. Aztán el is feledkezünk kidobott szemetünkről, pedig a hulladék élete csak ekkor kezdődik igazán. A NOL cikke.
Nemrégiben a New Scientist összefogott a massachusettsi Institute of
Technology munkatársaival, hogy kiderítsék, mi lesz a szemét sorsa.
Első projektjükben 60 db hulladék útját követték nyomon Seattleben, a
másodikban pedig két hónapon keresztül 1000 darabét tervezik New
Yorkban, Seattle-ben és Londonban.
A Kövesd nyomon a szemét
útját projekttel a láthatatlan hulladékrendszert próbálják
feltérképezni. Céljuk elsősorban nem a kíváncsiság kielégítése, hanem
azt az utat szeretnék kikövezni, mely egy olyan ideális világba vezet,
ahol szinte minden hulladékot feldolgoznak vagy újrahasznosítanak, hogy
a lehető legkevesebb kerüljön szemétlerakókba.
Ma a zöldutópia távoli álom. Bár világszerte sokat tesznek azért, hogy megvalósítsák a zöldellátási láncot, melynek során a termékek a fogyasztókhoz jutnak, szinte alig ismert, hogy mi történik az „eltávolítási” fázis során. A hulladékról csak annyit tudnak, hogy hány tonna kerül be a válogatóközpontokba, mennyi a lerakókba vagy az égetőkbe, illetve mennyi kerül ki ezekből.
Elektromos hulladék, háztartási hulladék és hasonló kategóriákba sorolják a különféle szemetet. Leginkább azonban tömegben mérve tartják nyilván, nem pedig öszszetétele alapján. Pedig környezetvédelmi szempontból épp ez lenne a fontos.
Az ártalmatlannak tűnő „háztartási hulladék” ugyanis magába foglalja a répa lehámozott héjától kezdve az eldobható pelenkán át a higanyt tartalmazó, energiatakarékos fénycsöveket, melyek mindegyike eltérő kihívást jelent a környezetnek. Ideális esetben mindegyiket másként kellene kezelni. Ehhez persze tisztában kellene lenni a szemét sorsával. Ehhez próbál hozzájárulni a korábban említett „hulladék nyomon követési” program.
A mérnökökből, tervezőkből és egyéb szakértőkből álló kutatócsoport
olyan címkéket készített, melyek bármilyen hulladékra rögzíthetők. Ezek
a címkék 15 perces időközökben két hónapon keresztül jelet sugároznak.
Mindegyik címke egy SIM kártyát, egy elemet, egy mikroprocesszort és
egy mozgásérzékelőt tartalmaz. A címke mozgásérzékelés estén SMS-t küld
a kutatócsoportnak, ahol egy szoftver segítségével feldolgozzák a
címkékről kapott pozíció adatait. A helymeghatározás pontossága 100–500
méter.
A kapott adatokból a kutatók meg tudják mondani, hogy az újrafeldolgozható szemét vajon lerakóba került-e, de kiderül az is, hogy egyazon típusú hulladék hányféleképpen semmisül meg.
Valerie Thomast, a fenntartható fejlődés amerikai szakértőjét még egy lényeges dolog érdekli az említett projektben. Kideríteni, hogy a társadalom hol tárolja a földből kibányászott és átmenetileg termékké alakított anyagokat. A szemétlerakók ugyanis jelenleg fémektől csillognak: arany, alumínium, nikkel, réz, ólom, cink, kadmium és higany található bennük, sok esetben jóval nagyobb koncentrációban, mint természetes lelőhelyeiken. Ráadásként pedig óriási mennyiségű az újrafeldolgozható üveg és műanyag. Hamarosan a szemétlerakókban is bányát lehetne nyitni, olyan bőségben található bennük az ipar számára hasznosítható anyag.
Mások olcsó és egyszerű termék- és alkatrészkövető módszer kidolgozásán fáradoznak, hogy kidobáskor a termék megfelelő helyre kerüljön. V. Thomas minden termék és újrafeldolgozható alkatrész esetében vonalkód vagy rádiófrekvenciás azonosító (RFID) használatát szorgalmazza, hogy ezek az anyagok könnyen és automatikusan azonosíthatók legyenek.
Számításai szerint a rendszer kialakításának költségeit ellensúlyoznák a gazdasági és környezetvédelmi előnyök. A Hewlett-Packard és a Wal-Mart már érdeklődik is egy ilyen rendszer iránt, Dél-Korea és Japán kormánya pedig már elkezdte az RFID-termék címkézési rendszerének kiépítését az e-hulladék nyomon követése és mennyiségének csökkentése érde kében.
Amennyiben meg szeretnénk változtatni szemétben bővelkedő életünket, és egy élhető, egészséges bolygót kívánunk hagyni utódainkra, először is azt kellene tisztán látnunk, mi lesz a sok hulladék sorsa. Ehhez a szemét nyomon követéses projekt csak az első lépés.
Oravecz Elvira
