EU hadüzenet a műanyaghulladéknak

Európai uniós műanyaghulladék-stratégia kidolgozását tűzte ki célul az Európai Bizottság, ennek első lépéseként csütörtökön zöld könyvet fogadott el a testület, amellyel konzultációt indít útjára az érintettek körében. A zöld könyv célja, hogy kikérje a műanyaggyártók, a –feldolgozók, a műanyag termékeket használó és előállító iparágak, valamint az állampolgárok véleményét arról, hogy milyen jövőt képzelnek el a praktikus, ám de lassan lebomló, és egyre nagyobb mértékben felhalmozódó műanyag-hulladékok kezelésére. A zöld könyv tehát egy folyamat kezdete, egyfajta problémafelvetés, amelyben 26 kérdésre vár választ Brüsszel az érintettektől.

Az Európai Bizottság súlyosnak ítéli a helyzetet, és azonnali intézkedésekre szólítja fel a tagállamokat és az ipart a környezeti ártalmak csökkentése érdekében. A környezetvédelemért felelős uniós biztos szerint a legnagyobb probléma, hogy exponenciálisan, azaz évről-évre egyre nagyobb mértékben nő a műanyaghulladék mennyisége: 1950-ben még másfélmillió tonnányi műanyagterméket állítottak elő a gyártók, míg 2008-ban már 245 millió tonnányi műanyagot használtak fel a legkülönfélébb termékek gyártásához. Ebből 60 millió tonnát Európában.

A műanyag egyre népszerűbb, hiszen olcsó és sokféleképpen lehet felhasználni – vetette fel Janez Potocnik, a komplexitását pedig az adja, hogy a műanyag a legtöbb iparágban jelen van, következésképpen műanyag-hulladékkal is szinte mindenhol lehet találkozni. Az Európában megtermelt műanyaghulladék fele lerakókban végzi (landfilling), ezáltal drámaian megnövelve a szemétmennyiséget. Az Európai Unió tagállamai vállalták, hogy 2020-ra ezt az arányt nullára csökkentik, azaz a teljes műanyagmennyiséget újrafelhasználják, vagy hasznosítják, például elégetik, és így energiát állítanak elő vele. Potocnik szerint viszont újabb intézkedések nélkül ezt a célt nem fogja tudni elérni a közösség.

Az Európai Bizottság egyfajta vitaindítóként több konkrét megállapítást is tesz: egyrészt a brüsszeli álláspont szerint a hulladéklerakási adókat hulladékégetési adókkal kell kiegészíteni, emellett méltányos egyensúlyt kell teremteni az újrafelhasználás és a hasznosítás között. Az EU-biztos az utóbbival kapcsolatban elmondta, hasznosítani csak akkor lenne szabad a műanyaghulladékot, ha az újrafelhasználás semmiképp sem megoldható, vagy túl költséges. Brüsszel szerint fontos lenne, ha az újrafelhasználást végző cégek folyamatosan kapnának alapanyagot, azaz kiszámíthatóbb lenne a működésük, így talán többen fektetnének ilyen üzemek létesítésébe. Potocnik azt is szeretné, ha megerősített célkitűzésekkel 2015-től megvalósulna a szelektív hulladékgyűjtés minden országban.

Szerinte élénkítheti az újrafelhasználást, ha folyamatos piaci igény is keletkezne ilyen termékekre, ezért a Bizottság a zöld könyvben, majd az ebből fakadó későbbi javaslatokban ennek megteremtését is szeretné elérni a piaci szereplők segítségével. Az uniós biztos végül a már meglévő jogszabályok jobb végrehajtását, és a hulladéklerakás hatékonyabb irányítását kérné a tagországoktól.

Külön problémaként vetődik fel a tengerekben és óceánokban felhalmozódó műanyaghulladék kérdése. Évente 10 millió tonnányi műanyagpalack, flakon, reklámszatyor, játék és egyéb műanyaghulladék kerül a világ vizeibe, és az áramlatoknak köszönhetően hatalmas összefüggő szeméthalmokká áll össze a víz felszínén, veszélyeztetve ezzel a tengeri élőlények sokszínűségét. Részben erről is forgatott dokumentumfilmet Jeremy Irons brit színész, aki csütörtökön részt vett a zöld könyvet bemutató sajtótájékoztatón. Az Oscar-díjas színész-producer visszautasította azt a visszatérő ipari véleményt, amely szerint a műanyaghulladékok újrafelhasználása nem gazdaságos. Példaként említette Írországot, amely élenjárva a hulladék elleni harcban, 15 centes különadót vetett ki a műanyag szatyrokra, minek következtében 92 százalékkal csökkent a műanyaghulladék mennyisége, a maradék 8 százalékból származó adóbevétel pedig 12 millió euróval gazdagította az ír költségvetést.

Negatív példaként említette viszont hazáját, Nagy-Britanniát, ahol népszerű a hulladék elégetése. „Nálunk már nem hulladékégetőnek, hanem hulladéktüzelésű erőműveknek hívjuk őket, ami egy kétséges elnevezés, ugyanis egy műanyagpalack újrahasznosításával 26-szor annyi energiát lehet megtakarítani, mint amennyi energia keletkezik egy palack elégetésével” – mondta Jeremy Irons.

Tagállami helyzet

Az Eurostat adatai szerint az Európai Unió országai az általuk megtermelt hulladék 37 százalékát "rakják le", 23 százalékát égetik el, 25 százalékát használják fel újra, és 15 százalékát komposztálják. A magyar adatok ettől jelentősen eltérnek. Magyarországon 2011-ben a megtermelt hulladék 67 százalékával nem tudtak mit kezdeni, azaz ennyi került lerakókba. Mindössze 11 százalékát égették el energiatermelés céljából, a 17 százalékát hasznosították újra, és az 5 százalékát komposztálták.

A hulladéklerakás tekintetében rendkívüli szélsőértékek figyelhetők meg. A bolgár lakosság által megtermelt szemét 94 százaléka lerakókban van, Hollandiában viszont mindössze 1 százalékot nem tudnak felhasználni később. Bulgáriában, Romániában, a balti országokban (kivéve Litvánia 1%), Görögországban és Cipruson nem működnek hulladéktüzelésű erőművek, Svédországban viszont a szemét feléből energiát állítanak elő. Az újrahasznosítás tekintetében pedig Németország viszi el a pálmát: a német lakosság által megtermelt hulladék 45 százalékából új termékek készülnek, Romániában ez az arány mindössze 1 százalék.

Forrás: greenfo.hu