A család, aki nem termel hulladékot

A blogban azt is megosztották az érdeklődőkkel, hogy mi inspirálta őket az életmódváltásra: pár évvel ezelőtt új házba költöztek és az átmeneti időszakban egy nagyon kis lakásban laktak, a költözéskor pedig megdöbbenve tapasztalták, hogy mennyi fölösleges cuccok van. (Ismerős?) Átnéztek mindent és megállapították, hogy a háztartási javaik 80%-ra nincs is valójában szükségük. Ekkor döntöttek úgy, hogy tudatosan figyelni fognak arra, hogy az új házukat ne árasszák el szeméttel, innen pedig már csak egy lépés volt a nulla hulladék háztartás.

Hogy néz ki ez a mindennapokban? Bea Johnson első lépése az volt, hogy teljesen száműzte a műanyag zacskókat a bevásárlásokból. Újrahasznosítható táskákat szereztek, zöldségeshez, boltba, piacra csak azzal mentek. Gondoljatok bele, hány műanyag zacskót visztek haza a boltból egy nap? Egy a kenyérnek, külön zacskó a különféle gyümölcsöknek, zöldségeknek?

Bea Johnson ezek után beszerzett kisebb nagyobb befőttes és fűszeres üveget, így kimérve ezekben az üvegekben veszi meg a vajat, sajtot és húst is, az otthonában is külön üvegekben tárolja ezeket. A zöldségeket a hűtőben sem műanyag zacskókban tárolja, hanem szövet zsákocskákban. A bevásárlásokat nem napi szintén intézik, hanem hetente egy alkalommal járják végig a már bevált beszállítóikat. A lisztet, cukrot, kakaót, magokat is kisebb-nagyobb zsákokban kimérve szállítják haza és otthon üvegben tárolják azokat.

Új lakhelyüket úgy választották, hogy elérhető közelségben legyen piac, mozi, iskola, így hétköznapokon nincs szükségük autóhasználatra. Azt viszont belátják, hogy kirándulásokra, nyaralásokra nem tudják nélkülözni az autót.

Két iskolás fiúk van, akiknek a ruhatárra szezononként 4 nadrágból, 8 pólóból 1 hálóruhából, 1 szabadidős összeállításból és alsóruházatból áll. (persze Kaliforniában kicsit egyszerűbb az öltözködés a klíma miatt, de ettől függetlenül könnyű elképzelni, hogy Amerikában a szegényebb családok is jóval többet költenek a ruhatárukra). Természetesen a felnőtteknek is korlátozott számú ruha áll a gardróbban, Bea évente 2 alkalommal vásárol, főleg second-hand ruhákat.

A családfő szerint a gyerekek is teljesen elfogadták ezt az életstílust, számukra is elfogadható, hogy minőségi és tartós játékokat kapjanak. Amit "túlnőnek", azt mindig tovább ajándékozzák.

Persze sokan azt vágják a család fejéhez, hogy ez a fajta életstílus nagyon sok pénzt és szabadidőt igényel, de Bea Johnson állítja, hogy egyik sem igaz, csak jó szervezés kérdése az egész.

Kizárólag olcsó mosószódát, ecetet, mikroszálas törlőkendőt használnak a takarításra, nem használnak vegyszereket sem a fürdőszobában, sem a konyhában. Még a szépségápolásra szánt termékeket is kis üvegekben tárolják, nem pedig műanyag flakonokban és természetesen szappanokat használnak. Olyan apróságokra is figyelnek, mint a kozmetikai vatta, ami szintén nem eldobható, hanem kimosható és újrahasznosítható. A fogkeféjük sem műanyag, hanem lebomló anyagból készült. Az már magától értetődik, hogy az ételmaradékot komposztálják.

Bea Johnson azt mondja, hogy a legnagyobb ellensége az a sok reklámanyag, amit nap mint nap kéretlenül is a postaládájukba raknak, hiába próbálta letiltani, hatóságokhoz fordulni, ez ellen egyelőre nem tud mit tenni.

A család nagyon elszántan törekszik arra, hogy példát mutasson és bebizonyítsa, hogy nem a felhalmozás vezet a boldog és kiegyensúlyozott élethez. Vannak követőik, vannak kritikusaik, de az tény, hogy egy átlag nyugati ember évente féltonna háztartási szemetet termel, míg ők pár maroknyit. Bár az USA-ban, főleg Kaliforniában  könnyű olyan áruházakat találni, ahol lehet nagy tételben egészséges, organikus élelmiszereket vásárolni, de a kísértés is nagyobb, hiszen ismerjük az átlag amerikai életstílust.

Mindenesetre a velük készült interjúkat és Bea tanácsait elolvasva pár dolog azért Magyarországon is kivitelezhetőnek tűnik.

Forrás: zoldbazar.blog.hu