Hulladékból készülhet hőszigetelő tégla
Ausztrál kutatók fejlesztésének köszönhetően nemcsak a szeméttelepre kerülő anyagok mennyisége csökkenthető, de a házak hőszigetelését is javítani lehet.
Az építőipar a felhasznált alapanyagokkal mind energiaigényében, mind nyersanyagigényében fontos tényező, ráadásul számos alapanyag előállítása jelentős káros anyag- és szén-dioxid-kibocsátással is jár. Épp ezért, ahol csak lehet, érdemes megfontolni a környezetbarát módszerek alkalmazását. Az külön öröm, ha ezzel az építmények minősége is javítható.
Globálisan minden évben 1,4 billió téglát használ fel az építőipar, így hatalmas piaca van ennek az alapanyagnak. Az RMIT Egyetem mérnök kutatói olyan téglákat fejlesztettek, amelyek gyártásához 15 százaléknyi hulladék üveget és 20 százaléknyi elégetett szilárd hulladék hamuját is felhasználták. A fejlesztésekről négy külön tanulmány jelent meg különféle szakfolyóiratokban.
A tesztek alapján egy egyszintes épületben a hagyományos téglákhoz képest e hulladékkal készültek még az energiaköltségeket is csökkentették 5 százalékkal, a jobb hőszigetelésnek köszönhetően.
Másképp nem újrahasznosítható üvegtörmelék is a tégla alapanyagai közt van.
A kutatók a téglákhoz használatos agyagot helyettesítették az említett hulladékokkal, ezzel még a tégla előállítási folyamata is környezetbarátabbá vált, mivel 20 százalékkal alacsonyabb hőmérsékleten kellett kiégetni. Ezzel a gyártók számára anyagi előnyt is jelent az efféle tégla előállítása a hagyományoshoz képest. A téglák könnyűek, ám a szigorú ausztrál építési szabványoknak megfelelők, és a fehértől a sötétbarnáig mindenféle árnyalatban előállíthatók.
A kutatók Ausztrália legnagyobb újrahasznosító vállalatával együttműködésben végezték a fejlesztéseket. A cég az összegyűjtött üveghulladékból új üvegeket állít elő, a 3 milliméternél kisebb törmelék erre nem alkalmas, ám tökéletesen megfelel a téglákhoz. A kutatók most olyan előállítókat keresnek, akik az innovatív téglákat kereskedelmi forgalomra fogják majd gyártani.
Forrás: ng24.hu
Kép forrása: SEAMOS DANIEL / RMIT UNIVERSITY