Használd, amid van! -> Kérj kölcsön! -> Cseréld el! -> Turkálj! -> Készíts! -> Vásárolj!

Meg tudnád állni, hogy egy évig nem veszel új ruhát, cipőt vagy legalább valamilyen kiegészítőt? Elméletileg megoldható lenne, hiszen nincs olyan ruhadarab, amit ennél sűrűbben kéne cserélni. Ennek ellenére csak kevesen bírják ki, hiszen a minidepresszióból mindenkit kiránt, ha valami aprósággal (vagy nagyobbal) lepi meg magát. A kisebbséghez tartozik Sarah Lazarovic is, akinek egyéves önmegtartóztatása végül egy könyvben manifesztálódott ("Egy csomó szép dolog, amit nem vettem meg" címmel). A mű elgondolkodtató: vajon tényleg elég bölcsen költjük-e el a pénzünket? Kiderül, hogy legtöbbször nem is a szükségletek, hanem az adódó lehetőség miatt vásárolunk.

Lazarovic sem állította, hogy könnyű volt számára ez az időszak! A kirakatok, illetve a Pinterest nézegetésének hatására létrehozott egy Tumblr fiókot, ahova feltöltötte a kívánságlistás termékekről készült rajzait. A nyálcsorgatás mellett humoros infógrafikák és társadalomkritikus művek is felkerültek az oldalra, ő pedig egyre nagyobb népszerűségre tett szert. A HuffPost remek interjút készített vele:

- Kik tartoznak a könyv elsőszámú célcsoportjába?

Remélem minél többen elolvassák, de leginkább fókuszban a nálam kicsit fiatalabb, a húszas éveiben járó fiatal lányok vannak, akik már legalább egyszer azon kapták magukat, hogy teljesen felesleges dolgokat vásároltak. Bűntudat is sanyargatta őket, de nem tudták, hogyan vethetnének véget a késztetésnek. A könyvben megírtam a tapasztalataimat, természetesen a nehézségekkel együtt. Azt szeretném, ha másoknak ezen nem kéne átmenni – kicsit olyan, mintha levelet írnék a fiatalkori énemnek.

- Milyen vezérfonal kötötte össze az illusztrációkat, a szövegeket és a gazdasági történeteket?

Az embereknek mindig szükségük van egy kis segítségre és persze racionális példákra is. Számos könyv készült arról, hogyan NE vásároljunk, nagy részük élvezetes olvasmány. Viszont én arra próbáltam ráébreszteni az embereket, hogy nem is a szükség miatt vásárolunk, hanem csak a szemünk kívánja.

Ha egyetlen tanácsod adhatna a fiatalabb vásárlóknak, mi lenne az?

Óriási közhely, de azt, hogy várjanak! Fogyasztói magatartást tanulok a Torontói Egyetemen. A tananyag szerint a vásárlás érzelmi tevékenység és ha valaki képtelen kordában tartani, impulzusvásárlás következik be.
Száz meg száz gyönyörű ruhadarab hívogatja, amit úgy érez, hogy birtokolnia kell. De gondoljon csak bele: hányszor történt meg, hogy az üzletből kilépve meg is bánta és mire hazaért, már nem is tetszett?

Van tippje a fast fashion üzletekkel (ZARA, H&M, stb.) kapcsolatban, különös tekintettel a minőségre?

Megkértem a helyi varrónőt (akit amúgy imádok!), hogy tartson egy egynapos „oktatást” a minőségről. Nő létemre varrni sem tudtam, azt meg pláne nem, mi számít minőséginek. Az egyik legfontosabb, hogy eldöntsük, mit mire szeretnénk használni. A H&M-es póló teljesen jó mondjuk testmozgáshoz vagy ha kifestjük a gyerekszobát. De ha minőségi, több éven át kitartó ruhadarabot szeretnénk, akkor mélyen a zsebünkbe kell nyúlni. El kell döntenünk, hány évig tervezzük hordani az adott ruhadarabot és rájövünk: sokszor a drágább az olcsóbb, hiszen hiába kerül valami feleannyiba, ha csak harmadannyi ideig tudjuk viselni.

Mit jelent a (vásárlási) szükségletek hierarchiája?

Ez egy többlépcsős piramis, aminek csak a csúcsa a vásárlás. Ha például egy különleges alkalomra szükségünk van egy szép ruhára, nem éri meg elrohanni a boltba és venni egyet. Helyette a következő lépcsőfokokat javaslom: Használd, amid van! -> Kérj kölcsön! -> Cseréld el! -> Turkálj! -> Készíts! -> Vásárolj! 

Figyelmetekbe ajánljuk Lazarovic honlapját és Tumblr-jét is: nemcsak szórakoztató olvasmányok, de nagyon sokat lehet belőlük tanulni.
A könyvet ide kattintva találod, tökéletes karácsonyi ajándék vásárlásfüggő ismerőseid számára.

Forrás: divany.hu