Élj szabadon, védd a környezetet!

  • 2022. május 11.
  • Abigail
Szerző: 

Az újrahasznosítás régi szenvedélye. Nem véletlen, hogy éppen az az angol tévésorozat a kedvence, amelyben a műsorvezető a bolhapiacon vásárol kimustrált tárgyakat, amiket szellemes dizájn alapján átvarázsol – az egyedi darabokat pedig gyűjtők veszik meg. Gábor Gina írása a zipmagazinról.

A békéscsabai Gátszegi Szilvia évekig őrizgette a padláson egy zsákban a család régi farmereit, amiket nem volt szíve kidobni, no és érezte: egyszer jók lesznek valamire.

Azt meséli, három gyereket nevelt fel – ma már huszonévesek – és boldog, hogy számukra már természetes a szelektív hulladékgyűjtés, az újrahasznosítás, no meg az is, hogy manapság a nejlonzacskók helyett –a környezet védelméért–függönyökből varrott, könnyű bugyrokba csomagolják a boltban gyümölcsöt. Hiába, a fiatalok ebbe már belenőttek. Igaz – teszi hozzá –, náluk otthon is ezt látták. Amikor a gyerekei még kicsik voltak, Szilvia megismerkedett a patchwork technikával, márpedig a foltvarrás kiindulópontja is a maradék anyagok felhasználása. Meséli, hogy hajdanán – a gyerekek még csak kamaszodtak – elmentek együtt egy nyári fesztiválra, amire elvitte azt a patchwork takarót is, amit régi farmerekből varrt: arra ültek le a szabadtéri programon. Szilvia látta, ahogy az emberek rácsodálkoznak a mutatós darabra.

Az elismerő pillantások hatására hazafelé elhatározta, hogy lehozza a padlásról a régi farmerekkel teli zsákot…Így kezdődött nála a farmerek tudatos újrahasznosítása, és amikor elveszítette az állását, megfogalmazódott benne a szándék, hogy mindez a főfoglalkozása is lehetne. Ez a szép hobbi még egy nehéz időszakon is átsegítette: amikor súlyos betegséggel küzdött, és a kemoterápia alatt (az immunvédelem miatt) nem volt tanácsos a lakásból kimennie, újult erővel vetette bele magát a farmerek újrahasznosításába. A kreativitással munkába mélyedve képes volt megfeledkezni mindenről, a kész tárgyak pedig vigaszt és reményt adtak, hogy minden más ugyanúgy sikerül majd…

S hogy miért tesszük el a használt farmereket? Szilvia szerint nem véletlen, hogy sokan őrizgetnek egy-egy régi darabot. Egyfelől elnyűhetetlen az anyag, ami megkopva is gyönyörű, hiszen megannyi árnyalatban tud pompázni. Másrészt a farmercuccok tele vannak tetszetős részletekkel. Szépek a szegecsek, a gombok, egy-egy derékcímke, a duplatűzés. A farmer egy életérzést is sugall, a legtöbbünknek a szabadságot, a lendületességet, a lazaságot, a vagányságot jelenti. Nem véletlen, hogy ma minden korosztály szívesen hordja. Sokszor a farmerhez emlék is köti az embert: „ezt viseltem azon a fesztiválon”. Vagy: „ebben jártam, amikor rátaláltam a páromra”. „Ebben csinosnak éreztem magam, kár, hogy már nem férek bele”. A farmer előállítása persze, terheli a környezetet, ám újrahasznosításával – amellett, hogy megőrizzük az emlékeinket–, tetszetős tárgyat készítünk, és nem vásárolunk fölöslegesen új holmit. Szilvia mottója tehát: „Élj szabadon, védd a környezetet!”

A gyógyulás, majd egy költözés után új életet kezdve Szilvia a fantasztikus hobbiból mostanában alakítja ki JeansHacker nevű vállalkozását. Jeans: azaz farmer, a hacker szó pedig az eredeti jelentésében olyan nagy tudású szakembert jelentett, aki szakmáját lelkesedésből is űzte, akár „művészi” gondossággal. Egy mai „jeanshacker” pedig megannyi ötlettel, technikával különleges párnákat, rusztikus kaspókat, jópofa táskákat, szütyőket, hangszertokokat, ékszereket készít.

Pedig Gátszegi Szilvia eredeti végzettsége szerint szociológus és szociális munkás. Varrni az édesanyjától tanult, aki maga is varrónő: igen gondos munkák kerültek ki a keze alól világéletében. De a lányai csak háttal ülhettek a varrógéphez: mert nem akarta, hogy kövessék. Tudta, hogy milyen nehéz, fárasztó mesterség ez… Ám talán épp azért, mert tiltott volt számára (na meg, mert a kézügyességet is örökölte), Szilvia mindent megtanult, amit kellett. Az édesanyja pedig manapság már jó tanácsokkal is ellátja, ha megtorpan.

Hogy miként alakulnak ki a farmertárgyak? Szilvia Picasso mondását idézi: „Minden alkotásra irányuló tett először rombolásra irányul.”

Valóban, először ízekre szedi a farmercuccokat, azután minden részletet különleges, egyedi módon használ fel. Más kontextusba kerül egy-egy zseb– például fontos díszítőelemmé válik a párnán. A tűzött oldalvarrásból kialakuló farmercsíkot feltekerve nyaklánc-medált készít: közepre egy gomb kerül, vagy éppen egy kör, piros farmeranyagból: ez utóbbi medál a barázdált bakelitlemezeket idézi. És így tovább, mindegyik darab más és más.  Szilvia tele van ötletekkel, és élvezi, hogy egy-egy újrahasznosított farmernadrágból végül alig-alig marad maréknyi hulladék.

Hosszú távon azt is tervezi, hogy egy részét továbbadja annak, amit tud: leírásokat készít arról, miként lehet egy formás dobozt farmeranyaggal bevonni, vagy arról, hogyan újíthatunk fel egy ülőbútort, azaz miként lehet a farmert egy-egy szék kárpitozására alkalmazni. Később workshopokon tanítaná az újrahasznosítás fogásait, hogy akit érdekel, megtapasztalhassa, miként lehet az elkopott, de még tartós anyagból hasznos és szép tárgy.

 

Lead kép és cikk forrása: zipmagazin.hu