Elemek és akkumulátorok: irányelv helyett a jövőben uniós rendelet jön

A hatályos szabályozás, az elemekről és akkumulátorokról, valamint a hulladékelemekről és -akkumulátorokról, továbbá a 91/157/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2006/66/EK irányelv felülvizsgálata még több mint két évvel ezelőtt kezdődött. A kiterjesztett gyártói felelősségi szabályozások közül a elem-akkumulátorokra vonatkozó nem a legrégebbi, de az elmúlt 15 év alatt a termékek jelentősen változtak, amihez a szabályozás nem igazodott, csak apróbb, más uniós hulladékos szabályozásokból eredő módosítások voltak. Így a hordozható elemek és akkumulátorok gyűjtésére előírt legalább 45%-os arány helyett például 2016 óta nincs új cél.

Ezt a minimális gyűjtési arányt és hozzá begyűjtési hálózat létrejöttét a szabályozás a hordozható elemekre és akkumulátorokra írja elő a tagállamoknak. Ezek a mindenki által használt, kisméretű elemek és akkuk a közelben elérhető gyűjtőpontok hiányában könnyen a vegyes települési hulladékok kukáiban végezhetnék. Ipari felhasználású elemeknél és akkumulátoroknál, ahol a felhasználók száma jelentősen kisebb, az akkuk nagyobbak és gyakran közvetlen kapcsolat van gyártó és fogyasztó között, az aktív gyűjtés nem, csak a visszavétel biztosítása az előírás. A hatályos szabályozás megjelenése óta azonban számos, az irányelv szerint iparinak minősülő elem és akku már inkább a hordozhatóakhoz hasonló: az elektromos kerékpárok és pedelecek a fogyasztók széles köre számára elérhetőek és egyes “ipari” kéziszerszámok és akkuik is nagyon hasonlóak a háztartásokban használatos tásaikhoz és bármelyik barkácsboltban meg is vásárolhatóak. Indokolt, hogy ezek is széles körben és a fogyasztókhoz közel leadhatóak legyenek.

A korábbinál sokkal részletesebben és kiterjedtebben foglalkozik a szabályozás az elemek és akkumulátorok termékkövetelményeivel. 2030-tól egyes összetevő fémeknek, így a kobaltnak, nikkelnek, ólomnak és lítiumnak meghatározott arányban hulladék másodnyersanyagból kell lenniük a legalább 2 kWh kapacitású új termékeben. Az arányok 2035-től ólom kivételével növekednek és a hulladék másodnyersanyagok arányáról már 2027-től tájékoztatni kellene a fogyasztókat. Ezzel párhuzamosan a jövőben az újrafeldolgozás során minimálisan teljesítendő hatékonysági mutatók nikkelre, rézre, kobaltra, ólomra és lítiumra külön-külön meghatározásra kerülnének, míg eddig csak Ni-Cd-, ólom-, és egyéb akkumulátor besorolás szerint volt három arány.

“Az elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek és az újratölthető ipari elemek karbonlábnyomára vonatkozó szabályokat állapít meg. A követelmények ütemezésére úgy kerül sor, hogy először egy tájékoztatási követelményt kell teljesíteni a karbonlábnyomra vonatkozó nyilatkozattétel formájában. Ezt követi az elemek besorolása karbonlábnyom szerinti teljesítményosztályokba. Végezetül pedig, figyelembe véve egy külön hatásvizsgálat eredményeit is, az elemeknek meg kell felelniük az életciklusra vonatkozó maximális karbonlábnyom-küszöbértékeknek. A három követelmény teljesítésének határideje 2024. július 1-je a karbonlábnyomra vonatkozó nyilatkozattétel esetében, 2026. január 1-je a teljesítményosztályok esetében és 2027. július 1-je az életciklusra vonatkozó maximális karbonlábnyom-küszöbértékek esetében.”

A Bizottság szerint a rendeleti formával a tagországokban egységesebben alkalmazhatják majd a közös szabályokat. Így az unió közvetlenül a gyártók és a közvetítő szervezetek részére írná elő a visszavételi, gyűjtési, kezelési kötelezettségeket, beleértve a hordozható elemek és akkumulátorok minimális gyűjtési arányát. Utóbbit azonban a tagországoknak is teljesíteniük kellene.

A Bizottság sajtóközleménye angolul itt, az új szabályozással kapcsolatos kérdések és válaszok itt, az új rendelet tervezete magyarul itt olvasható.

forrás: https://www.dontwasteit.hu/2021/01/09/elemek-es-akkumulatorok-iranyelv-h...