Csak Magyarország nem halad a korral?
A tervek szerint az új hulladékhasznosító a dél-budapesti hőkooperációs rendszer részévé válhatna, de döntés még nem született az új szemétégető építésről.
Terítéken van egy új hulladékégető építése Budapest déli térségében – írta keddi számában a Világgazdaság, a FŐTÁV Zrt. műszaki vezérigazgató-helyettesére, Orbán Tiborra hivatkozva.
A vezérigazgató-helyettes tájékoztatása szerint egy hulladékégető egy hagyományos erőműhöz viszonyítva harmad-negyed áron adja a hőt, valamint csökkenti is az ország gázfelhasználását is. A FŐTÁV éppen most dolgozik a rákospalotai és az észak-pesti hőközpontok összekapcsolásán. Az ötmilliárd forintos projekt jövő tavasszal zárul, ettől kezdve a távhőellátásban nagyobb feladat jut a rákospalotai hulladékhasznosítóra.
A lap szerint hasonló szerepe lehet majd Dél-Pesten az új hulladékhasznosítónak is, miután a dél-budapesti hőkooperációs rendszer részévé válhat. Döntés azonban még nincs – írta a Világgazdaság.
Forrás: hvg.hu
A Humusz álláspontja a hírrel kapcsolatban
Egy újabb kommunális hulladékégető üzembe helyezése ellentétes az Európai Unió Hulladék Keretirányelvével, valamint a hatályos hulladéktörvénnyel, tekintettel arra, hogy a hulladékpiramis alapján fokozott egészségügyi és környezeti kockázatot jelent - az anyagában történő hasznosításhoz képest - a hulladék elégetése. Továbbá az égetés még termikus hasznosítás esetén is "csővégi" megoldás, és egyenesen ellentétes a hulladékmegelőzéssel és csökkentéssel.
A nálunk fejlettebb országok mind túlkapacitással küzdenek a hulladékégetés terén, ami jelentős gazdasági veszteséget okoz, és harcot jelent az alapanyagért, avagy a hulladékért olyan környezetben, ahol egyébként létezik az anyagában történő hasznosításra egy kötelezően elérendő, várhatóan progresszíven növekedő uniós célszám. Emiatt az égetésre történő fejlesztésekben már középtávon kódolt a veszteség. Egy ekkora beruházás hosszú évtizedekre bebetonozná a fővárost egy elmaradt, korszerűtlen hulladékgazdálkodási rendszerbe, kb. 20-30 év múlva is kiszolgáltatva a lakosságot az égetőmű rendkívüli költségeinek, és a kényszerből fenntartandó hulladéktermelésnek. Továbbá a tőkeintenzív technológiai beruházások a foglalkoztatottság szempontjából is hátrányosak az anyagában történő hasznosításhoz képest.
Tudomásunk szerint a pusztazámori lerakóba érkező hulladék mennyisége az elmúlt három évben folyamatosan csökkent, és már így is kb. a fővárosi kommunális hulladék 60%-át égetik, vagyis még egy égetőmű már „csak” a maradék 40%-ot tudná felvenni. Ekkor még nem is számolunk a házhoz menő szelektív gyűjtés és a komposztálási programokból eredő vegyeshulladék-csökkenéssel, továbbá a GDP függvényében mérséklődő hulladékmennyiséggel. Mi lesz ez esetben a pusztazámori lerakó sorsa, amely még legalább további 15 évre tervezett? Nem kérdés, hogy a lerakást a legrosszabb megoldásnak tekintjük, de a pusztazámori lerakóra eddig költött 3,5 milliárd forint jelentős összeg ahhoz, hogy átgondolatlan beruházást eredményezzen.
A szemétégetésnél jobb megoldást jelentenének azok a projektek, amelyek az anyagában történő hasznosítást mozdítanák előre, illetve ennél is előbbre valóak az újrahasználatot lehetővé tevő és népszerűsítő beruházások, pl. újrahasználati központok kialakítása. A Humusz Re: gondolatok a világról című projektje az újrahasználat különböző formáira hívja föl a figyelmet. Ennek szellemében belül kerül meghirdetésre Re-design: Gondold újra! pályázatunk, amelynek célja a régi, eredeti funkciójukban már nem működő használati tárgyak kreatív újragondolása.
