Cementgyár - öntsünk tiszta vizet a pohárba!

 Holcim? HCM? Hogy is van ez? Egy kis cementgyár történelem

Cementgyártás Hejőcsabán valóban 1890 óta történik, a modern értelemben vett gyár azonban a 70-es években jött létre. 1989-ben a magyar állam egy szabályos privatizációs eljárás során a részvények 33,34 százalékát eladta egy, a svájci Holcim cégcsoport érdekeltségi körébe tartozó cégnek. A Holcim azonban nem érvényesítette az egykori Cement és Mészművekkel (Cemű) szemben - melytől a Hejőcsabai Cement-és Mészmű Rt. (HCM) ingatlanokat és berendezéseket bérelt - elővásárlási jogát a hejőcsabai cementgyár többségi részvénycsomagjára, ami akkor derült ki, mikor 1993-ban az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) magához vonta a bérelt ingatlanokat és berendezéseket.

Kálmán János, aki jelenleg is a Magyar Cement ügyvezetője, egy konzorcium élén - amelynek a Magyar Cement is tagja volt - elindult az ÁVÜ pályázatán és kétmilliárd forintos vételárat kínált a hejőcsabai gyár részvényeiért szemben a Holderbank (a Holcim elődje) 1,1 milliárdos ajánlatával. Emiatt kezdődött a csaknem 20 évig tartó pereskedés, melynek során egyik fél sem kívánta saját tulajdonrészét eladni a másiknak, és mindkettő magáénak tekintette a cementgyárat. A vita 2011-ben csúcsosodott ki, amikor a gyárat be kellett zárni a rendezetlen tulajdonviszonyok miatt. Mára a vita eldőlt, és a gyár immár jogszerűen a HCM tulajdonában van, tehát ilyen téren nincs akadálya az újraindításnak, bár a Holcim jogutódja, az OZAG ezt nem ismeri el.

Nem mindenki örül az újraindításnak

Több miskolci zöld civil szervezet képviselői, és aggódó magánszemélyek létrehozták a Miskolci Cementgyár Stop! munkacsoportot, mivel úgy vélik, hogy a gyár újraindítása több kárral járna, mint haszonnal, figyelembe véve a lég-és zajszennyezést. Bár az üzem első fokon megkapta az egységes környezethasználati engedélyt, a Zöld Kapcsolat egyesület ez ellen fellebbezést nyújtott be arra hivatkozva, hogy az üzem túl nagy környezeti terhelést jelentene a városra nézve, és 2014-ben már az EU is kifejezetten kiemelt több térséget – köztük Miskolcot – ahol a légszennyezettség adatai jóval az átlagérték fölött vannak. Jogszabály is tiltja ilyen esetben a légszennyezettség további növelését (306/2010. korm. rendelet). Az, hogy a gyár a környezethasználati engedélyt mégis megkaphatta, azért lehetséges, mert a jogszabály új üzemek létesítésére vonatkozik, a cementgyár pedig technikailag nem minősül újnak.

A szállópor esetében évente 35 naptári napnál nem lehet több a 24 órás határérték túllépés, Miskolcon azonban már most is ennek két-háromszorosa az éves átlag. 2015-ben már nyáron és ősszel is el kellett rendelni a füst-ködriadó (szmogriadó) tájékoztatási fokozatát, pedig korábban ez csak a téli hónapokban volt jellemző. Ennek egészségügyi hatásait talán nem kell túlzottan részletezni, a légzőszervi megbetegedések és a tüdőrák kialakulásának kockázatát jelentősen növeli.

A cementgyár tulajdonosa azzal védekezik, hogy a gyárat modern szűrőberendezéssel látják el, zsákos porelválasztókat használva, melyek minimálisra csökkentik a szállópor-kibocsátást. A környezetvédelmi engedélyben vállalt kibocsátási értékek messze a megengedett határérték alatt maradnak. Kálmán János rágalmazás miatt büntetőfeljelentést tett a Cementgyár Stop! munkacsoport több tagja ellen, mivel úgy véli, hogy lejárató kampánnyal igyekeznek ellehetetleníteni a gyár megnyitását.

A Zöld Kapcsolat egyesület a környezethasználati engedély elleni fellebbezésében kifogásolja, hogy az engedélyben nincs szó arról, hogy milyen módon kívánja a cementgyár tartani ezeket az értékeket, illetve, semmiféle szankció nincs arra vonatkozólag, hogyha mégis e vállalt értékek fölé menne a káros anyag kibocsátás, ameddig az a megengedett határérték alatt van. A szervezet szerint a gyár által vállalt értékeknek kellene kötelező érvényűnek lenniük, hiszen azt állítják, hogy rendelkeznek azzal a technológiával, amivel ezt biztosítani tudják. Kifogásolják azt is, hogy bár történtek mérések a gyár hatásterületén a jelenlegi szennyezettségre vonatkozóan, a környezethasználati kérelemben a cementgyár ezekből csak a 2014-es értékekre hivatkozik, holott vannak adatok a korábbi évekből is. (Bár már a 2014-es évben is jelentősen meghaladta pl. a szállópor értéke az évente engedélyezett 35 esetet, de más szennyező anyagok esetében is volt túllépés.) Ha tíz évre visszamenőleg vizsgáljuk az adatokat, azt mutatják, hogy 2011 előtt (mikor a cementgyár még működött) sokkal rosszabb volt a helyzet, majd bezárása után valamelyest javult. Érdemes tudni, hogy korábban a gyár egy kemencével működött, most kettővel szeretnék üzemeltetni.

De nem csak a szállópor miatt aggódnak a környezetvédők, hanem a hulladékégetésből származó egyéb káros anyagok miatt is. A gyár ugyanis vegyes technológiával, szén-és hulladékégetésből származó hővel üzemelne. A környezetvédelmi engedély szerint évi 54 000 tonna hulladék elégetését (gumi, műanyag, fa, stb.) tervezik, a gyár igazgatója szerint azonban az alkalmazott technológiának köszönhetően a folyamatból nem jut jelentős mennyiségű káros anyag a levegőbe.

Járulékos terhelések

A gyár újraindítása esetén azonban nem csak a gyártási folyamat során keletkező káros anyagok jelentik a problémát. Az alapanyag (hulladék) beszállítása nagyrészt közúton történne, ami jelentősen megnövelné a lakóházak tövében elhaladó 3-mas út forgalmát (507 db teherautó elhaladás/nap), ez jelentős levegő-és zajszennyezéssel járna. A zajterhelés miatt egyébként a gyár korábbi működésének idején szabták már ki bírságot az üzemre, jelenlegi tulajdonosa azonban azt mondta, hogy ezen is tudnak segíteni a modern berendezések által.

A Tapolca melletti nagykőmázsai mészkőbánya újranyitása is szerepel a tervek között, ahonnan szállítószalag vezet a gyárba – ez pedig nem épp kedvezően hatna az ott kialakult üdülőövezetre. Ráadásul, ha a szalag meghibásodik – amire korábban is többször volt már példa – akkor a mészkövet közúton, az üdülőövezeten keresztül kell szállítani.

Summa summarum – előnyök és hátrányok, lehetséges hatások

A gyár újranyitása kb. 300 munkahelyet teremtene Miskolcon, és iparűzési adója által hozzájárulna a városi költségvetéshez. Azonban, még ha tartani is tudja a vállalt káros anyag kibocsátási értékeket, a már eleve rossz, határértéket messze túllépő Miskolc levegőjének jelentene további terhelést. Nem tudható biztosan, de sejthető, hogy mindez – legalább a hatásterületen lévő – ingatlanok értékének csökkenéséhez vezethet, valamint a tapolcai turizmus is kárát látná, ami hosszú távon nem csak a környező városrészekre és településekre nézve – Martin kertváros, Görömböly, Hejőcsaba, Kistokaj – lenne negatív hatással, de egész Miskolcra. Az is kérdéses, hogy a környezetbarát buszokat felvonultató „Green City” elképzelésbe hogyan illeszthető be egy cementgyár újraindítása, pláne a lakóövezetben.

Nyilvánvaló, hogy a városnak minden új munkahely jól jön, és azoknak a családoknak, akik ez által jutnak anyagi biztonsághoz, hatalmas segítség, de érdemes feltenni azt a kérdést is, hogy milyen áron, és hosszú távon vajon tényleg megéri-e?

Forrás
http://miskolcadhatott.blog.hu/2016/04/07/cementgyar_ontsunk_tiszta_vizet_a_poharba