Betétdíjas alsónadrág – de ki veszi majd vissza?
Az a bajom ezzel, hogy a betétdíjas rendszert sem a minél több csomagolóanyag eladásában érdekelt gyártók, sem pedig a maximális alapterület-kihasználásban és költségminimalizálásban érdekelt kereskedõk, sem pedig a minél több hulladék kezelésérõl számlát adó hulladékkezelõk nem támogatják.
A betétdíj alkalmazásának több célja is lehet.
Speciális hulladékkezelés miatt
Az egyszerhasználatos ceruzaelem kerülhet betétdíjas módon forgalomba, tehát az ára 150 Ft + 100 Ft betétdíj. Vásárláskor 250 Ft-ot fizetünk érte, de ha kimerült és visszavisszük a vásárlás helyszínére, akkor visszakapjuk a 100 Ft betétdíjat. A boltban összegyűjtik és speciális ártalmatlanításra átadják az elemeket, tehát egy nagyon fontos környezetvédelmi cél valósulhat meg azzal, hogy minél nagyobb mennyiségben eltérítjük őket a hulladéklerakóktól.
Újrahasználatra / újratöltésre ösztönzés céljával
A Propán-bután palack betétdíjas módon kerülhet forgalomba, tehát az ára mondjuk 5000 Ft + 2500 Ft betétdíj. Vásárláskor tehát 7500 Ft-ot fizetünk érte, majd ha kifogyott, akkor visszavisszük a vásárlás helyszínére. Visszakapjuk a 2500 Ft betétdíjat, a palackot pedig újratöltik. A vásárlónak nem kell fizetnie minden alkalommal a csomagolásért, a környezetnek pedig nem kell elviselnie minden egyes csomagolás készítéséhez szükséges nyersanyag és energia előállításának és szállításának környezetterhelését. Évek múlva, mikor a csomagolóanyag már nem alkalmas újratöltésre, akkor anyagában tökéletesen újrahasznosítható.
Véleményem szerint a betétdíjas rendszerek sokkal rugalmasabbak a szelektív hulladékgyűjtésnél.
Hiszen a betétdíjas rendszer mind újrahasználatra / újratöltésre, mind újrahasznosításra alkalmasabb, mint a szelektív hulladékgyűjtés.
Egy megfelelően megszabott betétdíjú termék vagy csomagolóanyag ugyanis min. 95%-ban visszakerül az eladás helyszínére, a visszaváltókba és innen újratöltésre vagy újrahasznosításra szállítható. Ebben az esetben italcsomagolások miatt tehát milliós költségű szelektív hulladékszigetek telepítésére nincs szükség.
Az újrahasználat nem érdeke a gyártóknak, minél többet akarnak eladni a kérészéletű csomagolóanyagból. Az újrahasználat jelenleg nem érdeke a kereskedőnek, mert csak alapterületet foglal a sok üres göngyöleg és még fizetheti a visszaváltó embert vagy automatát. Az újrahasználat kevesebb települési szilárd hulladékkal jár, ezt mindenki elismeri. Elterjesztése a hulladékkezelőknek, a szolgáltatóknak sem érdeke, mert minél több hulladék kezeléséről szeretnek számlát adni az önkormányzatoknak (akik ezt az általunk befizetett adókból rendezik).
A környezet és a lakosság szempontjainak érdekében nagyon nagy szükség van tehát a betétdíjas kötelezettség előírására, mivel a fentiekből következik, hogy önkéntes alapon nem fog elterjedni. A betétdíjas kormányrendelet tervezete jelenlegi formájában kötelezően előít betétdíjat nem tartalmaz, de reméljük, hogy környezetpolitikusaink, illetve a zöld minisztérium még észbekapnak és módosítják a tervezetet.
Különben hipergyorsan elbúcsúzhatunk a még létező csekély számú újrahasználati céllal működő betétdíjas rendszertől is.
Tömöri Balázs
