Az ÖKO-Pannon 100 lépése

Ha az ember a HuMuSz munkatársaként megy el egy ÖKO-Pannon által szervezett sajtótájékoztatóra, akkor azért benne motoszkál a kisördög: vajon mit mondanak majd a szelektív gyűjtésről azok, akik a hulladékból élnek? Vajon elhangzik-e az a szó, hogy MEGELŐZÉS?
A megelőzés nem került szóba. De legyünk őszinték: a Fővárosi Önkormányzat, az FKF Zrt. és az ÖKO-Pannon Kht. gondozásában megjelent tájékoztató füzetecskében azért írnak róla. Mint ahogy a komposztálásról, azon belül a házi komposztálás lehetőségéről, megemlítve a HuMuSzt is.
De térjünk vissza a felmérés eredményeire. Anélkül, hogy száraz statisztikai adatokkal, táblázatokkal és diagramokkal untatnék bárkit is, néhány – szerintem – érdekes adatot hadd említsek meg.
A megkérdezettek – 18 év feletti magyar lakosság – csupán 4 %-a nem hallott még a szelektív hulladékgyűjtésről. Magyarországon 2,5-3 millió lakos gyűjthetné külön a hulladékot, de érdekes módon a megkérdezettek 3/4-e tudta úgy, hogy a lakóhelyén van lehetőség a szelektív gyűjtésre. Valószínűleg azért mert azzal azért tisztában vannak az emberek, hogy ez egy pozitív dolog, és szerettek volna megfelelni ennek az elvárásnak. Esetleg mást értettek szelektív gyűjtés alatt, mint a felmérés készítői. Azok közül, akik azt mondták, hogy a településükön nincs mód a szelektív gyűjtésre (összes megkérdezett 22%-a) 13 % mégis ezt teszi. Talán más településre hordja. Talán szelektálásnak gondolja – szerintem helyesen – a szerves anyagok különgyűjtését és házi komposztálását is. Esetleg szelektál és éget. Vagy tényleg csak jobb színben szeretné feltüntetni magát.

A felmérés szerint a jelenleg nem szelektálók 2/3-a elkezdené, ha a körülmények megfelelőek lennének. Hogy miért nem szelektál, aki nem szelektál?
- Mert messze van a gyűjtőhely
- Az otthoni körülmények nem adottak a különválogatásra
- Nem tudja, hogy hogyan kell
- Szerinte nincs értelme, úgyis összeöntik az egészet
- Fizetni kell a zsákért
- És így tovább...
A válaszadók 38 %-a hozta fel indokként az ismeretek hiányát, 66 %-nál a hajlandóság hiányzott. Az elsőt talán könnyebb megszüntetni. A másodiknál talán az adhat némi optimizmusra okot, hogy a szelektálás a 40-59 éves értelmiségi, magasabb iskolai végzettségűek körében a legnépszerűbb, akik véleményformálók lehetnek egy adott településen. Trendi dolog a környezetvédelem!

Azokon a településeken, ahol van szervezett szelektív gyűjtés, 91 %-ban a a hulladékszigetes megoldás, 21 %-ban a házhoz menő, és 6 %-ban a hulladékudvar az elérhető. Természetesen vannak átfedések, hiszen van, ahol az egyes hulladékfajtákra különböző megoldások is adottak.
Érdekes módon arra a kérdésre, hogy ha csak egyféle lehetőség lenne, melyiket választanák, még mindig többen (51 %) válaszolták, hogy a gyűjtőszigetes megoldást, mint a házhoz menőt (44 %) és a hulladékudvart (csupán 3 %). Lehet, hogy mégsem lusták az emberek? Vagy egyszerűen nincs is a köztudatban, hogy mit jelent a házhoz menő gyűjtés?

A begyűjtött hulladék mennyisége szempontjából az ÖKO-Pannon szerint is sokkal hatékonyabb a házhoz menő gyűjtés, mégis gondos pénzügyi mérlegelésnek kell megelőznie a döntést, hogy az adott településen, vagy kerületben melyik módszer az ideális, hiszen a házhoz menőnek sokkal magasabb a fajlagos költsége. Egyébkét is, ez a szelektív gyűjtés evolúciós folyamata: az első generációban mindenhol gyűjtőszigetes megoldás volt.
Ez tény. Az EU ezt támogatta. Milliókat költöttek a települések a gyűjtőszigetek kialakítására. Most pedig milliókat költenek arra, hogy a szigetek mellett lepakolt szemetet összegyűjtsék. Budapest konkrétan 700 millió Ft-ot költött erre 2008-ban, ami 100%-kal több, mint amennyi 2007-ben volt.
Hogy mit akarnak tenni ez ellen? Kommunikációs kampányba fognak.
Hogy miért nem tud önfenntartó lenni a szelektív gyűjtés? Ha most a másodnyersanyagok piacának összeomlásától eltekintünk, akkor például azért nem, mert erre kell költeni a pénzt.
A házhoz menő gyűjtést állítólag nem lehet mindenhol és nem lehet minden frakcióra bevezetni. Például azért nem, mert egyes lakók képesek éjjel kidobni az üveget, felébresztve ezzel az egész házat. (Biztos, hogy ugyanarról beszélünk?!)
Az viszont örvendetes dolog, hogy a szelektív gyűjtőkbe beledobott hulladék meglehetősen tiszta, csupán 5-6 %-a nem odaillő szemét.
Nagy probléma az, hogy sokan még mindig úgy gondolják, azért nem érdemes szelektálniuk, mert aztán a lerakón úgyis összeöntik a hulladékokat. Nem látják az emberek a hasznosítás folyamatát, mindennapjaikban nem találkoznak másodnyersanyagokból készült termékekkel, illetve nem tudatosul bennük, hogy az a fogas, szemétlapát, kerti pad, thermopulóver bizony az általa szelektíven gyűjtött PET palackból készült.

A újrahasznosító ipar hatalmas fellendülést élt meg az utóbbi 5 évben, egészen tavaly őszig. Akkor a gazdasági válság hatására kb. 25 %-os visszaesés mutatkozott az ipari szférában, ami miatt általában csökkent a nyersanyagigény, mint ahogy a másodnyersanyagok piaca is. Azonban még mindig csak 15 %-ot tesz ki a lakosságtól származó nyersanyag, a többi ipari és kereskedelmi hulladékból származik. Így aztán a recesszió a lakosságot nem érinti annyira súlyosan, hogy ez veszélyeztetné a szelektív gyűjtőrendszer fejlődését.
A tanulmányból az ÖKO-Pannon Kht. legfontosabb tanulságként azt vonta le, hogy örvendetesen sokan – szinte mindenki – tudja, hogy mi az a szelektív gyűjtés. Azt is tudják, hogy ez jó dolog és többé-kevésbé azt is, hogy hogyan kell ezt csinálni. És már akár 100 lépést is hajlandók lennének megtenni azért, hogy a gyűjtőszigetekre vigyék a hulladékukat. Már az, aki ezt eddig is megtette.
A HuMuSz, úgy látszik, lustább ennél. Mi csupán tíz lépést ajánlunk megtenni a hulladékcsökkentés érdekében. Igaz, ez a tíz lépés nem arról szól, hogy a szelektív gyűjtőszigetek körüli szemétkupacokat kerülgessük. Nem gondoljuk, hogy feltétlenül végig kellene járnunk olyan utakat, amikről kiderültek, hogy kerülőutak. Mi megpróbáljuk a rövidebb utat választani. A mi tíz lépésünkben is szerepel a szelektív gyűjtés, de sokkal nagyobb hangsúlyt fektetünk a házhoz menő gyűjtésre, mert hatékonyabb.
De a legrövidebb út a nulla hulladékhoz mégiscsak a megelőzésen és az újrahasználaton keresztül vezet.