A brit Greenpeace szerint minden évben mintegy 1,3 milliárd fekete műanyag tálcát használnak az emberek az Egyesült Királyságban, melyek legtöbbje hulladéklerakóba kerül – írja a Metro.
A valós idejű termelés, logisztika és készletezés áramvonalasíthatja a vállalatok ellátási láncát. Ez leginkább a romlandó termékeket kezelő ágazatoknak jó hír, mint például az élelmiszeripar. A dolgok internetén egymással csatlakozó okos gépek és szenzorok csökkenteni fogják az élelmiszerek kidobását. A technológia bérelhető, nem feltétlenül kell megvenni.
Egy 16 éves holland fiú 2011-ben Görögországban nyaralt, és amit ott látott örökre megváltoztatta az életét. Búvárkodás közben arra lett figyelmes, hogy ahelyett, hogy a színes élővilágban gyönyörködne, egyre-másra kerülgeti a nejlonzacskókat, melyekből szinte a halaknál is több volt. Ez volt az az életreszóló „élmény”, ami miatt minden esély megvan arra, hogy a még mindig csak 23 éves fiú egyszer elnyerje „az óceánok megmentője” címet.
Manapság mindenki törekszik az energiahatékonyságra, és amikor valaki kiszámolja a házával kapcsolatos költségeket, rájön, hogy az elektromos áram és fűtés után következő legnagyobb költség a szennyvízelvezetésé. Ezt lehet jelentős mértékben, akár 50 százalékkal csökkenteni a komposztálóvécével. Aminek másik nagy előnye, hogy nem romlik el, szemben egy vízöblítéses vécével.
Az EU betiltja az egyszer használatos műanyagvillákat. Hurrá! Örülünk a hírnek, aztán elmegyünk a bevásárlóközpontba és megvesszük az egyenként csomagolt szenegáli paradicsomot. A National Geographic külön lapszámot szentel a műanyagszemét problémájának. Hurrá! Aztán beledugják a lapot egy (állítólag környezetbarát) műanyagfóliába. Én meg elmegyek sétálni a kutyákkal, aztán műanyag zacskóba teszem a kutyaszart. Hát tényleg ennyire hülyék vagyunk?
Rendezvényünk célja, hogy felhívjuk a jogalkotó, az állami-, környezetvédelmi-, vízipari szervezetek figyelmét a mikroműanyagokkal kapcsolatos kutatások eredményeire és a megelőzés lehetőségeire. Rendezvényünk kapcsolódik a Nemzetközi Duna-naphoz és a Műanyag-, és a Duna Stratégia célkitűzéseihez. Ingyenes konferencia a KSZGYSZ szervezésében.
A mikroműanyagok kutatása az utóbbi 10 évben a tudomány középpontjában áll: Legfőbb forrásuk a szintetikus szövetből készült ruhák mosásából, kozmetikai szerekből, valamint a környezetben jelen lévő műanyaghulladékok fizikai-kémiai aprózódása útján kerül a környezetbe. 2017 júliusában a Wessling Hungary Kft. és a PET Kupa kezdeményezésére mérésre került a mikroműanyag-tartalom a Tiszában, ami alapján elmondható, hogy óránként közel 200 millió darab mikroműanyag úszik le a Tiszán. Ezen adatok a nemzetközi eredmények tükrében is jelentősek (Nature Geoscience 2018). Read more about Mikroműanyagok a körforgásban
A határozat hatalmas lépés az egészségünk megvédése érdekében, és megmutatja, mekkora szükség van a hormonkárosító anyagok beazonosításának és használatának mihamarabbi EU szintű szabályozására.
Néhány napja bejárta a magyar internetet is a hír, hogy az Európai Bizottság betiltana egy sor mindennapos műanyagterméket, például a műanyagtányérokat vagy a szívószálakat, sőt még a fültisztító pálcikákat is. Bár még csak egy javaslatról van szó, már ez is elég nagy zúgolódást váltott ki, úgyhogy érdemes megnézni, miről is van szó pontosan, megéri-e ez a nagy felhajtás, és mit fogunk tudni használni, ha tényleg egy sor műanyagterméket betilt az EU.