Lakosság

Egymásnak ellentmondó sajtóhíreket olvashattunk a visszaváltható, újratölthető italcsomagolások piaci részesedésének változásáról. Nézzük, hogy mi lehet emögött...

Az alábbiakban szeretném egy országos problémára felhívni a figyelmüket. Mi környezetvédők, sokkal többet nem tehetünk annak érdekében, hogy az emberek abbahagyják a településeik körüli tarlók és rétek felégetését, mint hogy a létező fórumokon elmondjuk, hogy az égetés káros és felesleges is. a kérdés az, hogy jut ez el a vidéki háztartásokba, a mezőt felgyújtó emberekhez. Biztos vagyok benne, hogy ha a gyújtogatók megfelelő felvilágosítást kapnának arról, hogy mik pontosan tettük következményei, java részük felhagyna e környezetszennyező tevékenységgel.

Csehországban a hulladékos helyzet nem nagyon különbözik a miénktől. Friss EU tagként nekik is teljesíteniük kell az Unió a csomagoló-anyagokat érintő előírásait. Ezt vállalják is, azaz nem kértek mentességet (Portugália és Görögország 2009-ig haladékot kértek). A prágai csomagolós koordináló szervezet, az EKO-KOM szerint 2005-ben a csomagolóanyagok kb. 60%--t gyűjtik majd vissza. Persze ha a cseh adatkezelés is hasonló a magyar gyakorlathoz, akkor tudjuk, hogy ezt az adatot kis fenntartással kell kezelni. Cseh szakértői körökben éles vita folyik a műanyag ill. az üvegpalackok esetleges visszavásárlásáról. Míg a környezetvédelmi minisztérium mérlegeli, de habozik, a kereskedők egészen határozottan ellenzik. (Honnan ismerős ez nekünk…?)

Olaszországban a gazdasági növekedést is megelőzve tovább nőnek a szeméthegyek (a városokban egy évtized alatt 17%-kal nőtt a keletkező hulladékok mennyisége). Az egy főre jutó háztartási hulladéktermelés ma átlagosan 523 kg. Ez az érték azonban nagymértékben eltérhet a különböző városokban: a déli területekhez képest az északi nagyvárosokban viszonylag kedvezőbb a szeméthelyzet, de az egy főre számított érték ezekben is gyakran eléri a 600-700kg-ot.

Kétnapos tanulmányúton jártunk a délkelet-angliai Suffolk megye Ipswich városában. Az ember lánya elég szkeptikus, amikor ilyen tanulmányútra indul, lesz-e egyáltalán értelme, nem csak pénzkidobás és ökológiai lábnyomunk növelése egy ilyen kiruccanás. Ezúttal a nehézkesen indult kapcsolatfelvétel és szervezés ellenére nagyon gazdag, tartalmas, profin megszervezett programban volt részünk, vendéglátóink igencsak kitettek magukért. a hulladékgazdálkodás valamennyi részterületéről kaptunk gyakorlati ízelítőt a megelőzéstől kezdve az újrahasználaton és újrahasznosításon keresztül az ártalmatlanításig.

Két lángoló hulladéklerakót mutat a tévé. Nagy az öröm, én az ablakból követhetem az eseményeket, csodálom az égbe szökő füstoszlopot, a krumplihéjból és műanyag zacsikból felszökő méteres lángokat.

Az itt bemutatandó módszer a hagyományos szennyvízszikkasztásból kialakított alagcsöves öntözési rendszer.

Június 11-12-én a hulladékégetés alternatíváit népszerűsítő és az ártalmatlanítást elvető új európai hálózat megalakulásának biztosítottunk helyszínt.

Amióta a HuMuSz a European Environmental Bureau (EEB) tagja, egyre több külföldi szervezettel, hálózattal kerül kapcsolatba. Jó érzés látni, hogy a világ számos pontján működnek olyan csoportosulások, amelyek hasonló célokért dolgoznak, mint mi. Az alábbiakban egy olyan nemzetközi szervezetet mutatunk be (GAIA), amely alapvetően a hulladékégetők ellen ill. az égetők alternatíváinak elterjesztéséért szerveződött, az elmúlt pár évben azonban „érdeklődési köre” jócskán kiszélesedett.