Hangyabazár
Szemétről, hulladékról sokat lehet hallani mostanában, azonban csak a lerakás, szelektálás tűnik fontosnak. Ha valóban fontosnak tartjuk a szemét, hulladék problematikáját, akkor elsősorban a megelőzésre, a minél többszöri felhasználásra kell törekednünk. De igazából a hulladékgazdálkodás bármely lépcsőfokán szeretnénk is előremozdulást elérni, a beruházások mellett legalább annyira fontos a tudatosítás, az emberek meggyőzése annak hasznosságáról. Hiába helyezünk ki színes kukákat, ha azok tartama egybeöntve indul majd tovább, és csak a válogató állomáson kerül újra kategorizálásra. Hiába az igyekezet, ha kezünkből már jóval a gyűjtőedény előtt kiveszik a hulladékot, és ha a lakosság nagy része számára lehetetlen küldetés a termelt hulladékok 2-3-4 típus szerinti különválogatása.
Egy kortárs műalkotást egyes darabjaitól szabadította meg a takarítónő egy mannheimi templomban még január végén. Az alkotás készítője nem esett teljesen kétségbe, és a vödröt, amiben megtalálta a kidobott darabokat, beleépítette művébe.
“A hulladékemberek húsz konténerbe zsúfolva utaznak körbe-körbe a Fölgolyón, mint a fogyasztói társadalom menekültjei. A hulladékemberek a mi tükörképeink, hiszen hulladékot gyártunk és hulladékká válunk. A ma kólás üvege lesz a jövő archeológusainak lelete, jelenkorunk piramisai pedig a szemétdombok, melyeken a fogyasztói társadalom nevelgeti bimbóból virággá sajátos civilzációját. Gyermekeink a kólásüveg, a Red Bull, a háborúk és az olaj gyermekei. A gazdagok szemetét szegények gyűjtik, a szegényekét a legszegényebbek, az igazán nélkülözők pedig gödröt ásnak a Szahara homokjába, hogy hulladékból rakott tűznél melegedhessenek. És lassan mindent ellep a sátáni kutyák ugatásának sűrű, fekete felhője. De csak egy év kell, és a hulladékot majd belepi a homok, a szemétgödör helyén pedig luxushotel épül.”