Újrahasználat

Egy új üzleti modellnek köszönhetően zöldebb lehet a divatipar. A környezettudatosság és a ruhavásárlás eddig nemigen fért meg együtt, hiszen a nemzetközi fast fashion ruhamárkák hírhedtek arról, hogy tevékenységük milyen negatív hatással van a természetre. Egyrészt az óriási alapanyag- és energiaigény, másrészt a több ezer kilométeres szállítás (Kínából, Bangladesből stb.), harmadrészt a gyakran vacak minőség miatt, mert ezek a ruhák pár viselés után legtöbbször a szemétben végzik. Ha meg nem, akkor jó esetben mennek a jótékonysági szervezeteknek, mert a divatcégek folyamatosan azt sulykolják a vásárlókba, hogy kövessék az állandóan változó trendeket. Vagyis amit két hónapja megvett az ember, mert szuperdivatos volt, azt nemsokára ciki lesz felvenni.

Egy háztartás konyhájában a főzésen kívül talán a mosogatással töltjük el a legtöbb időt. Persze sok otthonban már megtalálhatóak a mosogatógépek, amik rengeteg időt és energiát tudnak megspórolni nekünk, és bár vizet és energiát fogyasztanak, mégis nagyon megkönnyítik a dolgunkat. Ezeknek a modern gépeknek a vízfogyasztása kevesebb, mint amennyivel ugyanazt a mennyiségű edényt kézzel elmosogatnánk.

Valószínűleg mára már senki nem kapja fel a fejét, ha meghallja, hogy valaki albérletben lakik, ez ugyanis teljesen elfogadott, sőt bizonyos helyeken preferált alternatíva is, arra azonban biztos kevesen gondoltak eddig, hogy nemcsak a lakásukat, hanem a benne lévő bútort is lehetne bérelni. Az Ikeának hála a jövőben azonban ez is megtörténhet, a svéd cég vezérigazgatója szerint ugyanis a vásárlók egyre ritkábban érzik azt, hogy birtokolniuk kell ingóságaikat – írja a Telegraph.

El kell ismernünk, hogy a műanyag mindenhol körülvesz minket: akár a tengerparton, akár az utcánkban sétálunk, akár az országúton megállunk. Vitathatatlan, hogy a műanyag sok tekintetben hasznos társadalmunk és gazdaságunk számára. De túlságosan nagy az a mennyiség, amelyet mindössze egyszer használunk, utána pedig eldobunk. Ha tiszta strandokat, tiszta óceánokat és tiszta utcákat akarunk látni, ezen változtatnunk kell.

A nyolcvanas években óriási divat volt az Ecseri piacról szerzett ezüst, esetleg alpakka kanálból vagy villából hajlított karperec. Akkoriban még senki nem hívta az ilyesmit upcyclingnak (ejtsd: apszájkling), pedig pont ez volt: így nevezik, ha nemcsak újrahasznosítunk (azaz recycling), hanem magasabb (up), művészi szintre emelünk egy használt, kidobott tárgyat, alapanyagot.

Akár már egy fél mozijegy áráért biztosak lehetünk benne, hogy hasonló darab sosem fog szembejönni velünk az utcán.

Az Eurostat statisztikája szerint, egy átlag magyar 385 kg szemetet termel évente, de pár okos cserével ez a szám könnyedén csökkenthető.

Megelégelték a brit törvényhozók, hogy elárasztják az ország szemeteseit és utcáit az eldobható kávéspoharak, ezért azon gondolkodnak, hogy bevezetik az ún. tejeskávéadót az ilyen poharakra.

2018-tól már Görögországban is fizetni kell a környezetszennyező műanyag zacskókért. Mostantól négy centbe kerül egy, de jövőre már dupla ennyibe is kerülhet.

Míg tavaly 1,47 milliárd, addig idén várhatóan 1,53 milliárd új okostelefon talál gazdára világszerte az IDC piackutató cég adatai szerint. Hatalmas mennyiség ez, és érdemes belegondolni abba, hogy ha ennyi új mobil kerül piacra, akkor vajon mennyi régi landol majd a fiókok mélyén. Vélhetően tetemes mennyiség, még akkor is, ha a régebbi telefonok jó részét újraértékesítik, elajándékozzák vagy újrahasznosítják.