Civilek

Éles diplomáciai és gazdasági feszültség alakult ki a ciprusi központi kormányzat és az önkormányzatok között, miután a Mezőgazdasági Minisztérium bejelentette szándékát egy új hulladéklerakási adó (úgynevezett „burial fee”) bevezetésére. A Ciprusi Önkormányzatok Szövetsége szerint a tervezett intézkedés „katasztrofális” pénzügyi helyzetbe hozná a helyi hatóságokat, a költségeket pedig végül a lakosságnak kellene megfizetnie. A polgármesterek szerint az állam saját infrastrukturális kudarcait próbálja adókkal palástolni.

A kutatók azt is kimutatták, hogy a városi levegőben „óriási” mennyiségű mikroműanyag lebeg, jóval meghaladva a korábbi becsléseket. A mikroműanyagok beszivárognak a zöldterületekbe, amelyeket gyakran menedéknek tartanak a szennyezett városokban, miközben a szakértők „potenciális egészségügyi kockázatokra” figyelmeztetnek.

A Haifai Egyetem kutatói dokumentálták, hogyan épül be a műanyag a Holt-tenger üledékes rétegeibe. A kutatás szerint a tó partján keletkező új teraszok az elmúlt két évtized szennyezési hullámait őrzik, létrehozva egy olyan geológiai réteget, amely évezredekig hirdetheti az emberiség környezetpusztító hatását.

Minek szelektíven gyűjteni a hulladékot, ha úgyis összeöntik? – teszik fel a kérdést sokan még manapság is, amikor kifejezik értetlenségüket a szelektív hulladékgyűjtés kapcsán. Pedig ez tévhit, a szelektíven összegyűjtött hulladék további sorsa pedig nem titok.

A közparkok zöldfelületeinek fenntartása folyamatos feladat, ezért kulcskérdés a kiszámítható, alacsonyabb gondozási igényű növénykiültetés. Az évelőágyás megfelelő tervezéssel egész éven át díszít, miközben csökkentheti a beavatkozások számát és a parkfenntartási költségeket.

Sokkoló eredményeket hozott a Buenos Aires tartomány tengerparti szakaszain végzett nyolcadik éves hulladékfelmérés. A Recobo hálózat által közzétett adatok szerint a regisztrált tengeri hulladék több mint háromnegyedét műanyag alkotja. A felmérés rámutat: a cigarettacsikkek és a mikroműanyag-töredékek jelentik a legnagyobb fenntarthatósági kihívást az argentin partvidéken.

Burundi legnagyobb városa és gazdasági központja, Bujumbura kritikus hulladékgazdálkodási kihívásokkal küzd. A szilárd hulladék, különösen a műanyag palackok és zacskók ellenőrizetlen felhalmozódása a városi vízcsatornákon keresztül közvetlenül a Tanganyika-tóba jut. Ez a folyamat nemcsak az ökoszisztémát rombolja, hanem veszélyezteti a lakosság ivóvízbázisát és a helyi halászatot is.

A tudósok szerint a vízhiány és a vízkrízis már nem elegendő leírása a világunk valóságának, ezért javasolják az új kifejezést, a vízcsődöt.