Lakosság

Gyakori érv a klímaváltozással kapcsolatos társadalmi vitákban, hogy az olyan egyéni, mindennapi környezettudatos döntések, mint a szelektív hulladékgyűjtés vagy a húsmentes étkezés, valójában káros figyelemelterelések. Sokan úgy vélik, hogy ezek az apró tettek hamis megnyugvást adnak az embereknek, így a lakosság kevésbé fogja követelni a rendszerszintű, nagyobb horderejű környezetvédelmi reformokat. A Nature portfólióhoz tartozó npj Climate Action tudományos folyóiratban közzétett, négy éven át tartó kutatás most pontos, kvantitatív adatokkal tesztelte ezt az állítást.

Az Altstoff Recycling Austria AG (ARA) vállalati partnereivel közösen elindította a „Jeder Wurf zählt” (Minden dobás számít) elnevezésű edukációs kezdeményezésének negyedik felvonását. Az osztrák országos kampány fő célja a lakosság figyelmének felhívása a csomagolóanyagok nyersanyagként betöltött értékére, valamint a könnyű- és fémcsomagolások helyes szelektív gyűjtésének ösztönzése, annak érdekében, hogy ezek az értékes erőforrások a gazdasági körforgásban maradjanak.

Összesen csaknem egymillió hektárnyi szántóföldön kellene megváltoztatni a művelési ágat vagy a módot az Alföldön egy friss kutatás szerint. Ilyen kiterjedésű tájhasználatváltás már érdemben javíthatná a vízháztartását és mérsékelhetné az immár sorozatossá és katasztrofálissá váló aszálykárokat. Az elképzelés elsőre meredeknek hangzik, pedig a kíméletlen valóság az, hogy szinte a teljes területen már most is csak támogatások tartják így-úgy lélegeztetőgépen a jelenlegi formájában folytatott agrártevékenységet. Az egyre sürgetőbb tájhasználatváltáshoz egyvalami égetően hiányzik: az azt pontosan megalapozó analízis. Jelenleg néhány éhbéren működő tudományos műhely foglalkozik a témával, holott egyetlen tűzijáték árából csodákat lehetne tenni ebben a kutatói világban.

Az Egyesült Államok legnagyobb elem- és akkumulátorgyűjtő hálózata, a több mint 30 éve működő Call2Recycle 2025-ben The Battery Network néven folytatja tevékenységét – és a névváltás egy rekordévvel esik egybe. A szervezet frissen közzétett 2025-ös hatásjelentése szerint egyetlen év alatt több mint 9,3 millió font (mintegy 4 200 tonna) elemet és akkumulátort gyűjtöttek vissza, 3 195 új gyűjtőponttal bővítették a hálózatot, és a lítiumion-akkumulátorok kezelésében új biztonsági sztenderdet állítottak fel. A jelentés jó alkalom arra, hogy megnézzük: mit csinál másképp az amerikai, önkéntes alapon szerveződő gyűjtőrendszer, és mit tanulhat belőle a kötelező uniós szabályozás felé haladó Magyarország.

Augusztustól új korszak kezdődik a csomagolások szabályozásában: életbe lép az EU új rendelete, amely a csomagolások teljes életciklusát új alapokra helyezi. Egyes cégek számára ez csupán kisebb adminisztratív változást jelent, másoknak viszont a termékportfóliójuk átalakítását is szükségessé teheti.

Az Európai Unió új, 2024/1799-es irányelve a „javításhoz való jogról” (Right to Repair) a fenntartható körkörös gazdaság felé vezető átmenetet hivatott felgyorsítani. A tagállamoknak 2026. július 31-ig kell a szabályozást a nemzeti jogrendjükbe átültetniük. A törvényi keret célja a fogyasztók jogainak erősítése, a felhalmozódó elektronikai hulladék (e-hulladék) drasztikus csökkentése és az értékes erőforrások kímélése. De vajon hogyan állunk a gyakorlatban a javítási kultúrával? A Nürnberg Institut für Marktentscheidungen (NIM) 2026 tavaszán közzétett átfogó kutatása rávilágít a valóságra: bár a szándék megvan, a jogszabályok önmagukban még nem elegendőek a berögzült fogyasztói szokások megváltoztatásához.

Az üvegipar történetében először készül átfogó, független tanúsításra tervezett nemzetközi fenntarthatósági szabvány kifejezetten az üveggyártásra. Az angliai székhelyű, non-profit ResponsibleGlass 2026. július 20-án tette közzé a ResponsibleGlass International Standard for Glassmaking első tervezetét (Draft 1.0), amely 2026. szeptember 18-ig 60 napos nyilvános konzultáción vesz részt. A dokumentum a nyersanyag-kitermeléstől a gyártáson át egészen az üvegtermék használat utáni sorsáig végigköveti az ágazat környezeti és társadalmi lábnyomát, és önkéntes, gyárszintű tanúsítási rendszert vázol fel. A tervezet jelenlegi formájában nem végleges: a beérkező észrevételek alapján 2027-ben egy második változat, majd 2028-ban a végleges, ratifikált szabvány várható.

A megfigyelő államtól élből viszolygó emberként én csodálkoztam a legjobban, amikor 2026 tavaszára oda jutottam, hogy a kerületi önkormányzatnak írogattam érveket arról, miért lenne nagyon jó ötlet kamerát felszerelni a szomszéd utca egy pontjára. És hogy miért kerültem ebbe az állapotba?

Igazán informatív videóval jelentkezett a Kaposvári Hulladékgazdálkodási Nonprofit Kft.: lépésrő-lépésre vezetik a lakosságot végig a hulladékudvar igénybevételén. 

Fotópályázatot hirdetnek a légiközlekedés környezeti és egészségi hatásainak bemutatására.