A javításhoz való jog valódi helyzete: Tények és tévhitek a NIM legújabb tanulmánya alapján

Az EU-s szabályozás háttere és a kutatás módszertana

A NIM kutatóintézet arra kereste a választ, hogy az új uniós törvény, illetve az ahhoz kapcsolódó politikai és társadalmi viták hatására változott-e az emberek hozzáállása a hibás elektronikai eszközök javításához az elmúlt időszakban. A tanulmány alapjául egy korábbi, 2025-ös reprezentatív felmérés szolgált, amelyet a kutatók 2026 májusában (egészen pontosan április 27. és május 13. között) ismételtek meg Németországban, kiegészítve új kérdésekkel. A felmérés során összesen 3500, a 18 és 74 év közötti korosztályt képviselő személyt kérdeztek meg az NIQ eBUS® rendszerén keresztül. A cél egy egyértelmű helyzetkép felállítása volt: milyen gyakran javíttatnak az emberek, mik a legfőbb akadályok, és hogyan lehetne érdemben megerősíteni a fenntartható javítási kultúrát.

Milyen gyakran javíttatjuk meg a tönkrement készülékeket a valóságban?

A statisztikák világosan rámutatnak, hogy a javítási arányok terén hatalmas a kiaknázatlan potenciál. A felmérés szerint a német háztartások mintegy negyedében évente legalább egy okostelefon meghibásodik, ám ezeknek a készülékeknek átlagosan csupán a harmadát javíttatják meg a tulajdonosaik. A kis háztartási gépek – mint például a kávéfőzők vagy a porszívók – esetében még ennél is rosszabb a mérleg: tavaly háztartásonként átlagosan 0,5 ilyen eszköz romlott el, és alig kevesebb mint a negyedüket vitték el szervizbe.

Ami a konkrét javítási költségeket illeti, a fogyasztók átlagosan 111 eurót fizettek ki egy okostelefon megjavításáért, míg egy kávéfőző vagy porszívó esetében az átlagos javítási költség 64 euró körül alakult az elmúlt 12 hónapban.

Fogyasztói elvárások az élettartam és a fizetési hajlandóság terén

A NIM tanulmánya részletesen kitér arra is, hogy a felhasználók mennyi ideig szeretnének használni egy-egy műszaki cikket:

•     Az okostelefonok esetében az elvárt élettartam nagyjából 5 év.
•     A számítógépek és televíziók esetében ezt az időszakot már 8–9 évre becsülik.
•     A kisebb háztartási gépek (például kávéfőzők, porszívók) esetében közel 8 év az alapvető elvárás.
•     A nagy háztartási gépektől (például mosógépek, hűtőszekrények) várják el a leghosszabb élettartamot, ami eléri a 11 évet is.

A fizetési hajlandóság a javítások iránt viszonylag stabil maradt az előző évhez képest. A válaszadók relatív többsége továbbra is legfeljebb az új készülék vételárának 20 százalékát hajlandó kifizetni egy javításért. A megkérdezettek 30 százaléka (ami enyhe emelkedést mutat a 2025-ös 26 százalékhoz viszonyítva) az új ár maximum 10 százalékát szánná javításra, míg alig egytizedük lenne hajlandó az eredeti ár 40 százalékát vagy annál is többet áldozni arra, hogy megmentsen egy régi eszközt.

A javítás valódi mozgatórugói: Miért döntünk a szerviz mellett?

Bár a válaszadók 59 százaléka a javítás mellett szóló legfőbb érvként az új készülék vásárlásához képest alacsonyabb költségeket, 53 százalékuk pedig a készülék jövőbeni megbízható működésébe vetett bizalmat jelölte meg, a kutatási adatok elemzése meglepő összefüggést tárt fel. A statisztikák szerint a gyakorlatban ez a két indok valójában nem áll szoros pozitív korrelációban a tényleges javítások számával. A valóságban a fogyasztók leginkább akkor döntenek a javítás mellett, ha azt önmaguk is könnyedén el tudják végezni, vagy ha a felmerülő költségeket érvényes biztosítás, illetve garancia fedezi.

Javíthatósági index: Ismeretlen tényező a vásárlási döntéseknél?

Az eredmények szerint a konkrét, egyéni vásárlási döntéseknél a javíthatóság szempontja jelenleg még nem játszik jelentős szerepet. Míg egy új okostelefon kiválasztásánál a fogyasztók 85 százaléka tartja kritikusnak az akkumulátor élettartamát, a javíthatóság mindössze 35 százalékuk számára jelent kulcskérdést (ez ráadásul visszaesés a 2025-ben mért 42 százalékhoz képest).

A javíthatósági index ismertsége általánosságban is rendkívül alacsony: mindössze minden hatodik ember hallott már róla a kutatást megelőzően. A demográfiai adatokat vizsgálva az index minimálisan ismertebb a férfiak és az idősebb korosztály körében. Ennél is elgondolkodtatóbb tény, hogy a mindennapokban, egy konkrét terméken a vásárlóknak csupán 4 százaléka figyelt fel eddig erre a minősítésre.

Ugyanakkor a felmérés keretében végzett kontrollált kísérlet egyértelműen bizonyította a vizuális tájékoztatás erejét: amikor egy 600 eurós költségkerettel rendelkező szimuláció során transzparensen feltüntették az értékeket, a résztvevők 65 százaléka a jobb javíthatósági mutatóval rendelkező okostelefont választotta, szemben az olcsóbb, de kevésbé javítható alternatívával, amelyre csupán 35 százalék szavazott.

Tévhitek és elvárások a „javításhoz való joggal” kapcsolatban

A tanulmány rávilágított arra a tényre, hogy a javításhoz való jog koncepcióját illetően komoly információs hiányosságok és tévhitek élnek a fogyasztók körében. Bár a válaszadók 80 százaléka tisztában van az eladókat terhelő korrekt tájékoztatási kötelezettséggel, 63 százalékuk tévesen úgy hiszi, hogy a kereskedőt jogszabály kötelezi a tényleges javítás elvégzésére. Még meglepőbb, hogy 18 százalék abban a hitben él, miszerint az új európai jogszabályoknak köszönhetően az elektronikai eszközök javítása teljesen ingyenessé válik.

Mindezek ellenére a társadalmi támogatottság egyértelmű: a lakosság nagy többsége szeretné, ha az eszközök egyszerűbben javíthatóak lennének. A megkérdezettek 55 százaléka támogatja az egyszerűbb javíthatóságot, feltéve, hogy ez nem vezet a vételárak növekedéséhez (2025-ben ez az arány 53 százalék volt). Sőt, a fogyasztók 29 százaléka még abban az esetben is támogatná ezt az irányt, ha az az új termékek árának enyhe emelkedésével járna (szemben a 2025-ös 25 százalékkal). Ezzel párhuzamosan a könnyebb javíthatóságot kifejezetten ellenzők aránya a korábbi 10 százalékról a felére, mindössze 5 százalékra csökkent.

A szakértő konklúziója: Az információ és a garancia a kulcs

PD Dr. Katharina Gangl, a NIM tanulmányi igazgatója az eredmények kapcsán kiemelte, hogy a javítási arány nagymértékben fejleszthető, hiszen jelenleg a meghibásodott készülékeknek csak az egyharmada kap második esélyt. Meglátása szerint az új jogszabályok javíthatnak ugyan az iparági keretfeltételeken, de önmagukban nem képesek forradalmasítani a javítási kultúrát. Ennek legfőbb oka, hogy a törvények csak részben vagy egyáltalán nem kezelik a javítás tényleges mozgatórugóit, azaz az önálló otthoni javítás lehetőségét és a garanciális, illetve biztosítási fedezetek kérdéskörét. Ha ezek nem állnak fenn, az emberek zöme csak a vételár maximum 20 százalékáig hajlandó javíttatni.

A szakértő hangsúlyozta, hogy a transzparens, látható tájékoztatás elengedhetetlen. Hiába kötelező bizonyos okostelefonok és táblagépek javíthatóságának feltüntetése 2025 óta, ha a jelzés a mindennapokban láthatatlan marad a fogyasztók számára. A javíthatósági címke kibővítése, annak hangsúlyosabb bolti elhelyezése, valamint a garanciákra vonatkozó egyértelműbb jogi keretek együttesen jelenthetik azt az áttörést, amely végül valós hozzáadott értéket teremt a fogyasztók, a gyártók, a kereskedők és – nem utolsósorban – a környezetünk számára.

Forrás: dontwasteit.hu