Képzeljünk el egy világot, ahol a Természet már nem természetes többé, ahol az erdőkben aljnövényzet helyett hulladék borítja a talajt ameddig a szem ellát, az itt-ott feltűnő buckák, dimbes-dombos kiemelkedések tulajdonképpen szemétdombok, a természet harmóniáját mindenütt az ember által megtermelt és felelőtlenül szétszórt szemét bontja meg.
A gyógynövényeket könnyen felismerem, és azt is meg tudom mondani, hogy mennyi idő alatt bomlik le a papír. A titokzsáknál már bajban vagyok, sehogyan sem tudom kitalálni, hogy mi az az ismeretlen és természetes anyag, ami ilyen kísértetiesen hasonlít a műanyaghoz. Kicsit elsápadok, amikor fény derül rá, hogy egy sikló levedlett bőrét simogatom, gyorsan az energiás pulthoz váltok, ami eszeveszetten sípol, ha túl sok háztartási eszközt kapcsolok be egyszerre. a kukás-csoport képével a nyakamban nyomkodom a gombokat, miközben villog, sípol és forog minden a pécsi Zöld-Híd Alapítvány Öko-Kuckójában.
A Weeeman Paul Bonomini alkotása Cornwallban, a valószínűleg sokak által ismert Eden Project mellett. Magyarul "elektrohulladék-embernek" hívhatnánk (WEEE = Waste from Electrical and Electronic Equipment, azaz elektronikai és elektromos eszközökből származó hulladék). A hatalmas robotszerű figura elektrohulladékból készült, hét méter magas és pontossan 3,3 tonnát nyom. Annyit, amennyi elektronikai hulladékot egy átlagos brit állampolgár élete folyamán megtermel...
Mi a közös a számítógépbillentyűzetben, a telefonkönyvben és a közlekedési táblában? Nyilván a legtöbben kapásból tudják a választ: mindegyikkel lehet falat burkolni.
Az Environment Agency (az Anglia és Wales környezetének megóvásával foglalkozó vezető szervezet) 200l-2002-ben tanulmányt készített annak érdekében, hogy kiderítse, vajon melyik pelenkázási forma méri a legkisebb csapást a környezetre. Az eredmény kicsit meglepő volt (számomra legalábbis), és persze megfogalmazhatóak vele szemben fenntartások.
Nincs veszve minden: a magyar lakosság több mint egynegyede reklámkerülő.
Ugye emlékeztek, milyen eső volt május elsején? Nagy tervekkel kezdtük pedig a napot. A komposztprogramot alaposan előkészítettük: kérdőívek a komposztálási szokásokról, szórólapok a komposztálásról kinyomtatva, bemutató komposztládák odaszállítva, bemutató összeállítva. Aztán délután ötig csak esett és esett.
Van kerek csokoládé, szögletes csokoládé, mogyorós csokoládé, töltött csokoládé, joghurtos csokoládé, keserű csokoládé, mandulás csokoládé, mazsolás csokoládé… és most már „fair trade” csokoládé is, amiből egy táblányit azok közt sorsolunk ki, akik a csoki-totót helyesen töltik ki és április 22-éig visszaküldik a Humusz címére postán vagy elektronikus levélben a [email protected]-ra.