Amikor a miniszter dózerol

Beszámoló a Takarítási Világnapra szervezett akciónkról
Mielőtt bárki is azt hiszi, hogy azért foglalkozik a HuMuSz állandóan a szeméttel, mert szereti, gyorsan oszlassuk el a félreértést. Nem, egyáltalán nem szeretjük. Minél több van belőle, annál kevésbé. Ha pedig olyan helyen van, ahová a legkevésbé odavaló – nos…
Szeptember 16-ára akciót hirdettünk a Takarítási Világnap alkalmából – sokakkal közösen felszámoltunk egy illegális hulladéklerakót az újpalotai kiserdőben.
Itt van az ősz, itt van újra, s szép, mint mindig... bár meg kell hagyni, ezt a szépséget időről időre sűrűn gomolygó füstfelhő homályosítja el. A langyos szeptemberi-októberi napokon újra és újra megjelenik az évszakra oly jellemző bűzös mumus, a Lelkes Kerti Avarégetés.
Egy hetet töltöttem abban a nagy országban (az idő jó részét repülőn és buszban). Nyilván nem lehet teljes képet kapni ennyi idő alatt még az ottani hulladékhasznosításról sem, hát még magáról Kínáról. Többezer éves kultúra és államkapitalizmusba fulladt népköztársaság, nyomor és felhőkarcolók, buddhizmus és biznisz. Egymilliárd embertársunk jelenti be mostanában igényét a nyugati típusú jólétre. Ebben magunk is segítünk: hulladékot (értsd: nyersanyagot) és munkát adunk nekik. Meg a hozzá tapadó összes környezeti kárt.