Újpalota nem különösebben szép, sértődjék meg bárki – nem az. Vele szemben persze ott pompázik a Pólus és az Ázsia Center is, esztétikailag ezeket se minősítsük, bár tagadhatatlan, hogy utóbbiak miatt ismeri bárki is a bennszülötteken kívül ezt a külvárost a nagyvárosban.

Viszont aki tovább merészkedik a Szentmihályi úton, különleges természeti tüneményben lehet része: egy úgyszólván érintetlen erdő próbál küzdeni a környék sivárságával. Az erdő jó, mert zöld – amikor -, továbbá jó levegőt biztosít, lehet benne sétálgatni, kutyát futtatni, szerelmesen andalogni, meg biciklizni, meg akinek ami még eszébe jut róla.

Sajnos, sokaknak az jut eszébe a Pilis Parkerdő gondozásában álló erdőről, hogy mily remek hely ez tárolni a megunt hűtőszekrényeiket, háztartási szemetet, kilyukadt kanapékat, kukába nem férő konyhai hulladékot. Így az újpalotai kiserdő talajszintjét nem édes kis virágok díszitik, hanem bokáig érő szemét. Ami azon túl, hogy illúzióromboló, kifejezetten ronda is, ráadásul kevéssé hihető, hogy bármilyen élőlénynek jót tenne.
 

Gondoltuk, ez ne legyen így. Persze nem először. A Hulladék Munkaszövetség 2001-ben kezdett Tájsebészet kampánya alatt 628 csoport összesen 3397 kisebb-nagyobb szemétkupacot – közte több mint 120 nagy illegális méretű lerakót – térképezett fel és jelentett be. A többnyire fiatal környezetvédőkből, helyi aktivistákból és iskolásokból álló csapatok 959 szemétkupacot számoltak fel önerőből, több területet pedig az Öko-Pack Kht, támogatásval, gépi erővel számoltak fel.
Gondoltuk: ezúttal se legyen másként. Csak egy kicsit.
 

Meghívtuk tehát egy kis baráti szemétszedésre Persányi Miklós környezetvédelmi és vízügyi minisztert, Dióssy Lászlót, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége elnökét, Hartay Mihályt, az ÖKO-Pack Kht. ügyvezető igazgatóját, Siklóssy Mihályt, a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. hulladékkezelési főosztályvezetőjét, a Köztisztasági Egyesülés képviseletében, s vele együtt sok dolgos kezet.
Meghívtuk még a környék összes iskoláját is, újpalotaiakat, továbbá a Toronyhír című helyi lapot – utóbbiaknak közül senkinek nem volt sem érdekes, sem fontos, hogy a napsütéses szombat délelőttjüket hajlongva, dzsuvában kotorászva töltsék. Mert mintha nekünk ez volna a hobbink…

Már kora reggel – hála a közterületfenntartó dolgozóinak – rengeteg érdekes dolog került elő az erdő mélyéről, egy darabig halmoztuk – majd gondoltunk egy nagyot és enteriőr-kiállítást csaptunk a leletekből. A krumplihéjak és szétszórt pet-palackok alól előbányászott kanapéből és fotelből, továbbá egy sokat látott állólámpából, dohányzóasztalból, könyvekből és szemüvegkeretekből valódi stúdiódíszletet építettünk: valahová különben is le kellett ültetni a vendégeinket.

A sajtó népes mezőnye ezúttal is elképedt azon, mi mindent rejtenek a lombok egy, egyébként erdőnek látszó képződményben – még szerencse, hogy – rutinosak lévén – nem báli ruhában, lakkcipőben érkeztek. Persányi miniszter úr sem, úgyhogy pörgő kamerák és villogó vakuk kereszttüzében gyorsan lapátra kapott, és az egyik decens kis ótvar-halmot talicskára pakolta az önkéntesekkel. Most én azt nem állítom, hogy az évtizedes rutin volt a kezében (inkább lapátnak látszott), viszont úgyszólván megjegyzések nélkül dolgozott. Bár, amikor egy – vélhetően a tavalyi bújócskaverseny győztesétől származó – lábszárcsont is előkerült, azért azon meghökkent kissé.

A jól végzett munka fáradalmait kipihenendő aztán a meghívottak lerogytak a hirtelen felindulásból összeütött kis tárgyalósarokban. A környezetvédelmi akcióban részt vevő miniszter a civilek, a kormány és az önkormányzatok összefogásának jelentőségéről beszélt. Persányi Miklós hozzátette: a néhány szemetelő által okozott kárt mindannyiunknak kell megfizetni. Illegális szemételhagyás miatt eddig több ezer eljárás indult Magyarországon - számolt be a miniszter, hozzátéve, hogy ítéletről nem tud beszámolni. 2005 óta a törvény akár szabadságvesztéssel is büntetheti ezt a bűncselekményt.

A HuMuSz programvezetője elsősorban az 1 százalékos adófelajánlás lehetőségét, és a helyi illetve állami költségvetésben elkülönített alap létrehozását sürgette. Perneczky László a Független Hírügynökségnek elmondta: az illegális hulladéklerakás elleni hosszútávú szektroközi megállapodást addig nem írják alá, amíg ahhoz az önkormányzati tárca nem csatlakozik.

A sajtótájékoztató végeztével a résztvevők felkapták a stúdió becses bútordarabjait, és egy jól irányzott mozdulattal a szemétszállító konténerbe hajították. Ezt követően a miniszter egy dózer nyergébe pattant, és az erdőben addigra kupacokba hordott szemetet meglepően ügyesen felmarkolta és szintén a konténerekbe zúdította. (Ehelyt jegyezzük meg, hogy gyermekkorunk óta szeretnénk dózert vezetni, vagy legalább úthengert – úgy látszik, ehhez előbb magas kormányzati pozícióba kellene kerülnünk – az elképzelés tehát bukni látszik.)

A Magyarországon egyébként évente 23 millió m3 (4,6 millió tonna) települési szilárd hulladék keletkezik, amelynek 83 %-át lerakják, 15 %-át elégetik (a rákospalotai hulladékégetőben, ide kerül Budapest hulladékának jelentős része), míg az anyagában történő hasznosítás aránya alig éri el a 2-3 százalékot. A települési szilárd hulladék mintegy 2/3-a lakossági eredetű.
A HuMuSz szerény becslése szerint, ha Magyarország mind a 3150 településéhez mindössze 5 db, egyenként mindössze egy kis konténernyi (4 m3) szemétkupacot rendelünk átlagosan, máris több mint tizenötezer kisebb-nagyobb illegális lerakóról beszélhetünk. 30000 kilométernyi közút, 7700 km vasút, bő 10000 km turista és földút… és eldobált szemét szinte végig.

A teljes mennyiséghez képest a 60-120 ezer köbméternyi szétszórt hulladék – összes kommunális hulladék 0.4 - 0.8 százaléka - nem tűnik soknak. Az illegális hulladéklerakás mégis Magyarország egyik legszembeötlőbb problémája. Sitt, lom, bútorok, autóroncsok, háztartási és nem ritkán veszélyes hulladékok borítják az autóutak szegélyét, árkokat, erdőket, mezőket, turistaútvonalakat. Tegyük hozzá, köztisztasági szempontból pedig már egy cigarettacsikk elpöccintése vagy a hátrahagyott kutyapiszok is tekinthető illegális hulladéklerakásnak. Mint a városokban tapasztalhatjuk: sok kicsi sokra megy.

Török Monika