Igazságtalanság az igénybevétel és a díj kapcsolatában

Többféle módon közelítenek a szolgáltatók az arányos díjfizetéshez, de egyik gyakorlat sem kielégítő. A legtöbb településen nem arányos a díj a háztartásokban lakók számával, márpedig ha valamitől, ettől függ a legjobban, hogy mennyi szemetet termel egy háztartás. Ebben rejlik a legnagyobb igazságtalanság, hiszen például egy egyedül élő idős asszony hatszor-tízszer kevesebb szemetet termel mondjuk egy több gyermekes családnál.

A díj legtöbb helyen leginkább az ürítés számával arányos, de akkor is fizetni kell, amikor nincs mit üríteni. És az ingatlantulajdonos megszegi a jogszabályokat, ha nem teszi ki a kukáját az ürítési napon, mert még férne bele bőven...

Kvázi térfogatarányos módszer, amikor az edény térfogatában vagy az edények számában van némi mozgástér. Már elég sok településen lehet kisebb kukát igényelni vagy társasházak "visszaadhatnak" feleslegessé vált edényeket, így csökkenhet a díj. De ez a rendszer nem elég érzékeny a különbségekre (egész sorozat különböző űrméretre lenne szükség, hogy mindenféle család- és háztartás modellre legyen adekvát megoldás), és nem kezeli azt a problémát, hogy a hulladéktermelés volumene hónapról-hónapra is változhat egy-egy háztartás esetében. Nem mellékes az sem, hogy felmérésünk azt mutatta, hogy az egy literre vetített átlagos ürítési díj nagyobb azoknál, akiknek kisebb a kukájuk!

A tömeg alapú differenciálás igazságosabb rendszer, de valahogy csak komoly technológia és informatikai beruházás útján látszik megvalósíthatónak. A zsákos rendszer talán a legigazságosabb ebből a szempontból. Annyi zsákot vesz a polgár (a zsák árában van a szemétdíj), amennyi hulladékot el akar szállíttatni.

A helyi rendeletek sok esetben tartalmaznak kompenzációs lehetőségeket vagy szociális engedményeket, de ezzel együtt elmondható, hogy nagy általánosságban nem arányos a díj az igénybevétellel.

Igazságtalanságok a szerződés és a díjbeszedés módjaiban

Nagyon sok településen az a helyzet, hogy a polgárok "feje felett" szerződik az önkormányzat a szolgáltatóval, és a mai gyenge demokratikus részvételi gyakorlat miatt az emberek szinte semmit sem tudnak a díjkalkulációról, az esetleges alternatívákról. Alapjaiban rossz az a törvényes lehetőség, hogy az önkormányzat "átvállalja" a hulladékkezelési költségeket, miközben kommunális adó formájában hajtja be az erre szükséges forrásokat. Erről készítettünk egy részletes elemzést is.

Igazságtalanság a környezettudatos magatartással szemben

Bármilyen módon is vetik ki a szemétdíjat, bármekkora is mértéke, szinte sehol nem veszi figyelembe a szolgáltató a polgár komposztálási és szelektálási erőfeszítéseit. Egy kertes házban minden feltétel megteremthető a komposztálásra, így helyben hasznosítani lehet a hulladék kb. egy harmadát. Ahol van lehetőség szelektív gyűjtésre (és halljuk: négymillió honfitársunknak van ilyen lehetősége...), ott a hulladék újabb egy harmada vesz más irányt. Ezeken a helyeken tehát - ideális esetben - két harmadával csökken az elszállítandó szemét, tehát az ezért kivetett szemétdíjnak is csökkenni kell. A környezetért valamilyen felelősséget érző polgárok önként használják az alternatív rendszereket, másokat viszont a szemétdíj differenciálásán keresztül lehetne motiválni erre.

A mélyebb környezeti tudattal és ismeretekkel bíró emberek már életmódjukból, fogyasztási és vásárlási szokásaikból eredően is kevesebb szemetet termelnek, de a szemétdíj nem veszi figyelembe a tudatos fogyasztást, nem motivál erre.

Igazságtalanság a földrajzi távolságban

A szolgáltató általában egységes díjat vet ki a teljes területén, ahol szemetet gyűjt. Aki a lerakó közelében lakik, érezheti a szolgáltatás hátrányait is (nagy közlekedési terhelés, esetleges bűz, a szél széthordja a nylonzacskókat, stb.), tehát az egész körzet környezeti ártalmait kénytelen magára vállalni. Ezért neki kompenzáció járna. Másik probléma, hogy aki közel lakik a lerakóhoz, miért nem fizet kevesebbet, amikor a szolgáltató szerint a szállítási költségek dominánsak a díjban?

Igazságtalanság a környezetbiztonság terén

Egy környezetbiztonságilag jól megépített és üzemeltetett lerakó működtetése nagyságrendekkel drágább, mint mondjuk egy felhagyott homokbányáé. Nyilvánvaló, hogy nagyobb szemétdíjat kell kivetni az előbbi esetben , mint az utóbbiban. Ez azt jelenti, hogy aki rossz lerakóba szállít, tehát szennyezi a környezetet, kevesebbet fizet. A szemétdíj átalakításával ezt meg kellene fordítani!

***

A következő részben azt elemezzük, hogy mennyiben más a hulladékos közszolgáltatás, mint a többi.

Már a folyamat elején leszögezzük, hogy nem akarjuk bagatellizállni azt a problémát, hogy az arányos díjfizetési lehetőség esetén beindulna a "kreatív jogkerülési verseny" (illegális lerakás, házi égetés, mások kukájának megpúpozása, stb.), ezeket a jelenségeket kezelni kell, a későbbiekben javaslatokat fogunk tenni erre is.

A fentieket vitaindítónak szánjuk. Türelmes és jószándékú vitafolyamatot szeretnénk kezdeményezni, egyelőre a kialakult helyzetről, később az egyes érdekelt csoportok javaslatairól. Kérünk mindenkit, hogy fejtse ki a hulladékdíjjal kapcsolatos álláspontját, és juttassa el hozzánk. A HuMuSz honlapján szívesen nyilvánosságot adunk minden véleménynek. Köszönjük!