Lakosság

Jelen dokumentum célja a "támogatási források optimalizálása", de itt is jelezzük, hogy a tárca még mindig adós egy átfogó hulladékgazdálkodási stratégia megalkotásával, amely megalapozott helyzetértékelésen alapul, és a megelõzési eszközökkel kezdi az építkezést. A fenntartható jövõképet felvázoló állami akarat alapvetõen hiányzik a stratégiából. Nem a megelõzésre, hanem az ártalmatlanításra koncentrál, nem elemez olyan forgatókönyveket, amelyek a zero waste törekvés irányába mutatnának, a betervezett kapacitások sok esetben túlzóak vagy feleslegesek. [A teljes szöveg letölthetõ pdf-ben.]

245,8 millió forintos keretösszeggel, várhatóan márciustól lehet majd pályázni az illegális hulladéklerakók felszámolásának feladataira. A felkészülést azonban érdemes már most megkezdeni!

Használt tankönyvek csereberéjére, adás-vételére kínál lehetõséget két magyar weboldal. Pénztárcabarát kezdeményezés, mely hulladékmegelõzési szempontból nézve sem elhanyagolható… pláne ha nagy tömegek veszik igénybe.

A „Ne Vásárolj Semmit!” Nap alkalmából a HuMuSz új címet alapított. Felhívást tettünk közzé: olyan termékeket kerestünk, melyeket ugyan használati tárgyként árulnak, de az ég világon semmi szükségünk nincsen rájuk. Bár a kiállítás most vándorútra indult, és a webes szavazás folyik tovább, most egyfajta értékelést teszünk közzé.

A Fölösleges Áruk Fórumát megtekintette Fábry Sándor, majd a show-jában bohóckodott egyet az elektromos PET-zsugorítóval, ami miatt a készülék gyártója vehemensen tiltakozott. Nagy vita bontakozott ki a készülékrõl a honlapunkon is: „Miért kell áramot használni ilyesmire, amikor rá is lehet taposni?” Késõbb a Heti Hetesben is elõkerültek a PET-pogácsák, kiderült, hogy Farkasházy Mimi lelkes zsugorító, sõt Alföldy direktor úrnak is megtetszett a végtermék, mondván, majd ilyenekbõl épít tavat a Nemzetiben.... Ez a cikk mégsem elsõsorban a zsugorító készülékrõl szól, fogunk arról még vitatkozni eleget, hanem a fejlesztõ cég által a készülék mellé felállított begyûjtési-feldolgozási rendszerrõl

A Nemzeti Civil Alap támogatásának köszönhetõen folytatjuk a Kárpát-medence határon túli területeinek hulladékgazdálkodásáról szóló tudósításunkat. 2007. decemberében Kárpátalján jártunk. Kárpátalja síkvidéki területeken Ungvártól Aknaszlatináig láttunk csillogást és nyomort, találkoztunk olyan civilekkel, helyi politikusokkal és szakértõkkel, akik jól látják a problémákat. A hegyvidék számunkra egyelõre rejtély. Csak azt látjuk, hogy a folyók szállítják a pillepalackokat Magyarország felé.

Kárpátalja Ukrajnán belül kis régió (területe 12,8 ezer km2, lakossága 1.258.000 fõ), a terület határos Magyarországgal, Szlovákiával, Romániával és Lengyelországgal. A független Ukrajna fennállása óta (1991) az országban gyakorlatilag egyetlen hulladékkezelési rendszert sem építettek ki.

Hosszas elõkészítés után az õsszel az önkormányzat és a SZIKE együttmûködése eredményeképpen a fõváros II. kerületében végre elindult a Komposztáló Kerület Program.

HuMuSz-Recycling
A Hulladék Munkaszövetség tagszervezetirõl közismert, hogy szemléletformálással, oktatással, környezetpolitikai szakértõi és lobbi tevékenységekkel foglalkoznak – amibe persze a látványos utcai akciók, hulladék kommandók és szemétszedések is beleférnek.

A garéi veszélyes hulladéklerakó felszámolásának 1,2 milliárdos munkálatait a környezetvédelmi miniszter 1998-ban leállíttatta, majd rövidesen szerzõdést bontottak a kivitelezõ AGM Beton Rt-vel. A cég 1,9 milliárd forint kártérítést kért a magyar államtól. Hosszú huzavona után 2006 áprilisában a KvVM peren kívül több mint 7,7(!) milliárd forintot fizetett ki az AGM Beton Rt.-nek.
Dr. Pánovics Attila, a Pécsi Zöld Kör elnöke kitartóan szeretné megtudni, hogy miért ennyit. A KukaBúvárban két részletben már beszámolt jogi küzdelmeirõl, most itt a folytatás.