London ökológiai lábnyoma - London
London az első világváros, melynek ökológiai lábnyomát részletesen kiszámították. A fogyasztói szokások meghatározóak. A városban évente 94 millió liter ásványvíz és 325 000 tonna kutya- és macskaeledel fogy. Hogy lehet Londont fenntartható várossá alakítani?
Az ökológiai lábnyom azt számszerűsíti, hogy életmódunk milyen hatással van a természetre. Egy város ökológiai lábnyoma annak a földterületnek a nagysága, amely ahhoz szükséges, hogy a városban elfogyasztott anyagi javakat megtermeljék, és a város hulladékait semlegesítsék. A modell megalkotója Bill Rees, Kanadában, a British Columbia Egyetemen már az 1970-es években megalkotta az ökológiai lábnyomszámítás alapjait. A számítások az elmúlt évtizedekben finomodtak, hiszen egyre több tényezőt vesznek figyelembe. 2000-ben akkor éltük volna fenntartható módon, ha az egy emberre jutó ökológiai lábnyom 2,2 hektár lett volna. Ezzel szemben az Egyesült Arab Emirátusok ökológiai lábnyoma 15 ha, az Egyesült Államoké 12,2 ha, az Egyesült Királyságé 6,3 ha, Magyarországé 5,1 ha volt.
Ken Livingstone, aki 2000 óta London polgármestere, saját politikai programja leglényegesebb elemének tekinti, hogy Londont fenntartható várossá alakítsa. Mikor 2002 szeptemberében nyilvánosságra hozták a „Város határai" jelentést, a polgármester így nyilatkozott: „Az ökológiai lábnyomszámítás létfontosságú eszköz, amelynek segítségével mérni tudjuk, hogy milyen mértékben haladunk a fenntartható jövő felé."
London az első világváros, melynek ökológiai lábnyomát részletesen kiszámították. A kapott eredmény 6,63 hektár, ami nagyobb, mint az Egyesült Királyság átlaga. Ám a puszta számnál sokkal érdekesebb, hogy milyenek az egyes összetevők arányai. Hogy egy pozitívummal kezdjük, az iparosodott országokban az egyének (városok vagy országok) ökológiai lábnyomának jelentős részét - az egyéni gépkocsihasználat miatt - általában a közlekedés teszi ki. Londonban ez a szám meglepően alacsony, a teljes lábnyomnak mindössze 5%-a.
Ebben bizonyára szerepet játszik az elmúlt évek tömegközlekedés- és gyalogospárti politikája. Ugyanakkor az élelmiszer-ellátás a lábnyom 41%-át teszi ki, míg az anyagfelhasználás és hulladékkezelés 44 %-ra rúg. Kicsit részletesebben ezt az utóbbi két kategóriát érdemes szemügyre venni. Az ételek és italok közül a legtöbb üdítőitalokból fogyott, majd a tej és a tejszín következett, húsból 385 000 tonnát adtak el, kutya- és macskaeledelből sem sokkal kevesebbet, 325 000 tonnát. Ez utóbbi igazi világvárosi fogyasztási cikk. A hulladékok több mint felét Londonban is az építési és bontási szektor termeli. A háztartási hulladékokról annyit, hogy egy átlagos londoni család hetente 3-4 kg hulladékot termel, aminek 67%-a csomagolási hulladék. A londoniak évente 94 millió liter ásványvizet fogyasztanak, ami kb. 2260 tonna műanyag hulladék képződésével jár. A lábnyomot természetesen az ásványvizek szállítása is növeli. A legtöbbet Evian ásványvízből adnak el, ez a márka a Francia-Alpokból csaknem 800 kilométert utazik Londonba. A londoni irodák számát figyelembe véve az sem meglepő, hogy a papírfogyasztás az anyagáramláson belül jelentős tényező.
A legizgalmasabb kérdés természetesen az, hogy London képes lesz-e fenntartható várossá alakulni. A tanulmány készítői három forgatókönyvet dolgoztak ki. Az első változat azt veszi alapul, hogy milyenek lesznek az egyes ökológiai lábnyom összetevők 2020-ban, ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak. A második azt vizsgálja, hogy hol fog tartani London 2020-ban, ha a jelenlegi reformok megvalósulnak. Végül a harmadik forgatókönyv abból indul ki, hogy milyen radikális változásokat kell elérnie a városnak 2020-ig, ha 2050-re el akarja érni, hogy ne legyen nagyobb az ökológiai lábnyoma, mint amennyi egy átlag földlakónak hosszú távon jut. A lábnyom összetevőinek a számítások szerint 2050-ig 80%-kal, 2020-ig 35%-kal kell csökkennie. Az elemzés valóban körültekintő és alapos, a digitális televíziók standby üzemmódjának energiaigényétől a taxik számának várható változásáig sok tényezővel foglalkozik.
Fő témánknál maradva, a háztartási hulladékok évi 3%-os növekedésének folytatódása azt jelentené, hogy a 2000-ben keletkezett 3,4 millió tonnával szemben 2020-ban 5,672 millió tonna háztartási hulladék képződik. Ha a reform forgatókönyvnek megfelelően az újrahasznosítás aránya 2020-ig 35%-kal növekszik, akkor is 3,628 millió tonna háztartási hulladék ártalmatlanításáról kell gondoskodni, ami több mint amennyi 2000-ben a hulladéklerakókra került. A radikális változás forgatókönyve is abból indul ki, hogy 2020-ban Londonban 5,672 millió tonna háztartási hulladék képződik, de miután megállapítja, hogy a kitűzött célok eléréséhez a papír, műanyag, üveg, vastartalmú fémek és szerves anyagok 100%-os, és a többi hulladék 66%-os újrahasznosítása szükséges, ezek műszaki megvalósítását valószínűtlennek nevezi. Az elemzés készítőinek következtetése: nincs más megoldás, a jövőben a hulladékgazdálkodásban a megelőzésnek kell elsőbbséget élveznie.
Talán a legfontosabb aktualitás, hogy 2005 júliusában eldőlt: 2012-ben London rendezi a nyári olimpiai játékokat. Az előkészületek természetesen már sokkal hamarabb elkezdődtek, és a készülődésben a fenntartható városfejlesztés komoly hangsúlyt kap. A legutóbbi olimpiákon a környezetvédelem a jelszavak szintjén mindenhol nagy szerepet kapott, de úgy tűnik, hogy London valóban a város jövőjére gondozva tervezi az olimpiát. A polgármester és a városvezetés legfontosabb célja az, hogy az olimpia után London fenntarthatóbb város legyen, mint előtte volt. Ennek fontos része, hogy az olimpia idejére a tömegközlekedés és a kerékpáros közlekedés szerepe meghatározóvá váljon, de ezen kívül is hosszasan lehetne sorolni a környezetvédelmi szempontokat. Zöldmezős beruházások helyett az elhanyagolt városrészeket fejlesztik, szennyezett területeket tisztítanak meg, az olimpiát is felhasználják a zöld közbeszerzési politika erősítésére, amiben az újrahasznosított termékek kiemelt szerepet kapnak. Az építkezések során újrahasznosított anyagokat használnak fel, az olimpiai játékok idején pedig mindent megtesznek annak érdekében, hogy a hulladéktermelés a lehető legkisebb legyen.
A „Város határai" jelentés letölthető