Egyszerűsítés, népszerűsítés, fegyelmezés

Amikor februárban kiérkeztem a környezetvédelem egyik leghaladóbb városába, nagy elvárásaim voltak a hulladékkezeléssel kapcsolatban. Először nem is csalódtam, mindjárt három gyűjtőedény fogadott, szervezett komposztálás és komoly újrahasznosítási program. Aztán a szállodában töltött első hónap alatt utolért az első komoly csalódás is. Míg mi ideiglenes körülményeink között is lelkesen szortíroztuk a hulladékot, azon kaptam a takarítónőt, hogy egy kukába öntötte össze a három gyűjtőedény tartalmát, így végül minden a szeméttelep felé vette az irányt.

Az élmény hatására elkezdtem utánajárni a helyi hulladékgazdálkodásnak. Lassacskán kirajzolódott előttem a rendszer, amely jelenleg a San Francisco-ban keletkező hulladék 77%-ának újrahasznosításával büszkélkedhet.

Először is, a szelektív gyűjtés egyáltalán nem megerőltető, sőt, mivel az egész házhoz jön. A rendszer meglehetősen egyszerű: három gyűjtőedény van, egy a komposztálásnak, egy az újrahasznosítható hulladékoknak és egy a szemétté váló hulladéknak.

Ebből az egyik legnagyobb előrelépést a komposztálás megoldása jelenti. A komposztáló edénybe minden otthoni szerves hulladék bedobható, ide kerülhetnek a koszos szalvéták, papírtörlők is. A kollektív gyűjtésnek köszönhetően a város jelenleg naponta közel 600 tonna lebomló hulladékot komposztál, ez a mennyiség pedig tavaly óta 45%-kal nőtt.

Az újrahasznosítható hulladékok közé kerül minden, ami valami más előállítására felhasználható: műanyag, fém, üveg, papír, karton, stb. A kényelem itt is fontos szempont, ezért nem szükséges a különböző alapanyagú hulladékokat külön gyűjteni, a szortírozást a városi feldolgozóban oldják meg. A különböző edényekbe gyűjthető hulladéktípusokról szórólapok tájékoztatják a lakókat, illetve fényképes, színes illusztrációk igazítanak el valamennyi kuka tetején a bele dobható hulladékfajtákról.

A két gyűjtőedény mellett hamar feltűnik, hogy legkisebb mennyiségben a már semmilyen formában nem hasznosítható szemétből keletkezik. A város elképesztő célkitűzése, hogy 2020-ra nullára redukálják a szeméttermelést, azaz a keletkező összes hulladékot valamilyen formában hasznosítsák. A céltól nincsenek is olyan messze: 2008 során San Francisco 1,6 millió tonna hulladéktól kímélte meg a szemétlerakókat, újrahasznosítás, komposztálás és újrahasználat útján. Ehhez képest a szeméttelepre került szemét mennyisége ennek egyharmada, 560 ezer tonna volt.

A város az egyszerűsítésen túl két további fontos erőfeszítést tesz a rendszer működéséért. A hulladékcsökkentést bátorítják, elismerik és népszerűsítik. Rendszeresek az arról szóló híradások, hogy egy helyi vállalkozás „zöld útra tért”, például vegyszermentessé tette tisztítóját. A kommunikációnak köszönhetően a lakosság többsége nemhogy pozitívan áll a hulladékcsökkentéshez, de elítéli, aki nem fordít figyelmet rá.

Végül pedig, gondolva a felvezetőben említett takarítónő példájára, a város 2011-től fegyelmező rendeletekkel támogatja a hulladékkezelési szabályok betartását. Jelenleg még csak figyelmeztetik a lakosságot, ha nem megfelelően szortírozzák a különböző hulladékfajtákat, jövő év júliusától azonban akár 1000 dolláros büntetést kapnak a nem szelektáló San Francisco-iak.

Bár a rendszer kiválóan működik, persze vannak hibái. Nem megoldott például, mi legyen a lejárt szavatosságú gyógyszerek begyűjtésével. Az így keletkező „lyukakat” időről időre külön gyűjtéssel igyekszik megoldani a város, ilyenkor számos csomóponton állítanak fel leadó helyeket, ahová a lakosság elviheti a hármas szelektáló rendszerben nem kezelt hulladékait. A 2020-as nulla hulladék célkitűzéshez pedig még a vállalati szektort is meg kell nyernie a városnak. A lakossági kampány mellett a cégek meggyőzése folyik, többek közt a csomagolóanyagok és gyártási technológiák „hulladékbarát” átalakítására.

A tervek mellett a megvalósult eredmények árulnak el a legtöbbet San Francisco sikeréről. A legnagyobb tanulság Magyarország számára: egyszerűsítsd a rendszert, népszerűsítsd a szelektálást és büntesd, aki nem tartja be a szabályokat.