Gerilla Kertészkedés
1973. New York: Liz Christy és még néhány helyi lakos megelégelték a lakóhelyük közelében fekvő gondozatlan, elhagyatott telek látványát, és elhatározták, hogy ők maguk fogják azt rendbe hozni. Némi munka és gondoskodás hatására az egykor lehangoló környéket egy takaros, zöld kert váltotta fel, amit később a város - a fiatal mozgalom előtti tisztelgés jeleként - park- ká nyilvánított.
Lakóhelyeink megmaradt zöld foltjai is sorra esnek áldozatul végiggondolatlan városfejlesztéseknek, építkezéseknek, vagy egyszerűen a hanyagságunknak. Ennek a folyamatnak a megállítását, visszafordítását tűzik ki célul a Gerilla Kerészkedés (Guerilla Gardening) mozgalmába bekapcsolódó polgárok. Az önjelölt kertészek általában este tevékenykednek, hiszen az általuk kiszemelt földdarab szinte mindig közterület, amin engedély nélkül változtatni – még ha ez pozitív irányú is – rongálásnak szá- mít. Éjjel aztán a kis csoport ásókkal, gereblyékkel, és az előzetesen már beszerzett növényekkel felszerelkezve munkához lát, hogy a másnap arra járókat az addigi lepusztult földdarab látványa helyett egy fiatal zöldterület, virágágyás képe fogadhassa. A résztvevők tehát olyan aktív helyiek, akik nem hajlandók tétlenül szemlélni a közös tereink elhanyagoltságát, és készek akár saját idejükből áldozni azért, hogy ezen változtassanak. A Gerilla Kertészkedés ma többek között Ausztráliában és Nagy Britanniában örvend nagy népszerűségnek, de a világ minden részén találkozhatunk vele. Az eddigi legnagyobb ilyen akció során ötszáz aktivista tizenhárom hektárnyi területet ültetett be virágokkal, fákkal. Ezt az eseményt a Guinness rekordok könyve is számon tartja. Hazánkban a jelenség viszonylag új társadalmi mozgalomnak számít, de néhány éve rendszeresen ásót ragad- nak kisebb csoportok Budapesten, Székesfehérváron, Miskolcon, és több más városban is. Azért, hogy mindannyiunknak valamivel több jusson a tiszta, zöld környezetből. Biztosan mindenki ismer a környékén olyan, akár csak egy-két négyzetméternyi – betonnal még nem borított – területet, amire ráférne egy kis gondozás. A fentiek jól mutatják, hogy nem elég csak észrevennünk ezeket: mi magunk is könnyedén válhatunk szomorú szemlélőből a változások aktív előmozdítójává.
Schmidt Gergő