WALL-E nem szereti a hulladékot, de mégis termeli

     A WALL-E egy 2008-as számítógépes-animációs sci-fi, amelynek története a következő: a XXII. században az emberek kénytelenek voltak elköltözni a Földről, mert a Buy n Large megavállalat által irányított világ olyan mennyiségű szemetet eredményezett, hogy ellehetetlenítette magát az életet. A vállalat ezért megalkotta a WALL-E robotokat, hogy legyen, ki eltakarítsa a szemetet, mialatt az emberek űrsétára mennek. Ez nem sikerült, így generációk nőttek fel a földi élet és a közvetlen emberi kapcsolatok megismerése nélkül. Életüket a robotok, a reklámok és a fogyasztás irányította. Itt jön képbe WALL-E, az egyedüli működő robot a Földön. Érzelmekkel, vágyakkal rendelkezik, egyetlen hű földi társa egy csótány. Találkozik EVA-val, az életet kereső robottal, akibe szerelmes lesz. A film végére együtt, ádáz csaták árán visszajuttatják az emberiséget a Földre.

    A rajzfilmet több szempontból is górcső alá vehetjük. Tényleg megoldás a fogyasztási és hulladékproblémára, hogy elköltöztetjük az emberiséget a Földről? Miért szükséges minden rajzfilmben a főhőst vagy a főhős társát ügyefogyottként ábrázolni? Mi ennek a pszichológiai háttere? Szociális értelemben milyen távol van az a világ, amelyet a WALL-E-ban ábrázoltak? Lehet, hogy a közösségi honlapokon keresztül hasonló emberi távkapcsolatok alakulnak, alakultak ki? A filmstúdiók azonban jelentős üzleti lehetőségeket láttak a filmben, így a marketing gépezete a WALL-E-t is bedarálta, fogyasztóvá alakítva a nézőt, rajongót. A Földet pedig újabb hulladékokkal halmozta el. A film megjelenésével egyidejűleg elárasztották a boltok és gyorséttermi láncok polcait a különféle WALL-E-s tárgyak. A WALL-E-s ceruzán, ételdobozon, plüss és műanyag figurán át mindenféle játékokat, használati eszközöket és díszítő elemeket lehetett kapni. Azzal mindenki egyetért, hogy minden gyereknek szüksége van memóriajátékra.

    És ha már nem akadt olyan, amely az országok zászlóit ábrázolja, akkor miért ne lehetne venni WALLE- sat? De biztosan szükségünk van WALL-E-s díszpárnára, sima és világítós gyermek ágynemű huzatra, kulcstartóra, autóba való napfényvédőre, szappantartóra, faliórára, tányéralátétre, eldobható tányérra, pohárra…? Vajon hogy érezné magát főhősünk, ha tudná, hogy milyen marketingfogásokra használják föl? Örülne, ha DVD-je mellé eldobható elemeket kapna a vásárló ajándékba? Én nem hiszem. Inkább a visszaváltható csomagolást, a hulladékmegelőzést és a tudatos vásárlást támogatná, így többet lehetne EVA-val és a csótán nyal is. Én az ajándékba kapott és a képen látható joghurtdíszítést – amelynek egyéb funkciója ugyan nincs, az alja lyukas – a gémkapcsaim tárolására használom, anélkül hogy helyváltoztatást végeznék vele. Ezzel emlékeztetem magam arra, hogy hogyan lehet egy jó ötletből újabb hulladék hegyeket építeni…

picur