Olaszország
Zanza: Olaszország
Olaszország egy 1997-ben elfogadott törvényben állást foglal a hulladékmegelőzés mellett. Két konkrétum: 1. az új hulladékgyűjtési díj összege az elszállított hulladék mennyiségétől függ. 2. a csomagolóanyag gyártóktól megkövetelik a másodlagos csomagolás begyűjtését.
Olaszország
Azt, hogy Olaszország mit tehet a hulladékmegelőzés területén, az Európai Unió többi tagországához hasonlóan az EU jogszabályok némileg behatárolják. Ennek ellenére az olasz kormány jelentős lépéseket tett a hulladékgazdálkodási ügyek kezelésére. Egy 1997-es törvényük pontosan meghatározza, hogy a hulladékmegelőzés témáját milyen módon kell megközelíteni. A jogszabály két párhuzamos utat vázol fel:
-
A háztartási hulladékok képződésének befolyásolása a hulladékgyűjtési díj bevezetésével.
-
Kemény intézkedésekkel a gyártók és kereskedők ösztönzése, hogy fejlesszék gyártási módszereik hatékonyságát és csökkentsék a csomagolóanyagok mennyiségét.
A törvény 3. cikkelye kifejezetten a hulladékmegelőzéssel foglalkozik. Kijelenti, hogy valamennyi illetékes hatóságnak olyan kezdeményezésekkel kell élnie, amelyek hatékonyan megelőzik a hulladékok, különösen a veszélyes hulladékok képződését. Ezt a következő módokon lehet elérni:
-
Fejleszteni kell a tiszta technológiákat, különösen azokat, amelyek a természeti erőforrásokból többet tudnak megtakarítani.
-
Ki kell alakítani azokat a gazdasági eszközöket, öko-költségvetéseket, öko-átvilágítási rendszereket, életciklus elemzéseket, felhasználói tájékoztatásokat, figyelemfelhívó akciókat, továbbá ökológiai osztályzási rendszereket, amelyek lehetővé teszik, hogy pontosan meg lehessen ítélni, hogy egy adott termék az életciklusa alatt milyen hatással van a környezetére.
-
Olyan termékeket kell piacra segíteni, amelyeket úgy terveztek, hogy a lehető legkisebb mértékben járuljanak hozzá a hulladékterheléshez.
-
Nehezen elérhetővé kell tenni azokat a termékeket, amelyek gyártásuk, használatuk vagy végső ártalmatlanításuk során növelik a hulladék mennyiségét, térfogatát, veszélyességét, valamint a szennyezések kockázatát.
-
Ki kell fejleszteni azokat az eljárásokat, amelyek a hasznosításra vagy ártalmatlanításra váró hulladékokból eltávolítják a veszélyes anyagokat.
-
Elő kell segíteni azoknak az egyezményeknek és szerződéseknek a megszületését, amelyek célja a veszélyes hulladékok mennyiségének csökkentése.
A törvény a fentieken kívül gondoskodott egy nemzeti csomagolási konzorcium megalakításáról is (lásd később).A törvény elismerte és kimondta, hogy ezeket a témákat leghatékonyabban regionális és helyi szinten lehet kezelni, az új jogszabályokat és kezdeményezéseket a tartományok szintjén célszerű bevezetni.
A csomagolás témája az egész Unióban központi szerepet játszik a hulladékpolitikában. Ez alól Olaszország sem kivétel, hiszen a csomagolóanyagok az összes szilárd hulladék 65%-át teszik ki. A törvény a csomagolóanyagok gyártásában és felhasználásában érdekelt összes szereplőt arra kötelezi, hogy a termékeiket úgy fejlesszék, hogy azok környezeti hatása a teljes életciklusuk során („a bölcsőtől a koporsóig") a lehető legkisebb legyen. A törvény megkövetelte a gyártóktól és felhasználóktól, hogy 2002-ig pontosan meghatározott hasznosítási és újrahasznosítási célokat érjenek el.
A törvény a konkrét célok meghatározásán túl a csomagolóanyag gyártóktól megköveteli a másodlagos csomagolás begyűjtését, a kereskedőket pedig arra kötelezi, hogy közvetlenül a fogyasztóiktól gyűjtsék be a csomagolóanyagokat. Ez azt jelenti, hogy a csomagolóanyag gyártó cégeknek gondoskodniuk kell a következő tevékenységek költségeiről:
-
A használt csomagolóanyagok gyűjtése
-
A használt csomagolóanyagok újrahasználata
-
A csomagolási hulladék hasznosítása és újrahasznosítása
-
A másodlagos csomagolási hulladék végső ártalmatlanítása vagy égetése
A csomagolóanyag gyártók annak érdekében, hogy összehangolt cselekvéssel teljesíteni tudják a jogszabály által meghatározott célkitűzéseket megalapították a Nemzeti Csomagolási Konzorciumot.
Használtcikk központ
Ahogy azt már említettük, a törvény arról is rendelkezett, hogy a kommunális hulladékra kivetett adót fokozatosan váltsa fel egy új, két elemből álló díjszabási rendszer. Az új rendszerben a kormány meghatároz egy állandó tételt, amely az általános szolgáltatásokat, például az utcák takarítását fedezi, és egy változó díjtételt, amely a kommunális hulladék mennyiségével arányos. Ezt a második díjtételt az egyes háztartások által termelt hulladék mennyisége határozza meg. Akik kevesebb hulladékot termelnek, azok kevesebb adót fizetnek.
Ez a rendszer sikeresen ösztönzi az embereket viselkedésük megváltoztatására, hiszen a kevesebbet szemetelőket jutalmazza, míg a sok hulladékot termelő háztartások többet fizetnek. Az átlagos háztartások szempontjából a rendszer előnyei különösen nyilvánvalóak, de nem szabad alábecsülni a gyártókra gyakorolt hatást sem. A változó díjtétel aktívan jutalmazza azokat a vásárlókat, akik kevesebb csomagolóanyagba burkolt termékeket választanak. Közvetve a kereskedelmi ágazatra is nyomás nehezedik, amely arra ösztönzi őket, hogy kisebb környezetvédelmi terhet jelentő termékeket gyártsanak, és így járjanak a vásárlók kedvében. Ez a folyamat különösen sikeresnek bizonyult Bolzano körzetben, ahol számos termék esetében bevezették a visszaváltható csomagolást.
A hulladékmegelőzést sok más helyen is sikeres kezdeményezésekkel segítették. Például Lombardia (a körzet központja Milánó) olyan kísérleti programot indított, melynek célja a felhasznált csomagolóanyag mennyiségének csökkentése. Ez a körzet már eddig is sikereket ért el a hulladékáramba jutó alumínium dobozok és bádog csomagolóanyagok területén. 1993 és 2000 között az italos dobozok tömege 30%-kal csökkent, míg ugyanebben az időszakban bádogcsomagolások mennyisége 20%-kal lett kevesebb.
Lombardia a papír ágazatban is jelentős, 20%-os csökkenést ért el. Ennek következtében a papírgyárak vízfogyasztása majdnem 50%-kal, energiafelhasználásuk 40%-kal csökkent. A műanyagok területén jelentős eredmény, hogy az ásványvizes palackok tömege 2000-ben 20%-kal kisebb volt, mint tíz évvel korábban, a nejlonszatyrok tömege pedig felére csökkent. Az üveghulladék mennyiségét is sikerült csökkenteni, 2000-ben a kidobott üvegpalackok tömege 33%-kal kevesebb volt, mint 1993-ban.